Nemzetközi Ministránstalálkozó - beszámoló

2018. 07. 29. | | 2018. 08. 06.

 

 

„Keresd a békét, és járj a nyomában!”
Egyházmegyénk a XII. Nemzetközi Ministránstalálkozón

2018. július 29-én, vasárnap éjfélkor vette kezdetét zarándoklatunk az örök városba. Hajdu Ferenc és Harkai Gábor plébános atyák vezetésével 81 ministráns, fiúk és lányok egyaránt, kapott lehetőséget arra, hogy találkozzon a Szentatyával és Róma csodáival az ötnapos úton.

18 órás, kimerítő, ám izgatott várakozásban telt buszút után érkeztünk meg szállásunkra, mely a Rómától alig tíz kilométerre fekvő Fabulous Village kemping volt. Késő délután medencézéssel pihentük ki az út fáradalmait, eközben a számos plébánia ministránsaiból összeállt csapat is ismerkedni, keveredni kezdett.

Kedden újult erővel indultunk Rómába. Rövid vonatút után megérkeztünk első állomásunkra, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába. Már itt összefutottunk jó pár, más országból érkezett ministránscsoporttal, akik lelkes tapssal és kiáltásokkal fogadtak minket. Sokan át is rohantak a mi csapatunkhoz, hogy elcseréljék ministránstalálkozós kendőjüket. Ez a már hagyománynak számító szokás aztán az egész utat végigkísérte, és a legtöbben többszöri csere után tértek haza például egy német vagy portugál fiatal kendőjével.

Szent Pál sírjának és a pápák arcképeinek megtekintése után a Szent Péter térre mentünk, ahol már ekkor rengetegen gyülekeztek. Itt találkoztunk először magyar ministránsokkal, rögtön ki is tört a tapsvihar és a ria, ria, hungáriázás. Velük beszélgettünk, és egy kis pihenőt tartottunk a hatalmas hőségben, amíg be nem engedtek a térre fél négy körül. Mire bejutottunk, már javában zajlott a pápával való találkozást megelőző program. A zenekar keresztény énekeket játszott, miközben hősies olasz tűzoltók locsolták a teret és a tömeget, hogy bírjuk a várakozást. Hat óra körül azt vettük észre, hogy mindenki felpattan, aki teheti, székre áll – néhányan a szobrokra is felkapaszkodtak –, és előkerülnek a telefonok, fényképezőgépek… megérkezett a Szentatya. Közös, örömteli énekkel fogadtuk.

Ferenc pápa öt ministráns – köztük egy vajdasági magyar – kérdésére adott válaszaiban buzdított minket a szeretet gyakorlására, Jézus Krisztus megismerésére, Isten békéjének megélésére. Homíliájában arról beszélt, hogy minden cselekedetünk mozgatórugója Isten dicsőségének a szolgálata legyen. Búcsúzásképp pedig azzal bátorította a mintegy hatvanezer ministránst, hogy ez a küldetés Krisztus követésével teljesíthető feladat, amiért érdemes erőfeszítéseket tenni.

Szerdán ismét számos nevezetességet tekinthettünk meg, például a Maria Maggiore-bazilikát, a spanyol lépcsőt és a Trevi kutat. Ennek a napnak a fénypontja a Szent Ignác-templomban tartott magyar szentmise volt, ahol majdnem kétezren találkozhattunk Krisztussal az Oltáriszentségben. Ennek az emelkedett hangulatú, örömteli találkozásnak pedig talán az egyik legszebb pillanata volt, amikor Ternyák Csaba főcelebráns egri érsek úr megkérdezte, hányan gondoltak már arra, hogy az Úrnak szenteljék az életüket. Rengeteg kéz emelkedett föl, és pár pillanat múlva hatalmas tapsvihar éljenezte az Urat és a meghívottakat egyaránt. Kint, a templom előtti téren pedig még hosszú percekig örültünk, énekeltünk együtt.

Csütörtökön a Lateráni Szent János-bazilika megtekintésével kezdtük a napot. Eddigre már nagyon összerázódott a csapatunk, látszott, érződött, hogy új és erős barátságok kötődtek. A bazilika után pedig megcsodálhattuk a Róma egyik jelképének számító Colosseumot, aminek a nagysága, hosszú évszázadokat látott méltósága mindenkit ámulattal töltött el. Délután a szokásosnál hamarabb értünk vissza a szállásra, így volt időnk medencézéssel, vásárlással, beszélgetéssel kipihenni a nagy városnéző túrákat.

Az utolsó, pénteki napunk már szintén a pihenés jegyében telt. A helyi vasútra reggel a másik oldalon szálltunk fel, és a tengerpart felé indultunk. Az Ostia egy kisebb, kevésbé zsúfolt homokos strandján eltöltött fél nap kikapcsolódással, hatalmas fürdésekkel és sok nevetéssel telt. A kempingbe visszaérve döbbenten szembesültünk azzal, hogy ilyen hamar eltelt a zarándoklat, és máris össze kell pakolnunk a hazaútra. Az utolsó vacsorán éljeneztünk és megtapsoltunk mindenkit, az atyáktól kezdve a kísérőkön át a pincérekig. Az indulás felett érzett szomorúságunkat felülmúlta az a hihetetlen hála, amivel ennek a különleges útnak minden egyes perce eltöltött minket.

A Szentatyával való találkozás, Krisztus és az első szentek ereklyéinek a megtekintése, valamint a város számtalan más csodájából kapott ízelítő megért minden fáradalmat. A melegről, a sok gyaloglásról vagy éppen sorbanállásról azonnal megfeledkeztünk, csak a kellemes emlékek maradtak. A magyar hangorkánok Róma terein, az elcserélt kendők, az énekek a Szent Péter téren, a Szentatya áldása, a bazilikákban eltöltött csendes, áhítatos percek és a tenger hullámzása. Mind örök, felejthetetlen pillanatok.

Köszönjük egyházmegyénknek, különösen Spányi Antal megyés püspök úrnak, a plébános atyáknak és mindenki másnak, akik idejükből és energiájukból áldoztak ennek a csodálatos zarándoklatnak a megvalósítására. Reméljük, az itthoniaknak is elhoztunk valamit a Szentatya üzenetéből és a találkozó lelkületéből; igyekszünk a békét keresni és a nyomában járni azzal a szeretettel, ahogy Jézus és szentjei tették, teszik.

Kuluncsics Réka Katalin



 

Korábbi beszámoló:

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye 2005-2018

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk