Kaszap István halálának 83. évfordulója - beszámoló

2018. 12. 17. | | 2018. 12. 18.

 

 

A legsötétebb óráiban is tudott remélni – Kaszap Istvánra emlékeztek Székesfehérváron, halálának 83. évfordulóján

2018.12.17. – Spányi Antal megyés püspök az egyházmegye megjelent papságával tartott szentmisét a Székesfehérváron tisztelt Kaszap István halálának évfordulóján, a Prohászka emléktemplomban. Az ünnepre a Magyar Cserkészszövetség szervezésében idén is elhozták a betlehemi lángot, amely a béke üzenetét hirdeti szerte a világban. A szent életű kispap emlékmiséjére eljöttek a cserkészek mellett tisztelői, a budapesti Kaszap István Alapítvány zarándokai, a Prohászka Imaszövetség tagjai is, hogy köszönetet mondjanak az általa kapott imameghallgatásokért.

Tóth Tamás plébános köszöntőjében azt hangsúlyozta, a jelen szomorú eseményei a jövőben számos gyümölcsöt hozhatnak. Amikor Kaszap Istvánt fiatalon súlyos szenvedések érték, amikor halálán volt, rokonai gyógyulásért imádkoztak Istenhez, és nem hálálkodtak. Az akkori történések azonban más fordulatot vettek. Ma már sokan jönnek sírjához hálát adni, akik közbenjárására meggyógyultak. „Amikor életünk nehéz pillanataira utólag rátekintünk, megláthatjuk, hogy azok az üdvösségre vezető utunk állomásai voltak. Ha a múlt megélt eseményei miatt a szomorúság fogságában élünk, akkor csak fájdalmas lehet a jövőnk is, amely félelemmel tölt el bennünket. … Érdemes Kaszapra tekintenünk, akinek hatására ma is meggyógyulnak az emberek. Általa merjünk bizakodva nézni a jövőre, mindarra, ami ránk vár. … A jelenben ünnepelünk, és nem a múltban vagy a jövőben. Eltöltünk egy órát annak az embernek a társaságában, akinek élete átértékelődött és ragyogni kezdett, hisz 83 év távlatából sokan élvezhettük az Ő közbenjárását” – fogalmazott a plébános.

Spányi Antal püspök az adventi időszak sötét és fényességes időszakáról beszélt, mint az emberi élet útjáról. Az életben van fény, ragyogás, öröm és boldogság, de van sokféle sötétség is, szorongás és félelem. Örülünk jó pillanatainkban egymásnak, megsejtjük Isten közelségét és jelenlétét, megtapasztaljuk a kegyelem felemelő, megújító erejét. Máskor pedig minden olyan távol kerül, mintha elhagyott volna az Isten, mintha magunkra maradnánk. „Ránk borul a világ minden sötétsége, belevisz abba a sötét éjszakába, amelyet a szentek szinte mind, kivétel nélkül végigjártak, és erről a fájdalmas útról beszámolnak. A mi életünkben is sokféle sötétség és szorongás van, sokféle nyugtalanság, beszorítottság érzés, fenyegetettség. Olyan félelem uralkodik az emberek lelkében és szívében, amelyet meg sem tudnak magyarázni, mint egy sötét árnyék borul rájuk” – mondta a főpásztor, aki arra is kitért, Kaszap István családtagjai sem ismerték fel 83 évvel ezelőtt, azokban a nehéz órákban, hogy milyen gazdagságot hordoz majd hozzátartozójuk élete az utódok számára. „Fiatal emberként halt meg, aki az emberi élet sötétségeit jól ismerte. Szörnyű, fájdalmas betegségekben kellett szenvednie, sokféle kezelést, műtétet kellett elviselnie, és végül Isten kezéből elfogadni a halált. Mégis azt látjuk, hogy az Ő életében mindig béke és nyugalom volt. Mert tudta a legsötétebb órákban is, hogy Isten vele van” – mondta a püspök, majd beszédét így fejezte be. „Az advent a reménység ideje, és Kaszap István ezt a reményt mélyen átélte. Arra tanítva minket ma is, hogy mi is próbáljuk meg minden nyomorúságunkat, félelmeinket, magunkra maradottságunkat abban a reményben elviselni, amely Isten kezét fogva átvezet bennünket a sötétből a világosságba, az Atyai ház örömébe.”

A szentmise után a hagyományoknak megfelelően a megyés püspök vezetésével, az egyházmegye papsága, a zarándokok, az iskolások, cserkészek, és a hívek Kaszap István sírjához vonultak, hogy megköszönjék közbenjárását, az imameghallgatásokat, és kérjék Istentől a fiatal hitvalló mihamarabbi boldoggá avatását.

Berta Kata
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk