Az idei Látónap megkezdett gondolatainak folytatása - beszámoló

2019. 11. 30. | | 2019. 12. 06.

 

 

A tanítványság életstílus változás - Folytatták az Újraépítve könyv alapgondolatainak széleskörű megvitatását Székesfehérváron

2019.11.30. - Az őszi Látónap elnevezésű egyházmegyei találkozó megkezdett lelkipásztori témáját folytatták tovább Székesfehérváron, Ugrits Tamás pasztorális helynök irányításával. Michael White - Tom Corcoran: Újraépítve című könyve alapvető gondolatainak megvitatásában a tanítványságot, mint kulcsfogalmat járták körül. „A tanítványi lelkület alapján tudjuk Istent szeretni és az embereket szolgálni. Ha ez nincs meg, akkor programokat próbálunk erőltetni és újabbakat kitalálni. Valójában nem erre van szükség. A tanítványság másokat is tanítvánnyá tesz, mert fontos neki, hogy mások is megismerjék az Örömhírt. A tanítványság életstílus változást jelent.” - hangsúlyozta Ugrits Tamás pasztorális helynök.

A székesfehérvári egyházmegye szeptemberi „Látónapján” az egyházközségek képviselőivel megvizsgálták a plébániák helyzetét az Újraépítve könyv megállapításainak segítségével. A novemberi találkozón Ugrits Tamás, a könyv záró részével kezdte a gondolatébresztést, amelyben a fő hangsúly a tanítványságon van. Elmondta a kiadvány nem egy praktikus és vonzó ötlettár, inkább arra mutat rá, hogy mindennek az alapja: mi van lelkünkben és a szívünkben. Mi van az Istennel való kapcsolatunkban, hogy megtértünk-e, és akarunk-e tanítvánnyá válni. „A könyv nem egyszerűen módszerekről szól, hanem Krisztusibbá, egyházszeretőbb emberré akar formálni. ... Mert, ha Jézus tanítványa vagyok, akkor tudom építeni, és újraépíteni az egyházat, konkrétan a plébánia közösségét. Meg kell néznünk, hogy az alkalom, amit a könyv hétvégének nevez, a vasárnap, hogyan építhető fel, milyen segítséget tudunk nyújtani azoknak az embereknek, akik templomunkba betérnek. Hogyan lehet őket megszólítani, meghívni, hogy érezzék, hogy fontosak a közösség, a plébánia számára. Milyen lehetőségek vannak, amelyek valóban a tanítványságból, a szeretetből fakadnak, és hogyan lehet ezeket egymás mellé rendezni.” – hangzott el Tamás atya bevezetőjében.

Vannak plébániák, amelyek elindultak már ezen az úton, apró lépésekkel, különféle tapasztalatokkal. A találkozón a fehérvári Prohászka Ottokár plébánia három képviselője osztotta meg személyes tapasztalatait. Tanúságtételükben elhangzott hogy, amit a könyv elméletben leír, hogyan és milyen mértékben működik a közösségben. Péntek Balázs azt osztotta meg a jelenlevőkkel, menyire fontos új csoportok létrehozás az egyházközségben. Elmondta, alapító tagja lett egy 8 emberből álló csoportnak, amely azért alakult, hogy elinduljanak lélekben a tanítvánnyá alakulás útján. Kéthetente találkoznak, beszélgetnek, megosztják gondolataikat egymással, közösen imádkoznak. Fontos számukra, hogy ezeken a találkozókon ne csak egymással találkozzanak, hanem Isten is ott legyen. „Ezt úgy tudjuk elérni, hogy odahaza is imádsággal készülünk ezekre a találkozókra. A csoporton belül olyan közösség alakult ki, amely testvéri szereteten alapul, és ezzel példát tud adni az egész plébániaközösség számára. Így hasonló csoportok tudnak alakulni, és az egész közösség el eljuthat oda, hogy mindenki mindenkit ismerve valódi közösségként funkcionáljon. A tanítványság mezejére nemcsak szavakban, hanem tettekben is léptünk, ennek különböző formái vannak, többek között az anyagi támogatás. … A másik gyakorlati dolog, hogy megfogalmazzuk magunknak és rajtunk keresztül a plébánia közösségének, hogy hova induljunk el a tanítvánnyá válás gyakorlati útján. Első gondolatuk az volt, hogy ezek a megalakuló csoportok,- akár funkcionális akár beszélgető, imádkozó csoportokról van szó,- valamilyen közös, egy irányba induljanak el, és ehhez szabva lépjenek tovább a tanítványság útján . ... Óriási élmény és felemelő, hogy az eddigi passzív Istenkapcsolatból kiléphettünk, és a csoportok által egy abszolút aktív irányba léphettünk, egy aktív Istenkapcsolat felé.” – zárta gondolatait az előadó.

Ugrits Tamás a tanúságtevő után megerősítette: nem felesleges újraépíteni mindent egyházunkban, plébániánkon, mert mindennek az alapja az, hogy önmagunkat Krisztus kegyelmével képesek legyünk újra megváltoztatni. „A tanítványság egy kulcsfogalom és sajátságos fogalma a könyvnek, de valóban mindennek az alapja. Ha hirtelen nem is tudom megváltoztatni a környezetemet, de magam egy közösséggel el tudok indulni egy új út felé. A könyv megfogalmazása szerint lehetne az egyházat úgy tekinteni, mint a tanítványok közösségét. Mert a tanítványság nem helyhez kötött, hanem személyhez. Nem egyenlő a vallási kötelezettségek megtartásával vagy a szentségek kiszolgáltatásával, hanem egy élő személy követése.” Tamás atya még hozzátette, hogy a tanítványság nem programokról, liturgikus alkalmakról, szolgálatokról szól, hanem apró lépések sorozata, a lelki növekedés útján. A tanítványok szeretik Istent, az embereket. A könyv felhívja a figyelmet, hogy magunkat is szeretni kell, odafigyelve a lelkünkre, milyen a kapcsolatunk van Krisztussal. Mert csak úgy tudunk adni, ha a Jézussal való kapcsolatunk élő, bár nem tökéletes, de úton lévő. A tanítványi lelkülettel tudjuk Istent szeretni és az embereket szolgálni, és nem újabb programokat erőltetni másokra. Mert tanítvány azt akarja, hogy mások is megismerjék az Örömhírt. A tanítványság tehát életstílus változást is jelent.

Schreiner László a Prohászka templom közösségének újonnan alakult „Vendégváró csoportjáról” tett tanúságot. Elmondta, a plébános először meghívott néhány embert arra, hogy kezdjenek el együtt gondolkodni, együtt imádkozni Isten segítségéért, hogy mit vár el ettől a közösségtől. Ebben az időben találkoztak az Újraépítve könyvvel. „Ennek tartalma, mondanivalója nagyon összecsengett azzal, amit próbáltunk elképzelni, hogyan lehet aktívabban, mindenki részvételével, személyes otthonná alakult közösséggé fejlődnünk. Egyszerű lépésekben indultunk el, elkezdtünk egy kis maggal együtt imádkozni, gondolkodni, kisközösséget kialakítani. Először is saját magunkból, hogy az egymás felé való kapcsolatunk erősödhessen. Így kezdtük el aztán a fogadók szolgálatát a templom előtt. Várjuk a misére érkezőket, hogy érezzék számít a jelenlétük. Kezet fogunk velük és örülünk, hogy itt vannak. Aprónak tűnő dolog, mégis aki beérkezik azt szíven üti, hogy törődünk vele. Ez sokat jelent egy hívő számára, de egy betérő, egy elveszett számára is. És ha gondolkodik azon, hogy jövő héten is eljöjjön-e ebbe a közösségbe, akkor azt gondolom ez a személyesség sokat nyom a latba. Itt várnak engem, helyem van, ismernek engem.”

A találkozó valóban tartalmas és lelkileg hasznos volt a jelenlevők számára, akik kiscsoportos megbeszéléseken összegezték a hallottakat.

Végül Schreiner László lánya, Teodóra tett tanúságot arról, bár nem olvasta a könyvet, de amit a plébánostól és a szülőktől hallott nagy hatással volt rá.  Látta, hogy a felnőttek mások felé fordulnak és segítenek nekik. Ő is elkezdte ezt a cserkészek és a ministránsok között, hogy megszólítsa őket, behívja a közösségbe és mélyítse az emberi kapcsolatokat.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor és Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

 


 

Előzmények:

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk