Egyházmegyei zarándoklat a Szentföldre - beszámoló

2018. 10. 29. | | 2018. 11. 01.

 

 

 

Egyházmegyei zarándoklat a Szentföldre

„Aki menekül, önmaga elől fut, aki zarándokol, önmaga felé tart.”

2018. október 22. és október 29. között 103 társammal együtt egyházmegyei zarándoklaton vehettünk részt egyházmegyénk szervezésében. Százhárman indultunk el kora reggel.

Repülőnk a kora délutáni órákban érkezett meg Tel-Avivba, ahonnan buszokkal utaztunk tovább a Galileai-tó partján fekvő Tiberias városába. Itt mutatta be utunk kezdő szentmiséjét Hajdu Ferenc atya. Prédikációjában kitért arra, hogy nem csak testben, de lélekben is meg kell érkeznünk ahhoz, hogy ne csak turisták legyünk, hanem zarándokok, akik Jézus életútját lélekben is végigjárják.

Utunk másnapjának reggelén Názáretbe érkeztünk, ahol az Angyali Üdvözlet-bazilikájában, a Közel-Kelet legnagyobb templomában megcsodálhattuk a legkülönbözőbb népek Mária-ábrázolásait. Megtekintettük azt a helyet, ahol Gábriel arkangyal hírül vitte Szűz Máriának, hogy az Úr őt választotta ki fia édesanyjának. Szentmisénkben ezen a napon Mayer László atya beszélt a Szent József-templomban, amely alatt található József egykori lakhelye. Az atya rámutatott arra, hogy József ugyanúgy része az angyali üdvözletnek, mint Mária, hiszen ő is hitből fakadóan elfogadja az Isten akaratát, hitből fakadóan cselekszik. Ebédünket a Földközi-tenger partján fekvő Akko városában fogyasztottuk el, amely a világ legrégebbi tengeri kikötői közé tartozik. Ezek után utunkat a világörökség részét képező Haifa felé vettük, ahol először a Bahá’i szentélyt, majd a Stella Maris úton magasodó Karmelita kolostort csodálhattunk meg. A nap végén Caesareába érkeztünk, ahol az ókori amfiteátrumban barangolhattunk. Caesareát Nagy Heródes építtette; a város később a júdeai római helytartók székhelyévé vált.

Utunk harmadik napját a Genezáreti-tó partjára néző Nyolc Boldogság templomában folytattuk, azon a hegyen, ahol a hagyomány szerint Jézus a hegyi beszédet elmondta. Itt Filó Kristóf atya arról beszélt nekünk, hogy a boldogságért meg kell küzdeni, és nem adhatjuk fel ezt a küzdelmet, hiszen Jézus Krisztus az, aki segít minket. Ezek után felkerestük a Tabghat, a kenyér- és halszaporítás helyszínét, majd elzarándokoltunk arra a helyre, ahol Jézus Péter apostolra bízta az egyházat. Utunk Kafarnaumba vezetett, ahol Szent Péter anyósának házhelyét látogattuk meg, majd a Jordán folyónál megújítottuk keresztségünket. Késő délután érkeztünk meg Kánába, a kánai menyegző helyszínére, ahol Jézus első csodáját tette.

A negyedik napon először a modern kori Jeruzsálem nevezetességeit tekintettük meg: a Knesszetet, vagyis a parlamentet, majd ellátogattunk a Yad Vashembe. Szentmisénket a ma palesztin területen fekvő Betlehemben tartottuk a Szent Katalin-templomban, közvetlenül a Születés-bazilikája mellett. Mayer László atya prédikációjában felhívta a figyelmünket arra, hogy engedjük, hogy Jézus megszülethessen bennünk, engedjük, hogy általa formálódjunk. Erősítsünk magunkban a hűséget, a szeretetet, és így tegyünk tanúságot az Isten fiáról; törekedjünk arra, hogy életünk példája által közelebb vigyük a ránk bízottakat Őhozzá. A szentmise után közel egy órát várakoztunk arra, hogy lejuthassunk a Születés barlangjába. Ezt az időt csendes imádkozással töltöttük.

Utunk ötödik napja nagyon mozgalmasan telt, hiszen ezen a napon látogattuk meg az Olajfák hegyét, a Miatyánk-templomot, a Dominus Flevit ferences bazilikát, az Elárulás barlangját, Kajafás otthonát, ahol Jézus börtöne volt, a Getsemani-kertet, és a Nemzetek Templomát, amelynek belsejében megtalálható az a szikla, ahol Jézus vérrel verejtékezett, az utolsó vacsora helyszínét és Dávid király sírját. Szentmisénket ezen a napon a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templomban tartottuk Ein Karemben, ahol Helter István atya arra buzdított minket, hogy legyünk alázatosak. Napunk zárásaként még felkerestük Szűz Mária és Erzsébet találkozásának helyszínét.

Hatodik napunkat a Pásztorok mezején szentmisével kezdtük, ahol prédikációjában Helter István atya kitért arra, hogy az angyalok nem az írástudóknak, hanem az egyszerű embereknek adták tudtul Jézus születését. Mi is, mint a pásztorok, most Isten üzenetét követjük zarándoklatunk alatt, és meg kell erősítenünk hitünket azokon a helyeken járva, ahol Jézus működött.

Hosszabb buszút után Maszada erődjét látogattuk meg, amely 300 méterrel magasodik a Holt-tenger partja fölött. Ez Izrael leglátványosabb régészeti lelőhelye. Innen kirándultunk el a Holt-tengerhez, és próbálhattuk ki a lebegést a Föld legsósabb vizű tavában, amely vizét a Jordán-folyóból kapja, de vészesen csökken a vízszintje.

Hazautazásunk előtti teljes napunkat Jeruzsálemben töltöttük. Itt először a Bethesda tavát és Szent Anna-templomát kerestük fel, majd átélhettük Jézus keresztútját a Via Dolorosán imádkozva. Ezután elérkeztünk a Golgota hegyére, megérinthettük a kőtömböt, ahova Jézus testét halála után helyezték, térdet hajthattunk és imádkozhattunk a Szentsírban. A Siratófal megtekintése után visszatértünk a Szent Sír-bazilikába, ahol zarándokutunk záró szentmiséjét Hajdu Ferenc atya mutatta be, aki felhívta figyelmünket arra, hogy a Szent Sír-bazilika a feltámadás helye, és ott vagyunk, ahol az Isten megmutatta szeretetét a világnak. Felszólított arra, hogy merjük életünk legkilátástalanabb helyzeteit Jézusra bízni. Akkor vagyunk igazi zarándokok, ha most kezdődik el az utunk, hiszen a zarándokok lélekben akarnak továbbhaladni.

Köszönjük Püspök atyának a lehetőséget, hogy részt vehettünk ezen a zarándoklaton, ahol lélekben épülhettünk, és ahonnan hitünkben megerősödve térhettünk haza szeretteink körébe.

Köszönjük továbbá az atyának a szervezést, és hogy lelkivezetőink voltak az út során.

Harmat Luca
Fényképeket készítette Takács Péter László




Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk