Prohászka Ottokár emlékmise halálának 88. évfordulója alkalmából - beszámoló

2015. 03. 28. | | 2015. 03. 30.

 

 

A Székesfehérvári Egyházmegye és a Központi Szeminárium szervezésében a Papnevelő Intézet dísztermében konferenciával, kötetbemutatóval, valamint az Egyetemi templomban szentmisével emlékeztek Prohászka Ottokár püspökre, halálának 88. évfordulóján.

A Központi Szeminárium Prohászkáról elnevezett impozáns emeleti termében, Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, püspöki levéltáros, a konferencia elnöke köszöntötte a hallgatóságot és elmondta: A XX. századi Magyarország egyik legnagyobb gondolkodója, mély lelki életet élő főpapja, a „kisemberek” felkarolója és szószólója gondolatainak feltárása továbbra is bőséges munkát nyújt a Prohászka-kutatóknak. A püspök életműve, polihisztor-egyénisége miatt gondolatait mélyebben kell megismerni és megismertetni a társadalom mind szélesebb rétegeivel.

A tudományos konferencia első felszólalója: Kozák Péter történész volt, aki „Az „életiratíró“ és emlékbeszédei” című előadásában Bányai Elemér és Prohászka Ottokár személyének furcsa összekapcsolódásáról beszélt. A székesfehérvári püspök mondta el ugyanis Bányai Elemér újságíró emlékbeszédét, nem sejtve azt, hogy ez a mindennapos tevékenysége milyen érzelmeket kavar a liberális lapok szerkesztőségeiben. Bányai, aki a tényfeltáró újságírás képviselője volt, tíz éven át írta nekrológjait, sajátos hangú, munkásság-összegző „életiratait“ Budapest székesfőváros híres, kevésbé híres és hírhedt személyiségeiről. Ő volt a magyar emlékezetkultúra első kutatója. - ismertette az előadó. A Nagy Háborúban főhadnagyként halt meg, éppen száz éve, nagypénteken, 1915. április 2-án. Gyászbeszédében Prohászka Ottokár leszögezte, hogy a világháborúban a nemzetek odadobják legjobb szellemi erejüket, erkölcsi tartalékukat, és hogy nem volt még olyan kor, amikor az emberiség annyi írót, annyi gondolkodót, annyi művészt vetett volna áldozatul, mint a most zajló nagy háborúban. Bányai Elemérben egy megszakadt magyar nemzeti géniuszt látott; akinek lelkében a magyar élet, a magyar történelem, a magyar évszázadok eleven lelke lüktetett. Néhány nappal a temetés után a Martinovics szabadkőműves páholy eljuttatott egy közleményt az összes fővárosi lapnak. –tudtuk meg az előadótól. A közlemény hangsúlyozta, hogy a páholy tagjai tudatosan nem vettek részt Bányai Elemér testvérük temetésén, mert előre tudták, hogy az ott elhangzó beszédek ellentétesek lesznek Bányai Elemérnek egész életében vallott felfogásától. A közlemény némi zavart okozott mind a katolikus, mind a liberális sajtó jeles képviselőinél. Az Alkotmánynak nyilatkozva a püspök leszögezte, hogy nem tudott arról, hogy Bányai szabadkőműves volt; ez különösebben nem meglepő, hisz a szabadkőművesség egy titkos mozgalom, s a jelek szerint a Bányai család tagjai sem tudtak rokonuk titkáról.

A következő előadás Prohászka Ottokár hatását vizsgálta az Actio Catholicára. Gianone András tanár elmondta, hogy Prohászka nem csak erre a szervezetre, hanem a XX. század első felében, mindenre, ami a Magyar Katolikus Egyház berkeiben történt, kereshetjük a püspök hatását. A székesfehérvári püspök, különösen a katolikus nagygyűléseken elmondott beszédei, a halála után 5 évvel alapított Actio Catholica életében visszhangot találtak. A Püspöki Kar által alapított szervezet azt tűzte ki céljául, hogy az egyház tevékenységébe, missziós munkájába a világiakat is bevonja, a papság segítő társaként. Majd az előadó kifejtette: Prohászka szellemiségének hatását mutatja, hogy a szegénygondozást, az élénk kulturális élet szervezését, vagy éppen a sportéletet, egyházközségi szinten is követői megvalósították. A plébánosok, olyan civil hálózatot hoztak létre, amely a hívekkel való szorosabb kapcsolatot szolgálta. Az előadásban elhangzott idézetek alapján Gianone András megállapította, Prohászka gondolatai nemcsak az Actio Catholicára voltak nagy hatással, hanem megtalálhatjuk azokat a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban is.

Balogh Margit, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, méltatta a Mózessy Gergely szerkesztésében készült, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár kiadásában megjelent, 2012 – 2015 között született Prohászka tanulmányokat összegző kötetet. A történész kiemelte a szerkesztő munkáját. A tudományos igényességgel készült munkák felbecsülhetetlen értékűek, hisz a tanulmánykötetekben megjelent írások a diktatúra évtizedeinek kényszerű hallgatása után újra élesztik a Prohászka-ismeretet. A 14 szerzős, 22 tanulmányt tartalmazó most megjelent kötet írásait, mélyen emberi, ugyanakkor mélyfúrásra törekvőnek értékelte. Majd azt is hozzátette, a Prohászka lelkületével, fogalmi rendszerével, misztérium értelmezésével foglalkozó írások mellett, a beszédeit tartalmazó történeti írások és a Prohászka recepcióját, befogadását elemző munkák igen meglepőek. A mai ember a tanulmányokat olvasva rádöbben arra, hogy Prohászka megnyilatkozásai mennyire elevenek, érvényesek napjainkban is.

Az előadások után utolsó beszéde színhelyén, az Egyetemi templomban emlékeztek meg a nagy püspökről. Spányi Antal megyés püspök, Cserháti Ferenc püspökkel, Ugrits Tamás irodaigazgatóval, Kuminetz Géza rektorral, koncelebrált szentmisében emlékezett meg a 88 évvel ezelőtt történt eseményekre, Prohászka Ottokár halálának körülményeire. Az emlékmise homíliájában a Központi Papnevelő Intézet rektora Prohászka Ottokár nyomán, Krisztust, az igaz ember képét kereste. „Az életünk nagy kérdéseire, titkaira - Prohászka Ottokár püspök atya szavaival élve - a filozófia elméletekkel, a költészet dalokkal, a népélet közmondásokkal felel. Ám, ha mélyebbre ásunk, ha az életünk értelme, a küldetésünk, ember voltunkkal járó hivatásunk után kutatunk, akkor a gondolat helyébe az intuíció, a szó helyébe a szimbólum lép: a próféták víziója.”- mondta a rektor.  Ezekiel próféta látomását elemezve az emberi életet és történelmet négy arcban – ősképben – vizsgálta. Valamelyikkel eggyé válik a lélek; s amilyen arc uralkodik az adott kor és társadalom, de főleg vezetői tudatában, hát olyanná lesz abban a korban az emberi sors.

„Az első arc az oroszláné, a hatalom, az erő, vagy inkább az erőszak képe. Ez a nyers erő, mint életérzés és életvezetés mozgatja a történelem kis és nagy despotáit, diktátorait... Aztán feltűnik előttünk a másik arc, a sas arca, mely gyógyírt kínál az erő vérengzései láttán, mert a sas tekintete éles és mélyre ható, betekintést kínál a lét titkaiba, s azt kérdezi: mi az igazság? A tudomány útját kínálja e kép, mely szerint nemcsak az erőt, de mindeneket az emberi észnek kell kormányoznia. .. Ha ösztön és ész összefog, akkor az kegyetlenül le fogja igázni, fel fogja áldozni a gyengét, a kevésbé értelmeset, a képzetlenebbet, s így aztán megjelenik harmadjára az áldozati tulok arca. A megfélemlítés terrorja miatt leigázott ember, aki szenved, s kiszolgáltatottságát megadóan viseli. Hol van az ember igazi arca, mely erőt hirdet, de nem elnyomót, hanem az egész embert és minden embert egyaránt szolgálót; mely hódító munkát sürget, de oly munkát, mely nemesít és nem rabszolgává, hanem úrrá tesz, mely nemcsak a jog előtt teszi az embereket egyenlővé, de ténylegesen is.... Ez az arc pedig az egyháza ölén hordozott Krisztusnak az arca, mely azt a programot hirdeti, hogy a hatalom össze ne törje, hanem megszelídített erővel övezze fel az embert, hogy a tudomány ne szegényítse, hanem gazdagítsa az életet, hogy a szenvedés ne hervassza el, hanem irgalmas szívűvé tegye az embert.” – hangzott el a beszédben.

A szentmise után a Központi Szeminárium udvarán fejeződött be az emelkedett hangulatú ünnepség a Prohászka püspök szobrának megkoszorúzásával. Spányi Antal megyés püspök vezetésével az emlékezők együtt imádkoztak a nagy püspökhöz, közbenjárásáért.

BPK
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor


 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk