Nagycsütörtöki - Utolsó vacsora - emlékmise - beszámoló

2015. 04. 02. | | frissítve 2015. 04. 03.

 

 

Nagycsütörtökön este a délelőtti olajszentelési misén kívül csak az utolsó vacsora emlékére tartott misét ünneplik a hívek. A Székesegyházban a lábmosás szertartását Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök tartotta, aki elmondta, hogy Jézus szeretetének legnagyobb jelét adta ezen az estén.

Homíliájában a főpásztor leírta ennek az estének a körülményeit: sejteni, tudni lehetett, hogy ez búcsúzás. Az eltávozás feszültsége, a hiány fájdalma volt jelen, de Isten szeretete túlnyúlik a távozás szakadékán is. Nem hagyja magára népét. Életünk forrása az Oltáriszentség, melyben Jézus testét és vérét, Jelenlétét adta nekünk. A papi renden keresztül is Ő válik jelenvalóvá számunkra; ezért is fontos a papjainkért mondott imádság és új hivatások kérése. Az igazi szeretetben pedig magával Krisztussal találkozunk: engedjük Őt magunkban élni.

A templom és liturgia jelei is követték ezt a feszültséget: fény és árnyék, az ünneplés hangja, majd a beálló csönd. A szentáldozás után következett az oltárfosztás: az oltár maga a Krisztus. Az Eucharisztiát az altemplomban helyezték el; a tabernákulum üresen maradt.

Félhomály vezette át a résztvevőket a virrasztásra, melyen Korb Tamás vezetésével fiatalok és kispapok zsoltárokat énekeltek és szentírásból illetve szentektől vett olvasmányokat olvastak föl. A plébános, Horváth Imre szavaival zárta az esti imádságot.

Csöndesedjünk el, és töltsük ezeket az órákat, napokat Krisztus közelében, szeretetének tudatában.

- Marian -
Fényképeket készítette Lakata Pál

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 


 

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk