Keresztelő Szent János születésének ünnepén a székesfehérvári egyházmegye hagyományainak megfelelően papszentelést tartottak a Székesegyházban. Spányi Antal megyés püspök pappá szentelte Mészáros Pétert és Szilágyi Szabolcsot, diakónussá Lukács Gábor Imre papnövendéket. A fölszenteltek megbízatást kaptak az áldozópapi illetve a szerpapi tisztség betöltésére.
Spányi Antal püspök személyes hangú beszédében a papi hivatás nehézségeit és szépségeit taglalta. Kitért arra, hogy a Szentatya, XVI. Benedek meghirdette: minden kereszténynek védenie kell ma a kereszténységet, az Egyház Krisztustól kapott, 2000 éves kincseit, a kinyilatkoztatás minden igazságát és az abból kifejlesztett tanítást. „Feladatotok lesz tehát a megújulás szolgálata. Amikor azonban eleget akartok tenni a Szentatya szavának, Ti is megtapasztaljátok, hogy a világ sokszor elítél majd Titeket, és mint nem hozzá tartozót ki akar vetni magából.” Majd hozzátette: a papság nem ehhez a világhoz igazodik, hanem a világot akarja Krisztus felé segíteni. „A küldetés, a meghívás titok, az azonban világos, hogy Jézus meghívása által leszünk az Újszövetség papjává. Isten megajándékoz az Úr testével és vérével, hogy ettől az ajándéktól az övéi legyünk és részesedjünk Krisztus misztériumából.” A püspök beszéde végén kifejtette, a pap odaadott barátja Jézusnak, erre a barátságra kell naponta, újra és újra elkötelezni magát. „Az imádságnak kell átjárni az egész életet, hogy találkozzunk a mindig, mindenütt jelenlevő Krisztussal.”
A főpásztor a szentmise végén megköszönte a családtagoknak, a szemináriumi tanároknak, az egyházi közösségeknek, a két új papi hivatás születhetett az egyházmegyében. Megköszönte a jubiláns paptestvéreknek az Úr szőlőjében elvégzett sok évtizedes szolgálatot, melynek áldozatait, kudarcait és örömeit igazán csak Isten ismerheti. A hűségben megmaradt papi élet jutalmát mutatja az a sok ember, aki hálásan gondol vissza a találkozások örömére, a tanítások által kapott kegyelmekre, az egyházközséget összetartó szeretetteli kapcsolatokra.
A budapesti születésű Szilágyi Szabolcs 25 évesen kezdi papi szolgálatát. Tanúságtételében elmondta: bár jónak tartja a papi hivatás megkezdése előtt szakmát tanulni, tapasztalatot szerezni az élet több területén, mégis számára egyértelmű volt, hogy a papság útját választja. A családjában, a plébániai, ifjúsági közösségén keresztül Isten csodálatos világa tárult fel előtte. Nem volt kétséges számára, hogy az Örömhír átadásának kell élnie. Papi jelmondatául ezért választotta Boldog Kalkuttai Teréz gondolatát: „Valami nagyon szépet Istenért”.
A fehérvári születésű Mészáros Péter útja másképpen alakult: 30 évesen jelentkezett a szemináriumba. A világi élet megtapasztalása után vált egyértelművé számára, Isten örömhíre az egyetlen út, az evangélium hirdetésének szolgálata az Ő feladata. Az egyházi közösségért élő papi példák segítették abban, hogy egészen odaadja életét az Atyának. Papi jelmondata is ezt tükrözi: „Jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” (Mt. 6,10).
-BPK -
Fényképeket készítette Gersztheimer Zsolt és Lakata Pál
Videó: - BPK és Somogyi Tamás -
Egyházmegyénk jubiláns papjai: a gyémántmisés Dr. Takács Nándor Jusztin OCD, Schrőder Gyula, Trimmer Elek Iván OCiszt, Bácskai Sándor Keve OCist, Szenderffy Ferenc (esztergom-budapesti ehm), Sikos Antal (esztergom-budapesti ehm),az aranymisés Molnár Károly, Dr. Szilárdfy Zoltán, Varga János, Verbényi István (esztergom-budapesti ehm) az ezüstmisés Bódai József, Brezina Károly, Kristofory Valter, Nyárai-Horváth István, Ullrich Ágoston és Hofher József SJ atyák.
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
