Ökumenikus imahét 2019 - negyedik nap - beszámoló

2019. 01. 23. | | 2019. 01. 24.

 

 

Az adás tölti meg a szívet – Az ökumenikus imahét 4. napján

2019.01.23. – A krisztushívők egységében Székesfehérváron tartott 2019-es ökumenikus imahét negyedik napján, a Budai úti református templomban gyűltek össze a város felekezeteinek hívei, hogy a keresztények egységéért, Isten népéért imádkozzanak. A befogadó református közösség lelkésze, Berze János köszöntése után a bűnbánati imákat és az olvasmányokat a város a felekezeteinek képviselői, lelkészei olvasták fel.  

Az indonéz keresztények az isteni gondviselést választották az est témájául: „… érjétek be azzal, amitek van…” A Zsidókhoz írt levél írója óva int a pénz és az anyagi dolgok túlzott szeretetétől. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy soha semmi nem elég. A szöveg emlékeztet bennünket Isten gondviselésére, és arról biztosít, hogy Isten soha nem hagyja magára teremtményeit.

Az imaest igehirdetője, Révész Lajos baptista lelkész arról beszélt, meg kell találnunk az egyensúlyt az életünkben, az anyagi, szellemi, testi igényeink egyensúlyát. A biblia szavaival élve, nem szolgálhatunk két Úrnak, az Istennek és a pénznek egyaránt. „Isten lehetőséget adott arra, hogy az Ő gondolatai szerint éljünk, és megtanuljuk azt a csodát, hogy vágyainkat helyesen rangsoroljuk, és ne a földi vágyakat tegyük az első helyre, hanem adjuk át azt a minket vezérlő személynek, az Úrnak. Természetes vágyunk arra, hogy jól legyünk, hogy minden szükséges dolgunk meglegyen, az ennivalónk, az öltözetünk. De a fogyasztói társadalom bepörget bennünket, mert soha semmi nem elég, mindig van szebb, jobb, drágább, több, van 1.2-es kiadás. Ha ezen az úton járunk, sok nyomorúságot idézünk be az életünkbe, mert ezek az erők megtalálják a gyengéinket” – figyelmeztetett a lelkipásztor, majd hozzátette: „Isten azonban felajánl nekünk valamit, megmutat egy másik vágyrendszert. Nagyon tiszta egyszerűséggel annyit mond, érjétek be azzal, ami van, és higgyétek el, hogy Gondviselőtök leszek. Nem kell az alapvető dolgokért küzdenetek, én megadom Nektek.”  A lelkipásztor beszéde második felében a zsidókhoz írt levélből emelt ki öt dolgot, amely segítséget nyújt, hogyan maradjunk lelkileg erősek és különböztessük meg a helyes és helytelen vágyainkat. Milyen életcélokat tűzzünk ki, hogy követhessük Istent? „Öt alapdolognak kell lennie, ami irányítja vágyainkat: szeretem Krisztust, szeretem a testvéreket, igyekszem a vendégszeretetemmel odaállni és gondoskodni azokról, akik nálam nehezebb helyzetben vannak, valamint tiszteletben tartom az Istentől kapott házasságomat, a családomat, és távol tartom magamtól a pénz utáni vágyakozást. Vagyis megelégszem azzal, ami van. Ezzel isteni rend uralkodik az életemben. Megélhetem azt, hogy Ő soha nem hagy el, nem hagy magamra. Ahhoz a feladathoz, ami az enyém, megkapok minden szükséges eszközt.”

Az igehirdetés után az imaalkalom a lelkipásztorok közbenjáró imádságaival és a felajánlással folytatódott. „Kegyelmes Istenünk! Te megmutattad nekünk könyörületedet és gondviselésedet az egész teremtett világ iránt. Szereteted arra késztet, hogy felajánljuk vállalásainkat, amelyekben arra kötelezzük magunkat, hogy igazságosan cselekszünk, teljes szívbéli szeretettel mások iránt, kulturális, etnikai és vallási hátterüktől függetlenül. Fogadd most el felajánlásainkat, és formáld azokat tettekké egyházad egysége érdekében. Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében és a Szentlélek ereje által kérünk, akik veled együtt élnek és uralkodnak örökkön örökké.”

Az istentisztelet végén, a közös hitvallás után a baptista, az evangélikus, a református és katolikus elöljárók áldását fogadták a hívek. A zenei szolgálatot az Ökumenikus és a Csomasz Tóth Kálmán kórus végezte Dr. Szabó Balázs kántor közreműködésével és Dóczy István karnagy vezényletével.

Berta Gábor
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó Somogyi Tamás és Berta Kata

 


 

 


 

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk