Nagyszombat – Feltámadási mise - beszámoló

2007. 04. 07. |

 

Nagyszombaton az Egyház Urunk sírjánál időzik, szenvedéséről és haláláról elmélkedik.

Nagyszombaton este, sötétedés után ünnepeltük a nagyszombati feltámadási szentmisét, melyet Spányi Antal püspök mutatott be. A húsvéti vigília mise Székesegyház előtt a tűzszenteléssel kezdődött. A templomon kívül tüzet raktak, melyet a püspök megáldott, majd erről az új tűzről meggyújtották a húsvéti gyertyát: "Jézus Krisztus tegnap és ma, Ő a kezdet és a vég, Ő az Alfa és az Omega. Övé az idő és Övé az örökkévalóság. Övé a dicsőség és a hatalom mindörökkön-örökké. Ámen." A gyertya megáldása után körmenetben vonultak be a néppel a sötét templomba a húsvéti öröméneket énekelve: "Krisztus világossága! - Istennek legyen hála!" Ezután a húsvéti gyertyáról meggyújtották a templom és a hívek gyertyáit. A húsvéti öröméneket az egyik diakónus énekelte.

 

kilépés az altemplomból

 

Az olvasmányok fölolvasását zsoltár és könyörgés követte. A három ószövetségi olvasmány után meggyújtották az oltárgyertyákat, levették a leplet, mely a nagyböjt elejétől az oltárképet fedte el, és a "Dicsőség a magasságban Istennek!" eléneklése közben fölzúgtak a templom harangjai és csengői. A szentlecke fölolvasása után az evangélium ünnepélyes fölvezetése és eléneklése következett. A püspök atya beszéde után következett a keresztségi szertartás és a keresztség megújítása és a víz megáldása.

A katekumenek keresztszüleikkel és a befogadó csoport tagjaival fölsorakoztak az oltár előtt, és két énekes (egy diakónus és egy kispap) énekelte elő a mindenszentek litániáját, melynek soraira mindenki egyszerre válaszolt. Két csoportból összesen tíz katekumen jelent meg: hármat kereszteltek, hat fölvette mindhárom beavató szentséget (keresztség, bérmálás és eukarisztia) egy pedig a bérmálás és eukarisztia szentségét. A keresztelendők néhány mondatban beszéltek arról is, hogy miért szeretnék fölvenni a szentségeket; szavaik tanúságtételként hatottak a templomban összegyűlt közösség előtt.

A víz megáldása után következett a keresztelés és a szentségkiszolgáltatás, a keresztségi fogadalom megújítása, majd a püspök atya a megáldott vízzel meghintette a templomban összegyűlt népet. Az eukarisztia liturgiáját örömmel ünnepeltük, majd mindenki kivonult az altemplom elé, mely napközben a szent sír jeleként nyitva állt a látogatók és imádkozók számára.

Az altemplom kapuján bekopogtattak és a püspök kihozta az oltári szentséget. "Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: "Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott!" (Mt 28, 1-6)

A hívek a papsággal körmenetben haladtak végig a belvároson, majd visszatérve a templomba rövid imádság után szentségi áldásban részesülve tértek haza.

- Marian -
Fényképeket készítette Ugrits Tamás

 


 

Korábbi év beszámolója:

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk