Prohászka Ottokár emlékmise halálának 87. évfordulója alkalmából - beszámoló

2014. 04. 02. | | frissítve 2014. 04. 04.

 

 

 

Prohászka püspökre emlékeztek a budapesti Központi Papnevelő Intézetben, halálának évfordulóján. „A Székesfehérvári Egyházmegye hagyományos Prohászka konferenciájának évről-évre a szeminárium épülete ad helyet, ezzel is szeretnénk a paptanár előtt tisztelegni, akit minél jobban megismerünk, annál jobban értékeljük kimeríthetetlen szellemi gazdagságát.” – mondta köszöntőjében Dr. Kuminetz Géza, a Központi Papnevelő Intézet rektora.

A stílusosan Prohászka Ottokár püspökről elnevezett díszteremben idén három előadó legújabb kutatásai hangzottak el, amelyek tovább árnyalták, bővítették a nagy püspök életművéről kialakult eddigi ismereteket.

Kozák Péter „A hívő és a vívó” címmel az ún. Prohászka-Ady konfliktusról beszélt. 1903. január 18-án Prohászka Ottokár Nagyváradon járt és a Kinek a pártján áll Krisztus? címmel megtartott előadásáról Ady Endre beszámolt lapjában, a Nagyváradi Naplóban. „Ady publicisztikája igen nagy vihart kavart, hatása ma is kimutatható az Ady-recepcióban, s Prohászka megítélését is nagyban befolyásolta a Prohászka-irodalomban.” – mondta az előadó. Kozák Péter az esemény kapcsán kifejtette, hogy valójában miről is beszélt Prohászka Ottokár Nagyváradon, és kinek a pártján álltak a helyi lapok. Elemezte az előadás helyi visszhangját – és azokat a vitákat is, amelyeket országos szinten váltott ki a beszéd. Kozák Péter összegzésül elmondta: „Prohászka „mély örömű” életet ígért mindenkinek, hogy elragadja és meghódítsa a hívő ember lelkét; a keresztény hit diadalát; a boldog embert hirdetve. Ady viszont az őt körülvevő világban, a természetben, a tudományokban, az emberekben, az egész univerzumban a mindenütt jelenlévő Kételkedést keresi. Ady harcol Istennel és Emberrel, Mámorral és Vággyal azért, hogy meggyőzze a hívő embert is a szenvedélyes élet értelméről; egy másképpen boldog emberi létet hirdetve. Prohászka hittel él, Ady szenvedéllyel harcol. A diadalmas hívő Prohászka és a viadalmas vívó Ady. Az ellentét kibékíthetetlen…”

Klestenitz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete tudományos segédmunkatársának előadása Prohászka aktivitásáról szólt a katolikus nagygyűlések kísérő rendezvényein. Prohászka, aki kiemelkedő előadói képességeinek köszönhetően a nyilvános ülések legfoglalkoztatottabb és legnépszerűbb szónoka volt, szívesen vállalt „mellékszerepet” is szakosztályüléseken, egyesületi alkalmakon. Ezek vizsgálata sok érdekes felismerést tartogat, amelyek egyaránt hasznos adalékokkal szolgálhatnak a Prohászka személyisége és a nagygyűlések története iránt érdeklődők számára. Az előadó elsősorban azt emelte ki, hogy Prohászka a katolikus néppárt politikai programját akkor is támogatta e fórumokon, amikor a legtöbb püspök idegenkedve és távolságtartással figyelte a politikai alakulat tevékenységét.

Mózessy Gergely püspöki levéltáros a „Prohászka, a jogalkotó.  A papi életmód szabályozása az 1924. évi egyházmegyei zsinaton” témában elhangzott előadása elemezte Prohászka elképzelését a papi élet és fegyelem kérdéséről. A fehérvári zsinat – Prohászka által előkészített – határozatait összevetette a kortárs váci és veszprémi zsinat rendelkezéseivel, és megállapította, hogy a a különbségek egy az élet valóságát mélyen ismerő, erőskezű püspököt mutatnak. Előadása végén a 90 éves joganyag utóéletét tárta a hallgatóság elé. Legfontosabb következménye intézménytörténeti volt, a fehérvári szeminárium újraindításával. „A másik momentum a joganyag érvényesülésé. Prohászka már a zsinat előkészületei során hangsúlyozta: a határozatok legfeljebb „alkalmas jogi alapnak” tekinthetőek, „az életet papjaimnak kell bele adnia, s akkor az egyházmegyei zsinat a megújulás alapja lesz.” A harmadik kiemelendő elem az, hogy milyen mélyen meghatározta az első egyházmegyei zsinat jogalkotása az egyházmegye életét.”- szögezte le az előadó és a későbbi zsinatokra is nagy hatással maradt.

A konferencia után az Egyetemi templomban folytatódott a megemlékezés. A koncelebrált ünnepi szentmisében Spányi Antal fehérvári főpásztor, püspökelődjére emlékezve elmondta: Prohászka a magyar egyháztörténelem jelentős alakja, akit nem lehet ma sem megkerülni, tevékenysége sok szempontból megújította a magyar egyházat. A lánglelkű pap szociális érzékenysége, az elesettek, rászorulók iránti szeretete, Ferenc pápának a keresztényeket a szegények segítésére buzdító és a javak igazságos elosztását sürgető gondolatai teljesen megegyeznek.

Dr. Kránitz Mihály professzor megemlékezett Prohászka utolsó beszédéről az egyetemi templomban, halálának körülményeiről a szeminárium épületében. Az egykori papnevelőt így jellemezte:  „nagyhatású igehirdető és gyóntató volt,  a magyar és nemzetközi irodalom jó ismerője, a lelki és szellemi magasságokban is otthonosan mozgó teológus, a távlatokban gondolkodó főpap, az írásaiban napjainkig ható lelki író”. Beszédében azt a főpásztor állította a hívek elé, akit követni érdemes az evangélium bátor hirdetésében.

 A szentmise után a szeminárium udvarán álló Prohászka szobornál rótták le tiszteletüket a megemlékezők és imádkoztak a főpásztor vezetésével közbenjárásáért, a magyar egyházért, papi hivatásokért.

BPK
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Somogyi Tamás és BPK

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár


< 2019. augusztus >
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31  

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk