Adventi hitoktatói és világi lelkipásztori munkatársi lelkinap - beszámoló

2018. 12. 08. | 2018. 12. 13.

 

 püspöki szentmise

 

Jézus rajtunk keresztül akar élni – Hitoktatók, lelkipásztori munkatársak adventi lelkigyakorlata Székesfehérváron

2018.12.09. – Az idei évben a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület volt a fő célkitűzése a hitoktatók és lelkipásztori munkatársak adventi lelkigyakorlatának Székesfehérváron. Hitoktatói szakreferensek számoltak be a XII. Nemzeti Kateketikai Kongresszusról, és az egyházmegye szentföldi zarándoklatáról. A lelkinap szentmisével kezdődött, amelyet Ugrits Tamás, pasztorális helynök mutatott be.

Beszéde elején Ugrits Tamás atya hálát adott azért, hogy a XXI. században vannak még férfiak és nők, akiknek fontos az Egyház és az Eucharisztia. Majd kiemelte a hála és az öröm szerepét a keresztény ember életében. „A keserűség lehúz és fáradttá tesz, hogy ne tudjunk hálát adni mindazért a szeretetért, amit Istentől kaptunk ajándékba, megköszönni a sok jót, amit embertársainkon keresztül kaptunk. A hálás szív nem egyoldalúan látja az életet, a mérleg nyelve nem a negatív gondolatok felé billen el. A hála jó lélekkel tölt el az embert, a köszönet szavai Istenhez fordítják, mint ahogy a Boldogságos Szűzanyát Magnificátjában: „nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk.” Igen, nagy dolgot tett velünk, amikor bizalommal munkatársának választott, okunk van köszönetet mondani Neki” – fogalmazott a helynök.

Tamás atya arról is beszélt, a tiszta szív óriási erőforrás az életben, és a tiszta lélek pedig mindent megalapoz, különleges kegyelmeket nyer el és ad tovább. „Elsősorban a ránk bízottak miatt kell tiszta szívűnek lennünk. Jelen lenni ott, ahol vagyunk és nem a múltban és vagy a jövőben, és nem elfoglaltságaink között szétszóródva. Fontos, hogy a másik számíthasson rám, figyelmemre, szeretetemre. Mert az örömhír, amelyet Krisztus rám bízott, rajtam keresztül jut el az emberekhez. Fontos, hogy a jót lássuk meg a másikban, mint Jézus Zakeusban. Minden ellenkező látszat ellenére higgyük el, hogy jó, így tudjuk Őt közelebb segíteni Krisztushoz” – hangzott el, majd beszéde végén Tamás atya így buzdított: „Ha Jézus él, akkor rajtunk keresztül akar élni, szólni, tenni. Győzzük le jóval a rosszat, az igazságossággal a hamisat. Krisztust fogadjuk be a szívünkbe, Krisztus hűséges munkatársai legyünk. Mondjuk ki, „legyen meg a Te akaratod”, és ahogy Mária életében is volt, ez gyümölcsöt hoz, hogy örömben, békében éljünk.”

A szentmise után az espereskerületek hitoktatói szakreferensei számoltak be az Adhat-e az Eucharisztia új életet? mottójú, XII. Nemzeti Kateketikai Kongresszuson szerzett tapasztalataikról.  Képli Mária, Fehér Margit, Bolla Júlia, Semegi Józsefné, Turner Gyöngyike és Varga László vetített képes, zenés elmélkedése egy belső lelki útra hívta a jelenlevőket, amellyel az Eucharisztia misztériumát tették megfoghatóvá. Előadásuk témája az Élet Kenyere volt, s arra a kérdésre keresték a választ, hogy Élet-e az Eucharisztia számunkra?

Mint elmondták, a kongresszuson az előadások egészen közel hozták az Oltáriszentséget úgy, hogy különböző eszközök bemutatásával segítették az Eucharisztiáról szóló tanítás tovább-adását. A témát teológiai, biblikus, antropológiai, liturgikus, diako¬ná¬lis vonalon közelítették meg. A konferenciáról útravalóul élményeket, gondolatokat, kérdéseket hoztak el. Ilyen volt talán a legizgalmasabb kérdés, amelyet felvetettek Martos Levente Balázs atya előadásából: Ha Jézus nem alapít Eucharisztiát, talán nincs is Szentírás, mert ha az Újszövetségből elvennénk az Eucharisztiával kapcsolatos részeket, eltűnne az evangélium sajátos csúcspontja. Hiányozna az ünneplés konkrét módja, amely történelmet, hagyományt és hitet közöl. „A kenyértörés közössége: az ünneplő egyház. Van kivel osztoznia az örömben, jut mindenkinek. Akármikor jössz, itthon van az Isten.”

A szakreferensek lelki megérintettségükről beszéltek, amikor az Eucharisztiában a szeretetből elénk álló  SZEMÉLYRŐL szóltak. „A mi küldetésünket is személytől személyig teljesítjük. Megértjük-e, hogy abból élünk, aki életét adja értünk és nekünk? Azzá válunk-e, amit eszünk, amikor magunkhoz vesszük az Eucharisztiát?”  A személyes hangú beszámolóban elhangzott az is, hogy az Eucharisztia a hívő embert elkötelezi a szegények felé. „Az Eucharisztia, amely nem válik tevékeny szeretetté, önmagában töredékes. Aki ezzel a kenyérrel táplálkozik, nem lehet közömbös a szegények, az elesettek iránt, növekszik érzékenysége az elesettek iránt.”

Befejezésül a szakreferensek azt fogalmazták meg, a konferencia új látásmódot adott számukra, a feltöltődés lehetőségét. Az ott átéltek segítségével erőt, lendületet kaptak munkájukhoz. Mert – mint mondták – a legfontosabb, hogy át tudjuk-e adni az elsőáldozóknak, a szüleiknek, a templomba járóknak és rajtuk keresztül ismerőseiknek, az iskolába hitoktatásra járóknak és szüleiknek, hogy mi az Eucharisztia.

A beszámoló egy kedves gesztussal végződött, a hitoktatók jelképesen beletették saját ajándékukat Jézus jászolába. Majd ajándékul egy ún. karácsonyi ostyát kaptak, amelyből törve jókívánságokat mondanak egymásnak az ünnepi asztalnál, lengyel szokás szerint.

A lelkinap második részében az egyházmegyei szentföldi zarándoklatról számolt be Varga László, Somogyiné Kanyó Tünde hitoktató írása alapján. A színes fotókkal, autentikus zenékkel gazdagon illusztrált előadásban végig járhattuk a Szentföld szent helyeit. Jézus lába nyomán az evangélium elevenedett meg nemcsak képekben és bibliai idézetek segítségével, hanem a két zarándok személyes élményein, bensőjükben végigjárt útjukon keresztül is. Varga László megköszönte az egyházmegyének, a megyés püspöknek a lehetőséget, a lelkivezető atyáknak, hogy részt vehettek ezen a zarándoklaton, ahol lélekben épülhettek, és ahonnan hitükben megerősödve térhettek haza szeretteink körébe.  

Zárszavában Ugrits Tamás pasztorális helynök Spányi Antal püspök nevében is áldott készületet, kegyelemmel teli karácsonyt és boldog új esztendőt kívánt a hitoktatóknak, a lelkipásztori munkatársaknak és családjaiknak egyaránt.

Berta Kata

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 


 

 

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk