Dr. Dejcsics Konrád OSB előadása - beszámoló

2019. 02. 20. | | 2019. 02. 22.

 



Dinamikusan, közösségben merjünk gondolkodni – Dr. Dejcsics Konrád OSB bencés szerzetes a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszusról

2019.02.20. – „Minden forrásom belőled fakad… – Miből is? (Ön-)kritikus készület a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra” címmel Dr. Dejcsics Konrád OSB bencés szerzetes, a Pannonhalmi Főapátság kulturális főigazgatója osztotta meg gondolatait a székesfehérvári Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban a nagyszámú érdeklődő közönséggel.

Mi az, ami bennünk él az Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatban? – tette fel kérdést az előadó, aki előzetes felmérései alapján beszélt a kritikus vonalról, de természetesen a pozitív megítélésekről is. „Vannak, akikben félelmek jelennek meg, hogy ez csak egy tömegrendezvény, tömegelőadás lesz, vagy félnek attól, mi lesz az ökumenizmussal, nehogy túlságosan triumfalista megközelítésű legyen a találkozó. … Vannak azonban, akik saját közösségeikben lehetőségnek tekintik a közelgő Kongresszust, amelyben megélénkülhet ismét a szentségimádás gyakorlata, a kiadványok, vagy például a liturgikus edények felújítása. Népszerű lett az adorációs iskola, a zarándoklatok szervezése, de van, akiben VI. Pál pápa vagy éppen Brenner János emléke erősödött meg.”

Előadása első részét Dejcsics Konrád fogalomtisztázással kezdte, miszerint az Eucharisztia szó hallatán milyen két dolog jelenhet meg bennünk. „Egyfelől, mint ünneplés, mint liturgia, közösségi történés, amelybe belépünk, hiszen a szó hálaadást jelent. Ez egy mozgás, nyilván a szentmise imádságáról elnevezve. A két gyújtópont az Ige és a Misztérium, amelynek ünneplésében egyetlenegy, nagy imádság hangzik el, amelyet az Atyához mondunk. A „Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk, Szentséges Atyánk,  imától – az Őáltala Ővele és Őbenne imán át – a Krisztus utolsó vacsorán tett cselekedeteire vonatkozó szövegekig, ez egy nagy hálaadás, egy nagy hálaadó imádság. A másik dolog, ami az Eucharisztiáról eszünkbe juthat, az a gyümölcs, ami ebből létrejön, a Kenyér és Bor, amely Jézus Krisztus valós jelenlétét hozza közénk. A nagy közös hálaadó imában ezt elfogyasztjuk, vagy félretesszük a betegek számára. Ez a „produktum” oldal, amit tisztelettel veszünk körül.”

Az előadó bemutatta az 52. Eucharisztikus Kongresszus logóját is, amelynek megalkotója a 78 éves Lampert János grafikusművész. A logóban az ostya és a kehely szimbolizálja az Oltáriszentséget. Az ostyában látható kereszt az Eucharisztia Jézus irántunk való szeretetét, értünk vállalt kereszthalálát fejezi ki. A „Minden forrásom belőled fakad” zsoltáridézetet jeleníti meg az Oltáriszentségből fakadó forrás, amelynek vize négy vonalban zúdul alá, utalva az örömhír terjedésére, melyet számunkra a négy evangélista örökített meg. A forrás folyóba ömlik a Dunára utalva, amely számos európai országot köt össze Nyugatról Keletre. A forrásból fakadó négy folyó a világ négy égtáját is jelképezi. A logóban használt színek a Szentháromságot jelenítik meg, de Magyarország nemzeti színei is láthatók a logóban.

A bencés szerzetes végül a 87. zsoltárt elemezte: „Szent hegyeken vetette meg alapjait, jobban szereti Sion kapuit az Úr, mint Jákob többi hajlékát. Dicsőséges dolgokat mond rólad, Isten városa! Ráhábot és Babilont azok között említem, akik ismernek engem; íme, Filisztea, Tírusz és Etiópia népe: mind ott született. Sionról mondják majd: „Ez is, az is ott született, és maga a Fölséges erősíti meg. ”Bejegyzi majd az Úr a népek könyvébe: „Ezek itt születtek.” Körtáncban fogják majd énekelni: „Minden forrásom tebenned fakad.” (87. zsoltár) –  „A Sion-hegy tetején, a város közepén, a templomban forrás fakad, ez egy lehetetlen kép. Mégis azt hirdeti: eljön az az idő, amikor a békétlenség, a politikai, a társadalmi, a történelmi és vallási szembenállások, a szorító helyzetek feloldódnak, és ennek a helye az Istennek a helye lesz. Az Ő városában, az Ő közvetlen környezetében tudnak feloldódni majd az ellenállások. És mindenkinek újra kell gondolnia a saját identitását. – mondta az előadó, majd arról beszélt, Isten arra hív bennünket, hogy gondolkodásmódunkat alakítsuk át miatta, a közösségbe lépve, az Eucharisztia ünneplésével. Jézus Krisztus előtt a barát–ellenség viszonyt gondoljuk át újra magunkban. Az Eucharisztikus Kongresszus arra ösztönöz bennünket, hogy szembenézzünk a saját ellenségeinkkel, ideáinkkal, kategóriáinkkal, előítéleteinkkel, akár önmagunkkal kapcsolatban, akár másokkal kapcsolatban, és tanuljuk meg az Isten szemszögéből látni az embert.

„Ha az Eucharisztikus Kongresszus rávezet bennünket arra, hogy dinamikusan, közösségben merjünk gondolkodni, hajlandóak legyünk a hatalmi struktúráinkat átgondolni, és vállaljuk a saját egyéni történünket, sorsunkat, és elhiggyük, hogy így is képesek vagyunk Istenről tanúságot tenni, akkor érdemes belevágni ebbe a kalandba” – fejezte be beszédét  Dejcsics Konrád bencés szerzetes.

Berta Kata
Képek Somogyi Tamás



Kapcsolódó videóanyag

Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk