Emléktűzgyújtás a Don-kanyar Emlékkápolnánál - beszámoló

2015. 01. 12. | | frissítve 2015. 01. 14.

 

 

 

„Egy háborúba sodródott ország áldozatait gyászoljuk”

A hagyományokhoz híven emlékbeszéddel és ökumenikus imádsággal emlékeztek meg az elesett katonákról az urivi áttörés 72. évfordulóján, a pákozdi Mészeg-hegyen álló Don-kanyar Emlékkápolnánál. Huszonegyedik alkalommal lobbant fel az emlékezés lángja és kondult meg a lélekharang a 2. magyar hadsereg hősi halottaira emlékezve, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség, valamint az emléktűz-gyújtásról gondoskodó 457. számú Prohászka Ottokár Cserkészcsapat tiszteletadásával.

Az ünnepségen Bobory Zoltán, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket. Meghatottan jelentette be, hogy a jubileumi alkalomra megjelent a Farkasszélben, Rekviem a Don hőseiért című antológia, amely a 2. magyar hadsereg tragikus sorsával kapcsolatos számos verset, valamint prózai írásokat, leveleket és visszaemlékezéseket tartalmaz.

A megemlékezésen Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, Székesfehérvár országgyűlési képviselője mondott beszédet. „Magyarország végzetes 20. századi történelmének tragikus évfordulóin megrendülten és tanulságokat keresve emlékezünk. Két világháború borzalmas vérvesztesége, igazságtalan békerendszere, a négy évtizedes idegen megszállás, a század politikai csatározásai után, nemzetünk kötelessége tisztelettel emlékezni a 2. magyar hadsereg, a honvéd haderő egyharmadának doni tragédiájára” – jelentette ki az államtitkár.  „1943 januárjában a korszerűtlenül felszerelt, a hadi tapasztalatok nélkül bevetett katonáink haltak hősi halált az orosz fegyverektől. Az ellenség fogságába kerültek, és megfagytak a kemény téli időben, vagy testileg-lelkileg megrokkant túlélőként tértek haza” – emlékezett vissza a történtekre a szónok. Majd hozzátette: „Egy háborúba sodródott ország áldozatait gyászoljuk, akik határainktól sokszáz kilométerre dúló harcokban haltak hősi halált. A történelmi emlékezet felidézi a kor életérzését.  A parancsot, küldetést teljesítő férfiak, katonáink az éhség, fagy és reménytelenség ellenére haza akartak jutni egy kényszerpályán működő országba, amely rég elvesztette önrendelkezését” – mondta. Vargha Tamás végül arra mutatott rá, a tragédiákból tanulva őszintén szembe kell néznünk történelmi hibáinkkal és mulasztásainkkal is. „Nem elég elsiratni a nemzet halott fiait, hanem józan politikával, előrelátó döntésekkel az egység, az összetartozás erejét kell felmutatnunk. A Don-kanyar hőseire emlékezve ez is a mi nemzedékünk feladata” – hangzott el a beszédben.

Spányi Antal székesfehérvári püspök arra szólított fel: emlékezzünk a múltra, amelyből tanulnunk kell és erőt merítenünk a jelen számára. Emlékezzünk hősi halottainkra, arra az áldozatra, amely számukra és az egész nemzet számára tragédiába torkollott. Alkalmatlansággal nem vádolhatjuk őket, nem okolhatjuk őket gyávasággal, kislelkűséggel, hanem tudjuk, hogy a túlerőn, a természet könyörtelen erején túl tragédiájuk oka sokféle árulás volt” – mondta a püspök, majd hangsúlyozta: „A jót, a nemzet jövőjét szolgáljuk, örüljünk minden eredménynek, megtett lépésnek, hogy a mi és az Ő hajdani álmuk is így váljék valóra.”

Végül a főpásztor a Mindenható Örök Istenhez, a történelem Urához fordult bizalommal: „Most a Don-kanyarnál meghalt hősökért könyörögünk, Te láttad küzdelmüket, hazaszeretetüket, szenvedéseiket, jutalmazd meg Őket a Te el nem múló országodban az igazak örömével. Adj megnyugvást az örök békesség honába, hisz Te mondtad, nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja másokért.” Végül a megyés püspök azért imádkozott, hogy a drága véren megszerzett hazát mindenki odaadóan és önfeláldozóan szeresse, érte mindent megtegyen, Isten törvényei és útmutatásai alapján.

A megemlékezésen imádságot mondott Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök, képviseletében Oláh Emil alezredes, református esperes, aki a bibliai örök életről szólt. Bencze András evangélikus püspökhelyettes az igazi szeretetről idézett a Bibliából. Majd Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke elmondta: emlékeznünk kell minden olyan magyar honfitársunkra, akik akár önszántukból, akár kényszer hatására harcoltak és hunytak el Magyarországért, a haza nevében. De meg kell emlékezni a munkaszolgálatosok kegyetlen sorsáról is.

A közös imádság után a doni hősök emléktáblájánál koszorút helyeztek el az emlékezők. Székesfehérvár Önkormányzatát Mészáros Attila alpolgármester képviselte.

BPK
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

 


 

Korábbi évek beszámolói:


Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk