Egyházmegyei Családtábor - Balinka 2005 beszámoló - beszámoló

2005. 08. 13. |

 

Egyenként áldotta meg a családokat Harkai Gábor atya és Pataki András diakónus a balinkai családtábor záró szentmiséjén, amelyet a Székesfehérvári Egyházmegye augusztus 13-tól 17-ig tartott a Tölgyes-táborban. Ebben az évben harminc család válaszolt a püspöki hívásra és a gyermekeikkel együtt mintegy 130 ember szívta boldogan a bakonyi tiszta levegőt. A tábor költségeit a Püspökség, a küldő plébániák és résztvevő családok megosztva adták össze. A programok szervezői a Bernáth, Hetyey és Szabó család a Szentatya Mane nobiscum Domine (Maradj velünk Uram) kezdetű, az Eucharisztikus Évre kiadott levele gondolatai köré igyekeztek a táborlakók életét megtervezni. A mottó, a szentmiséből vett "Őáltala, Ővele, Őbenne " dicséret illeszkedik a pápai levél világosság, kommunió, misszió gondolataihoz. Ezért ezek képezték a teljes napok alaptémáit.

 

életkép a táborból

 

Ebben az évben a tábor napjai körülölelték Nagyboldogasszony ünnepét, így mi is a zarándokok lelkületével igyekeztünk készülni egy bodajki szentmisére, ahová terv szerint az erdőn keresztül érkeztünk volna meg. Első este az ismerkedési esten öt keresztalja alakult 4-5 családból, akik vasárnap elkészítették a saját zarándok zászlójukat és Nagyboldogasszony ünnepén énekelve a keresztalják zászlajuk alatt vonultak be a bodajki kegytemplomba. Az ünnepi szentmisét Bodajk plébánosának Molnár Károly atyának koncelebrálásával Harkai Gábor családreferens atya mutatta be. A szentbeszédben a Passió című film néhány jelenetén keresztül világított rá miként válhatott Szűz Mária minden keresztény közt elsővé, Menybe Fölvett Máriává. Különösen megragadott mindannyiunkat az a gondolat, hogy amikor a filmben Mária fehér gyolccsal a poros kövekről a megkorbácsolt Jézus lehulló vérét törli fel - valójában szentségimádást végez.

Az ünnepet megelőző vasárnap a Világosság napja volt. Délelőtt a teremtés bibliai igéit idézve az Alföldi házaspár környezetvédelmi gyakorlatot végzett a kisgyermekes családokkal. A tábor alatt csörgedező Gaja patak iszapjában halásztak, elemezték annak csodálatos élővilágát az apró lényektől a rákokig és vizsgálták a víz tisztaságát. Az érdeklődő családok izgalmas munkában, szakszerű meghatározásokban követhették az Isten teremtette vízivilág rejtelmeit.

Délután a szülőknek szóló előadásában Gábor atya a levél nyomán bemutatta, hogy a Szentatya az Eucharisztikus Évet tudatosan évről évre megközelítve gondolta el. Ez az év egy tíz esztendős egyházi készület csúcsa, amely magába öleli a 2000. év Nagy Jubileumát a Megtestesülés évét Jézus Krisztus emberi megjelenésének évfordulóját. Máriával együtt szemlélni Krisztus arcát. Ez az imádságos lelkület jellemezte az ezredforduló évét, majd a Rózsafüzér évében a Világosság Rózsafüzérének titkai közelítették még inkább az Eucharisztia misztériumát.

Az Eucharisztia, mint a világosság misztériuma először Jézus színeváltozásában jelenik meg, amikor az isteni jelenlét Jézus arcát fénybe vonja megsejtetve a kedves tanítványokkal a Szentháromságos Isten valóságát. A Világosság pedig a Feltámadásban teljesedik ki, melynek eredményeként fizikai módon nem mérhető új alakban és új emberi testben jár-kel Jézus az apostolok között. Ma az Oltáriszentséget méltóképpen a szentmisében ünnepeljük, ezért papok és hívek, minden keresztény fontos dolga, hogy a szentmisén megfelelő előkészület után, a hivatalos római liturgia minden szépségét és méltóságát követve és megvalósítva vegyünk részt. Gyakorlati feladatokban az öt keresztalja családjai átbeszélték, hogy egyházközségeikben hogyan tudják mindenki számára élőbbé tenni a szentmisét, hogyan ünneplik az Úr napját és miként szoktak Szentségimádási órákat tartani.

Hétfőn délután a zarándoklatról hazatérő családokat Nyárai Horváth István atya és Száraz László atya fogadta. István atya az Eucharisztia egységteremtő, közösségteremtő titkáról beszélt. Elmondta, hogy Isten jelenléte az életünkben hitünk csodálatos kincse a teremtéstől egészen személyes megváltásunkig. Ez a jelenlét hitünk átfogó foglalata. Jézus Krisztus áldozati élete az a hatalmas kincs, ami arra sarkall, hogy önátadásban én is adjam magam. Minden egyes szentmise Jézus egyetlen golgotai keresztáldozatának a jelenbe hozása. Nem papok és hívek szereplése, hanem a Golgotán értünk szenvedő Krisztus kegyelmi kiáradásának, a Szentlélek kiáradásának a megtapasztalása. Engem akar bekapcsolni abba a tökéletes odaadottságba, ami az Atyával való közösség előkertje. Az Oltáriszentségben olyan életszövetségbe léphetek, amiben egészen Istené vagyok. Ez a kommunió erőtere, ami a testvéri egyház fő forrása. A házastársakat az Isten egymással akarja magához emelni. Férj és feleség hivatása egymás segítése a színtiszta szeretetre. Az a dolguk, hogy minden kapcsolatukban emlékeztessék egymást Isten szeretetére. Tudatosítani kell magunkban, hogy a házastársam által akar a Jóisten az üdvösségre segíteni.

A feltámadt Krisztus eszközei lehetünk azáltal, hogy a saját akaratomnak és terveimnek meghalok és a szeretetemet átadom használja azt Isten a párom, a családom javára. Azzal dicsőítem meg az Atyát, ha a cselekedeteim által Krisztus jó illatát tudom tovább adni. Nem a magam által elképzelt értékrendre erőszakolom rá a másikat, hanem Jézus általam tudja meggyőzni őt, ha igyekszem teljesen átadni magam neki. Szentáldozáskor tehetem ezt meg, amikor azt mondom Jézusnak, vedd birtokodba a szívemet és a kezemet. Ha bennem Ő legyőzi az önző embert és győzelemre viszi csodálatos életét, akkor egy pünkösdi helyzet, egy lélekáradás részesévé válok. Mutassam meg a házastársamnak, hogy Krisztus szállást vett nálam, hogy új emberré alkotott és képessé tett misszióra a családban, a világban.

Kedden egy zivataros éjszakát követően Spányi Antal megyéspüspök atya jött el közénk. Arról beszélt, miként lehet az Eucharisztia egyben meghívás és küldetés is. Mindkettő a Jézussal történt valóságos találkozásban lehetséges. Az okos ember jól tud kérdezni. Hogyan van az Oltáriszentségben Jézus? Mire való? A jelenlét hittitok. Az Eucharisztia arra való, hogy találkozzam Krisztussal, arra hogy részesüljek az Ő gondoskodó szeretetéből, arra, hogy lelki erőt kapjak a küldetésemhez, a tanúságtevő életemhez.

A szentáldozásra, a szentmisére készülni kell. Lelkileg hozom ide az előző időszak minden áldozatát és örömét, felajánláskor odaajánlom és kitárom a szívemet Isten felé. Áldozás után eleven monstrancia, szentségtartó vagyok. Krisztust hordozom. Az a küldetésem, hogy bemutassam a világnak. Minden bennünket körülvevő dolog hordozhat alkalmas üzenetet az Istenről, ha jól kérdezünk rá. A misszió fontos része a jó kérdések feladása. Uram jó nekünk itt lennünk - mondták az apostolok a hegyen.

Mindannyian átéljük ezt a gazdag és nyugodt örömet, ha valóban úgy tudunk az Eucharisztia elé helyezkedni, hogy valóban Jézusra leljünk.

A felnőttek programjai közben a gyerekek különböző játékokon és kézműves foglalkozásokon vettek részt. Képecskéket, pillangót készítettek selyemfestéssel, matricafestéssel próbálkoztak. Ha az eső nem esett sport versenyek folytak, amelyeket a Hetyey házaspár szervezett és értékelt ki a tábor végén. A díjak az érmeken kívül az Egyházmegyei Karitász ajándékaiból álltak. A gyerekek foglalkoztatását Koska Eszter, Gabi, Lőrincz Petra, Lakatos Rita és Szabó Kati néni segítették. A kamaszkorúaknak Száraz László atya beszélt a közösség feltételeiről és a gyerekek önismereti címert rajzoltak, Bernáth Károly és Éva pedig több alkalommal tartottak testre szabott előadásokat. Kedden délután a családok akadályversenyen vettek részt, amelynek voltak hitismereti és játékos állomásai is.

Az esti programokat vidámság jellemezte. Vasárnap népi táncház, hétfőn a zarándok keresztalják bemutatkozása és élménybeszámolója, kedden pedig a fiatalok és a felnőttek közös műsoros záró programja volt. A napot mindig imádság zárta. Első nap a férfiak zsolozsmája, második nap litánia és szentségimádás, harmadik nap Szűzmária-liturgia, utolsó nap közös esti imádság.

Táborunkban részt vett Mandalov Balázs az esztergomi szeminárium kispapja, aki hivatásához gyűjtött valódi tapasztalatokat a családpasztoráció sokszínűségéből. A tábori szentmiséken a Székesfehérvár-Öreghegy-i fiatalok segítettek színvonalas zenével.

Az utolsó nap délelőttjén összegeztük a négy nap tapasztalatait. Az újonnan érkező és a régi házaspárok is köszönettel és jó érzésekkel nyilatkoztak. Többen megköszönték Gábor atya jelenlétét a gyónási és szentségimádási lehetőséget. Örültek annak, hogy az egyházmegye saját papjai beszéltek nekünk, külön kiemelték, hogy Antal püspök atya már harmadízben jött közénk és tanította híveit. Öröm volt az is, hogy sok kisbabás családunk is volt, a legfiatalabb Bechtold Csanád Márton mindössze kéthetes korában jött táborozni. A visszatérő családok felől elhangzott a fejlődés megtapasztalása. Jó volt látni, érezni, hogy mindenki természetesen hozzáadja a saját tehetségét és szorgalmát, a saját lelkületét azért, mert itt vagyunk. Balinkán évek óta egyfajta folytonosság tanúi lehetünk. Ez a folytonosság az Úr jelenlétében egyházközségeink megújításának, családjaink összefogásának egyik segédmotorja lehet.

Szabó Gábor Kálmán




Korábbi év beszámolója:


Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk