Adventi hitoktatói és világi lelkipásztori munkatársi lelkinap - beszámoló

2015. 12. 12. | | 2015. 12. 12.

 

 

Hitoktatók és lelkipásztori munkatársak adventi lelkinapját tartották Székesfehérváron

2015.12.12. - Püspöki koncelebrált szentmisével kezdődött majd előadásokkal folytatódott a székesfehérvári egyházmegye hagyományos, adventi hitoktatói lelkinapja. A nap témája a bűnbánat és a remény volt, valamint az Irgalmasság szentéve irányvonalainak ismertetése.

A megyéspüspök beszédében advent két alapvető üzenetét a bűnbánatot és a reményt hangsúlyozta.  „Átéljük a karácsonyi készülődés minden izgalmát, nekünk is gondunk az ajándékozás, a készülődés és bennünket is megérint, hogy rendbe kell tenni a lakásunkat. Hozzátartozik ez is az életünkhöz, hogy külsőségekben is készülünk. A világban azonban elindult egy olyan folyamat, amellyel már nem érthetünk egyet, amikor Mikulás nevét sem ejtik ki, és a Nagyszakállúról beszélnek, és sokfelé a karácsonyt is már téli ünnepnek nevezik. Fontos, hogy keresztény hagyományaink szerint tudjuk megülni karácsony ünnepét a maga szépségével, hitet adó reményével. Fontos, hogy ne engedjük megfertőzni gondolkodásmódunkat és adventben bűnbánattal és reménnyel készüljünk erre az ünnepre.” - mondta a főpásztor.

A Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban folytatódó találkozón a főpásztor lelki útmutatásában a jubileumi szentévhez kapcsolódóan elmondta: az Isten irgalmassága nem azt jelenti, hogy nem fontos a bűnnel foglalkozni, nem fontos a gyónás, mert az Úristen mindent megbocsát. „Hozzánk nőtt” mindennapi vétkeinktől meg kell szabadulnunk, amely fájdalmat okoz a házastársunknak, a családnak, mindazoknak, akikkel érintkezünk a napunk során. Isten kegyelméből nem maradunk bűnös szokásaink bilincseiben, ha bűnbánatot tartunk, és az Ő örök országa felé haladunk. - „Nehéz megtartani a reményt, amikor például egy város polgársága ellen is igazságtalan vádakkal, eszmékkel léphetnek fel. Mi azonban kitartóan haladjunk Krisztus követése útján, hogy megmutassuk a világnak Isten igazságát. Fontos a remény, amely Istent célozza meg, állhatatos és formálja, megújítja életünket.” - fogalmazott a püspök.

„Legyünk az öröm hordozói, Isten szeretete által! Ahhoz, hogy hiteles tanítókká legyünk meg kell vizsgálnunk az Istennel való kapcsolatunkat, meg kell tanulnunk megbocsátani sértettségeinket. Meg kell köszönni mindent Istennek, azt is, ami természetesnek látszik, és hálás szívvel, nem kritizálva gondolkodni az egyházról.” - fejezte be beszédét a főpásztor.

Ugrits Tamás püspöki irodaigazgató a Szentatya által meghirdetett Irgalmasság Szentéve főbb irányvonalairól beszélt, amelyeket követni kell ahhoz, hogy a lehető legjobban megélhessük a szentévet. Felolvasott a Szentatya az Irgalmasság Évére írt Misericordiae Vultus (Az irgalmasság arca) bullájából. „Ne bíráskodjunk és ne ítélkezzünk, hanem bocsássunk meg és adakozzunk, maradjunk távol a pletykáktól, a féltékenység és az irigység által sugallt szavaktól. Vegyük észre a jót, ami minden emberben jelen van, és váljunk a „megbocsátás eszközeivé”. Örömmel hajtsuk végre a testi és lelki irgalmasság műveit, hogy „felébresszük lelkiismeretünket, amely ellankadt a szegénység drámájával szemben”. - hangzott el a bullából.

„Isten cselekszik az emberért, de nem csak a jókért, hanem mindenkiért.” - mondta Tamás atya, majd hozzátette. „Mi se várjunk viszonzást, ha jót teszünk, mert így Isten gyermekei vagyunk. Isten nagyságának, irgalmának egyik fontos gyakorlata, hogy nem ítél azonnal, hogy az ember visszatérhessen az Úrhoz. Ez a türelem, ez az idő azért van, hogy én mássá lehessek.”

Tamás atya bemutatta a jubileumi szentév új logóját is, a Jó Pásztor alakjáról, Marko Rupnik szlovén jezsuita mozaikművész alkotását, amely  szemléletes egységbe foglalja a szentév alapgondolatát: „Irgalmasok, mint az Atya.” A logó az irgalmasság teológiai összegzéseként a Fiút mutatja, aki vállára veszi az eltévedt embert, felhasználva az ősegyház egyik nagyon kedvelt Jó Pásztor ábrázolását: Krisztus szeretete teljességre viszi a megtestesülés titkát a megváltással. A Jó Pásztor végtelen irgalmassággal magára veszi az emberiséget, és összesimuló arcukon egyik szemük összekapcsolódik. „Ez a közös látás, együttlátás kifejezi a művészi formában a lehetőségét, hogy rátekinthetünk Istenre, aki bajbajutott, aki felemel, aki a sötétségből kiviszi az embert a világosságra. Krisztus erős, képes megtartani a vállán az elesett emberiséget, nyugodtan rábízhatjuk magunkat.„ - mondta Tamás atya.

Ugrits Tamás végül beszélt a szentévi kapuról, amelyen áthaladva teljes búcsút nyerhetünk ennek a szentévnek különleges kegyelmeként, majd bemutatta a jubileumi évre készült, az Irgalmasság szentéve keresztjét. Szólt arról is, hogy ebben az évben hangsúlyosabban figyeljünk, a szentgyónásra, szentségimádásra. A szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatban elmondta, közelebb kell vinni Jézushoz mindazokat, akiket ismerünk, akiket ránk bíztak, mert a mai világban fontos kérdés az elsőáldozás, a bérmálkozás. 

BPK
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és BPK

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk