150 éve született Prohászka Ottokár, a biblikus püspök - beszámoló

2008. 10. 11. |

 

A székesfehérvári egyházmegye október 11-én tudományos konferenciával, kötetbemutatókkal és emlékmisével emlékezett meg a jeles évfordulóról. A konferencia hallgatóságát Spányi Antal megyés püspök köszöntötte, aki nyitrai élményeirőlszámolt be.

 

szentmisén

 

Frenyó Zoltán filozófus, történész Prohászka és a keresztény nemzeti újjászületés című előadásában felmutatta a 19. századi végi és mai Magyarország politikai-gazdasági helyzet megdöbbentő hasonlóságait, majd részletezte a „keresztény kultúra” és a „nemzeti munka” fogalmának prohászkai értelmezését. Orvos Levente somogysámsoni plébános a püspök közéleti szerepvállalásának történelmi hátterével, motivációival és céljaival ismertette meg a hallgatóságot. Hangsúlyozta a kutatás és a közbeszéd aránytalanságát, mely eddig kellő részletességgel a komplex közéletiségből kiragadva annak szinte csak politikai vetületét világította meg. Kiemelte, hogy Prohászka motivációi mögött haza- és egyházszeretete húzódik meg, melyeket színesen és arányosan képviselt. Szabó Ferenc jezsuita – a Biblia Éve apropóján – Prohászka és a Szentírás kapcsolatát taglalta. Kiemelte, hogy csekély számú szakteológiai írása nem elsődlegesen bibliai forrású; ám a Föld és Égben, valamint a Modern katolicizmusban megjelenő Biblia-értelmezése mennyire haladó és nyitott volt. A hit vidám merészségével nézte a tudomány eredményeit – ám a Vatikán a Pascendi enciklika megjelenésétől kezdve erősen visszafogta a nyitottságot. Végül az Elmélkedések az evangéliumról című, máig legismertebb, legtöbb nyelvre lefordított Prohászka-mű geneziséről szólt, kiemelve Prohászka lényeglátását. Szénási Zoltán irodalomtörténész Prohászka művészetfilozófiáját elemezte Naplójegyzetei, a Diadalmas világnézet és néhány esszé kapcsán. Taglalta a püspök ezekben kibontakozó Ady-, Petőfi-, Madách- és Tolsztoj-kritikájának okait. Megvilágította azt is, miért válhatott Dante Isteni színjátéka Prohászka számára a legnagyobb művé, szinte az egyetlenné, melyet pozitívan értékelt. Előadása végén kitért a püspök világlátásának hatására a 20. század első felének papköltőire. Klestenitz Tibor doktorandusz Prohászka sajtószervező tevékenységét elemezte. Ismertette azokat a vatikáni elveket, melyeket követve – kora papságának általános sajtóellenességével szembeszállva – Prohászka a liberális és szociáldemokrata sajtóval szembeállítható „jó katolikus” sajtó érdekében síkraszállt. Egyesületek segítségével igyekezett a színvonalat emelni és a finanszírozási nehézségeken segíteni, egyúttal öntudatos szerzői közösségeket szervezni. Elemezte azokat az eddig nem tárgyalt konfliktusokat, amelyek a Bangha Béla által 1917-ben életre hívott Központi Sajtóvállalat és a püspök között feszültek. Prohászka 1922 után kiábrándulva az országos politikából helyi, egyházmegyei szinten tett – és tettetett meg papjaival – mindent a jó sajtó pártolására. Az 1924. évi egyházmegyei zsinat előírásai, és az ezek nyomán begyűjtött sajtójelentések kiváló képet nyújtanak a kor olvasási szokásairól.

A konferencia végén három kiadványt mutattak be a nagyközönségnek készítőik. Beőthy Zs. Cecília szociális nővér A Szentlélek hárfája címmel, eredetileg 1927. decemberében megjelentetett Prohászka-szövegekre épülő imakönyv 10. – modernizált – kiadását ajánlotta a hallgatóságnak. W. Balassa Zsuzsa a Prohászka a költő című kötetet ismertette, amely egybegyűjtve tartalmazza a püspök írói stílusával foglalkozó legfontosabb eddigi 10 tanulmányt, kiegészítve egy szövegválogatással. Mózessy Gergely püspöki levéltáros pedig azt a hiánypótló forráskiadványt mutatta be, mely az egyházmegye papságának bizalmas, 1924-1926 közötti évekről szóló lelkipásztori jelentéseit tartalmazza, ezáltal segít megismerni Prohászka egyházmegyéjének mindennapjait a püspök kormányzatának végidejében.

A Vasútvidéki, Prohászka Ottokár sírját is rejtő emléktemplomban Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek celebrált ünnepi szentmisét mintegy 800 megemlékező előtt. Homíliájában kiemelte: „Prohászka lángoló lelkű ember volt”. Három olyan alapvető beállítottságát emelte ki, melyek jó emberré és jó pappá tették: felkészült volt a világ kihívásaira; kudarcélményeinek szüntelen, jelmondatául is választott reménységét szegezte szembe; öregkori kiábrándultságán, „elsötétedésein” pedig az Eucharisztia felé fordulva lett úrrá.

E szentmise volt a Spányi Antal kezdeményezésével életre hívott Prohászka Imaszövetség első közös alkalma. A papi hivatásokért (létrejöttükért, megmaradásukért és megerősítéséért) fohászkodó, a papnevelését – saját egyházmegyéjükben – lehetőségeik szerint segítő közösség immár több mint 1000 tagot számlál.

- MG -
Fényképeket készítette Lakata Pál

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk