A nagypénteki szertartást Spányi Antal megyés püspök vezette a Székesegyházban. Nagypénteken az Egyház nem mutat be szentmisét, hanem ősi liturgiával ünnepel. A szertartásoknak három része van, az igeliturgia, a kereszthódolat és a szentáldozás.
Az üres tabernákulum előtt kezdődött a szertartás, majd a püspök, a papok és a segédkezők leborultak a tabernákulum felé fordulva, és a térdelő hívekkel csöndben imádkoztak. Az olvasmányok fölolvasása után következett a passió eléneklése János evangéliuma alapján. Az egyetemes könyörgések mindenkit felölelnek: az egyház imádkozik a pápáért, a papságért és a hívekért, a keresztelendőkért, a keresztények egységéért, a zsidókért, azokért, akik nem hisznek Krisztusban, azokért, akik nem hisznek Istenben, a világi vezetőkért, a szenvedőkért.
A kereszthódolat erős jele a nagypénteki szertartásnak: "Íme a kereszt fája, melyen a világ üdvössége függött, jöjjetek, imádjuk!"
A mai napon átváltoztatás nincs, de áldozás van. Istennel való közösség - ez emel át minket a nagypéntek döbbenetén, és mutat tovább Krisztus keresztáldozatának gyümölcse, a föltámadás és az örökkévaló boldogság felé.
Nagyszombat a pihenés beteljesülésének napja.
Fényképeket készítette Ugrits Tamás
Korábbi év beszámolója:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
