Ökumenikus imahét 2019 - harmadik nap - beszámoló

2019. 01. 22. | | 2019. 01. 23.

 

 

Szigeten élünk, de nem elszigetelten – A 2019-es Ökumenikus Imahét harmadik napján Székesfehérváron

2019.01.22. – A 2019-es Ökumenikus Imahét Székesfehérváron meghirdetett alkalmainak harmadik estéjén ismét a baptista imaházban gyűltek össze a Krisztus-hívők, hogy együtt imádkozzanak lelkipásztoraikkal. Az erre az évre kiadott istentiszteleti útmutató szerint a 145. zsoltár egy részlete adta az est alapfelvetését: „Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy. ... Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez” – mondja a zsoltáríró, aki arra szólította fel a felekezeteket, hogy közösen vallják meg: az Isten szeretete túlmutat minden etnikai, kulturális, sőt még felekezeti határon is.

Az istentiszteletet elején Kovács Dániel baptista lelkész bevezetőjében imádkozott az est igehirdetőjéért és azokért is, akik még az ökumenikus alkalmakon tanítást mondanak. Kérte, hogy Isten Szent Szelleme, a Szentlélek által, a hívek meghallják az Ige üzenetét, megtapasztalják az Úr jelenlétét. Majd a felekezetek képviselői felolvasták az imaest szentírási részeit: A teremtett világ dicséri az Urat, Zsolt 145,8-13, és Jézus Krisztus származása Mt 1,1-17 igehelyeket.

Az igehirdető Dózsa István plébános izgalmas kihívásnak nevezte az ökumenikus találkozókat. Párhuzamot vont az Indonéz szigetvilág 17 ezer földnyelven, szétszórtan élő keresztény közösségei és a különböző fehérvári egyházi, templomi közösségek között. Egy-egy szigetnek nevezte a felekezeteket, amelyeknek tagjai erre az estére áteveznek egymáshoz.

A Máté evangéliumból Jézus családfáját bemutató részről közös gondolkodásra, játékra hívta a jelenlevőket, hogy bemutassa azt az átfogó szemléletet, amelyet ez az igei rész tükröz. A 3-szor 14 név olvasása közben, ha valaki Isten embere volt, tapsot kapott, ha azonban istentelen dolgokat művelt, csalódott hang kísérte nevének elhangzását. „Sok mindent hordoz Jézus nemzetségtáblája. Máté leírta, amiért tapsolhatunk és amiért szomorkodhatunk. A zsidó ember számára ez nem egy küzdelmes, idegen és száraz, távoli szöveg volt, hanem az életük, a múltjuk, amire büszkék voltak, és amiért bizony olykor pironkodniuk kellett. Az érzelmeken túl az értelmünkkel is meg kell fognunk a fontos mondanivalót, hogy Isten az emberi történelem részévé tett minket, és kinyilatkoztatta, hogy nála mindenki – férfiak és nők, bűnösök és igazak – egyaránt szerepel a megváltás tervében” – mondta a plébános, majd hozzátette: „Olyan ez, mint a kézzel szőtt keleti szőnyeg. A Mester, az alkotó, távolabb ül, és akik szövik a szálakat, Őrá figyelnek. Néha elrontják, rossz helyre fűznek, de a Mester azt is mintázatnak használja. Kijavítja ezeket a hibákat, a rosszat jóvá teszi. Isten se szakított azzal a családdal, ahol Fia megjelent, hanem közösséget vállalt múltjával, örömeivel, küzdelmeivel. És ez a családfa nem zárult le, beleoltódtunk mi is Krisztusba. Néha büszkék lehetnek ránk, néha elpirulnak miattunk, de Isten igent mondott ránk. … Felelősségünk, hogy Istennek ebben a nagy szőnyegében olyan mintát szőjünk, amely az Isten szavára odafigyelő, Istent szolgáló ember alkotása.”

A keresztények egységét szolgáló imaalkalom végén a felekezetek képviselői azért imádkoztak, ha Isten nem szégyellte az Ő Fiának rokonságát, akkor senki se szégyelljen rokonai hitéért imádkozni. Hálát adtak az Úrnak, hogy az emberiség gondokkal terhelt családját felvállalta Jézus Krisztus. Arra kérték Istent, hogy a felekezeti határok és elszigetelődések Krisztusban megszűnjenek, hogy a világ láthassa, hogy a keresztények Jézus tanítványai, akik testvéri szeretetben élnek egymással.

Az imaalkalom alatt a baptista gyülekezet kórusa szolgált énekekkel, amelyek megerősítették a találkozást, az egységet a felekezetek tagjai között.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Video Somogyi Tamás és Berta Kata

 


 

 


 

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk