Prohászka Ottokár halálának 80. évfordulója Már a legnagyobb misztikusok sorában tisztelhetnénk - beszámoló

2007. 04. 02. |

 

Nagyhétfőn délután Bíró László kalocsa-kecskeméti segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora, az MKPK családreferense és Spányi Antal megyés püspök tartott koncelebrált emlékmisét Prohászka Ottokár halálának 80. évfordulóján.

 

szentmisén

 

Szentbeszéde bevezetőjében Bíró László püspök meghívta a híveket „A Nagyhét küszöbén - Prohászka halálának 80. évfordulóján - szemléljük a nagy püspök nyomán Krisztus kereszt iránti szeretetét!” Meglepő a hasonlóság XVI. Benedek pápa 2007. évi nagyböjti üzenete és Prohászkának a kereszt szemlélése közben leírt prófétikus gondolatai között. Megérezte Isten titkait.

„Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.” (Jn 19,37) Ezzel a bibliai mondattal vezeti nagyböjti gondolatainkat XVI. Benedek pápa. „A nagyböjt ideje alkalmas arra, hogy megtanuljunk megállni, elidőzni Máriával és Jánossal, a szeretett tanítvánnyal amellett, aki a kereszten feláldozta életét az egész emberiségért. Most, a bûnbánat és az ima idején tekintsünk tehát élőbb részvétellel a keresztre feszített Krisztusra, aki a kálvárián meghalva teljesen kinyilatkoztatta számunkra Isten szeretetét. A Deus caritas est enciklikámban a szeretet témáját vizsgáltam. Két alapvető formáját emeltem ki: az agapét és az eroszt.”- idézte a pápa üzenetét Bíró püspök atya.

„Prohászka is felszólít bennünket arra, hogy ismerjük meg Isten ajándékozó és emberre vágyó szeretetét „– kezdte el Ottokár püspök és a pápa hasonló gondolatainak felsorolását Bíró László püspök. Prohászkát mélyen meghatotta, hogy Krisztus életét mennyire áthatja eljövendő keresztjének áldozata. Megértette, átérezte mit jelentett Jézusnak ez a mondata „Fölmegyünk Jeruzsálembe!”: nekiveselkedést, áldozatvállalást. Szemlélte Jézus útját, az útközben történt eseményeket. Eljutva az utolsó vacsora eseményeihez, amelyben „előélte” a kereszt áldozatát, megdöbbenve ír arról, hogy Jézus már előre szerette keresztjét. Prohászka feltette a kérdést: Lehet-e szeretni a szenvedést, a keresztet? Hisz ezt a beteg ember teszi, amikor felajánlja szenvedéseit, Krisztus pedig életet szerető, egészséges ember volt. Prohászka megadja nekünk a választ: Jézus nem a keresztet, a szenvedést kereste, hanem az Atya gondolatát, az Atya dicsőségét. Isten agapéját, önmagát adó szeretetét akarta követni. A kereszt nemcsak csak a szenvedést jelenti, hanem Isten vágyódását az ember után. „Erosz, vagyis hiányzik neki, és egyesülni vágyik a szeretett személlyel”- mondja Benedek pápa is. Prohászka arra szólít fel mindannyiunkat, Krisztus keresztje ne legyen következmény nélküli életünkben, ne legyünk közömbösek iránta. Legyen bennünk ugyanaz az érzület, amellyel Jézus szeretette keresztjét. Ugyanolyan érzülettel álljunk a kereszt alatt, ahogy a Szûzanya állt ott. „Mária lelkületével”, ahogy Benedek pápa mondja.

Majd Bíró László püspök Prohászka azon gondolatát idézte: hogy a közéletet nézve azt látjuk, bûn uralma alatt állunk. De  a kereszt kiemelkedik a bûnből, fölötte áll a bûn uralmának. Krisztus győzőtt! Reményünk alapja az, ami már megtörtént. „Feltámadt!”.

Bíró László püspök homíliáját így fejezte be: „Ha Prohászka nem magyarul írt volna már a legnagyobb misztikusok sorában tisztelhetnénk. A magyarok nem becsülik nagyjaikat. Kár, hogy Prohászkát nem ismerjük, nem szeretjük, tiszteljük eléggé. Nem tudjuk megvédeni nagyságát.”

A szentmise végén a püspökök, a megjelent papsággal és a hívekkel Prohászka sírjához vonultak és együtt imádkoztak Prohászka Ottokár boldoggáavatásáért.

 

- BPK -
Fényképeket készítette: Lakata Pál

 


 

Korábbi év beszámolója:

 

Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk