Megemlékezés az ’56-os áldozatokról - beszámoló

2006. 10. 22. |

 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek és mártírjainak emlékére közös imádságra hívta Spányi Antal megyés püspök a híveket a Székesegyház oldalán elhelyezett kereszthez és 56-os emléktáblához.  A történelmi egyházak képviselőivel együtt tartott rendezvényen többszáz hívő vett részt, hogy méltóan megemlékezzenek a forradalom 50. évfordulójáról.

 

megemlékezés a Bazilika oldalánál

 

Az ünnepség kezdetén a Ciszterci Szent István Gimnázium tanulói adtak műsort, Kerkay Rita elszavalta Vass Albert A Hontalanság hitvallása című versét.

Gyóni András igazgató, a KÉSZ székesfehérvári szervezetének elnöke mondott emlékbeszédet.  Idézett XVI. Benedek pápa leveléből, melyet az ünnepségekre Magyarországra érkező Sodano bíborosnak írt. „…az az Egyház véleménye, hogy az igazságos méltóságot és szabadságot a jognak védelmeznie kell. „Isten ugyanis értelmes és szabad társas lénynek teremtette az embert” (Gaudium et spes, 21). Azok pedig, akik ilyesmi miatt jogtalanságot szenvednek, vagy életüket vesztik, dicséretre és kegyes emlékezetre méltóak. Amint tehát ötven esztendővel ezelőtt boldog emlékű elődünk, XII. Piusz pápa együtt érző lelkülettel kísérte imáival és vigasztalta szavaival a szabadságát védő magyar népet, ugyanúgy szeretnénk most mi is nagy örömmel együtt ünnepelni azokon az ünnepségeken…”
 
Az igazgató beszédében kiemelte, hogy ’56 emléke kapcsán „el kell szörnyülködnünk önmagunkon és kényelmességünkön, hisz a hazugság túlélte az emlékezést.” Kötelességünk tehát, hogy hitelesen és méltóan emlékezzünk. A kereszt a történelem mélypontjain is reményt fakaszt”- figyelmeztetett emlékbeszédében.

Végül az 1984-ben megölt lengyel pap Jerzy Popieluszko - aki Szolidaritás lelkes támogatója volt - utolsó prédikációjából idézett: „ …a keresztény embernek tudatosítani kell, hogy az igazságosság forrása Isten. Abban az országban, amelyben megtagadják Istent, ott nincs igazságosság.” Kötelességünk tehát az igazságosságot gyakorolni és közvetíteni.
 
Az ünnepség a történelmi egyházak képviselőinek imáival folytatódott. Spányi Antal fehérvári püspök megemlékezett az áldozatokról és családtagjaikról, mindazokról, akiket lelkileg vagy fizikailag bántalmaztak a 45 év során. Imádkozott az ország erkölcsi megújulásért, amiért az 56-osok is harcoltak.

Somogyi Tamás református lelkész Pál apostolt szavaival idézve adott reményt „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelen valók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely van a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róm 8,38-39)  Imája végén megemlékezett a határainkon kívül élő magyarokról is.

Bencze András evangélikus lelkész arra kérte Istent, hogy 56 örökségét megtartva tudjunk becsületesen dolgozni, hogy megkaphassuk a tisztaság, az egység, a józanság lelkét, és ki tudjunk tartani a jóban, megmaradjunk az igazságban. Könyörgött a gyermekekért és a nemzetért.

Révész Lajos baptista lelkipásztor köszönetet mondott Istennek, hogy mindig minden körülmények között személyes kapcsolatban lehetünk Ővele. Kérte Istent a keresztények egységéért és azért, hogy az Ő irgalmassága segítse országunkat.

Petőfi Sándor Nemzeti dal című verse után, melyet Bobory Zoltán igazgató mondott el, a jelenlevők közösen elimádkozták a Miatyánkot, majd a koszorúzás alatt Bach, A-moll szonátáját hallhattuk Fersch Renáta előadásában.


 BPK
Fényképeket készítette: dr. Berta Gábor

 

Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk