Prohászka Ottokár püspök emlékére szentelt év megnyitása - beszámoló

2005. 12. 10. |

 

Prohászka-kép

 

Prohászka Ottokár, Székesfehérvár 15. püspöke, tiszteletére emlékévet hirdetett meg Spányi Antal megyés püspök a székesfehérvári egyházmegyében 2005. december 10-től 2006. december 9-ig, hogy szentéletû püspökünk „személyiségét, mint példaképet, és mûveit, mint korunk szellemi kincsestárát megismerhessük. Prohászka püspök alakja és életmûve megújulást jelenthet hitünk és keresztény tanúságtételünk számára, folytatva azt lelki építést amelyet az Eucharisztia éve indított el egyházmegyénkben”.

Ünnepi koncelebrált szentmisével kezdődött az emlékév a Székesegyházban, melyet a pápai nuncius, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, a gyulafehérvári segédpüspök és a székesfehérvári egyházmegye papjai mutattak be. Jelen voltak megyei, városi vezetők és nagy számban az egyházmegye területén lévő települések polgármesterei is.

Spányi Antal megyés püspök köszöntőjében elmondta: „Prohászka Ottokár személyében egy olyan főpap került az egyházmegye püspöki székébe, aki tevékenységével, prédikációival, írásaival, egyháza és nemzete szeretetével, szociális elkötelezettségével Magyarország tanítója és apostola lett. Főpapi munkája messze túlmutat egyházmegyéje határain, korát megelőző tevékenysége országos jelentőségû.”

Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, az MKPK elnöke, homíliájában megemlékezett Prohászka Ottokár gazdag életútjáról. Beszédében kiemelte, hogy Prohászka a „vitáktól sem visszariadva hirdette a katolikusok társadalmi felelősségét. A szegénység és a szociális kérdés nem elméletileg érdekelte. Tudta, hogy az embereket kötelessége közelebb hozni a katolikus hithez, de tudta azt is, hogy Krisztust a kor nyelvén kell hirdetni, azoknak az embereknek, akik a kor nagy gondjaival küszködnek. Szinte hatalmába kerítette annak a felismerése, hogyha nem születik megoldás a keresztény hit és a krisztusi szeretet radikális komolyan vétele alapján a szociális feszültségek leküzdésére, akkor teret nyer egy ateista, erőszakos megoldási törekvés.” Beszéde végén a bíboros arra biztatott, hogy legyen példa számunkra a püspök, akit mindig szeretete vezérelt, aki mindig őszintén kereste az igazságot, melyet szeretettel adott át környezetének, népének.

A szentmise végén Spányi Antal megyés püspök megköszönte az egyházi és világi vezetőknek, hogy elfogadták a meghívást az ünnepi megnyitóra. Majd szeretettel meghívta az emlékév programjaira minden paptestvérét, a szerzetesrendek tagjait, hitoktatókat, világi lelkipásztori kisegítőket, képviselőtestületek tagjait, oktatási intézmények tanárait, diákjait, lelkiségi mozgalmakat, családokat, fiatalokat, cserkészeket, az egyházközségek tagjait és minden jó szándékú embert.

A szentmise után tudományos ülést tartottak a Szent István Mûvelődési Házban. A konferencia kezdetén a Budakeszi Prohászka Gimnázium diákjai adtak elő jelenetet Prohászka: Az Élet kenyere címû befejezetlen könyvéből, nagyszerû válogatást bemutatva a püspöknek az Eucharisztiáról szóló személyes vallomásaiból, örök érvényû gondolataiból.

Az előadás után Dr. Szabó Ferenc S.J. beszélt „Prohászka keresztjei”-ről, életének legfájdalmasabb szakaszairól,  „amikor kritikák, támadások érték, főleg szellemisége miatt”. Amikor kiábrándult a politikából, csalódott a magukat keresztényeknek vallókban, amikor öregen és betegen „átélte a misztikusok sötét éjszakáját”. Mindennek ellenére utolsó naplójegyzetében megtaláljuk „Prohászka ma is időszerû üzenetét”: „Tenni, élni, gyakorolni … Szeretni!”

Végül Mózessy Gergely gyûjteményigazgató előadása következett „Adalékok Prohászka egyházkormányzatához” címmel, melyben megismerhettük a püspököt, aki „idegenkedett a külsőségektől, … mindattól, ami a társadalomban hozzátapadt  az egyházi méltósághoz”, aki rossz gazda hírében állt, de „bevételeiből bőségesen jótékonykodott, aki papjaihoz a „dicsérő szavakat iktatott iratokon” a korholókat iktatlan magánlevelekben írta meg. Aki úgy irányította egyházmegyéjét, hogy minden papjának ismerte és figyelembe vette problémáit, aki a papjaival való nehézségeit, gondjait, a kápolnába és az oltárra vitte, aki a betegeket rendszeresen látogatta. Aki nyitott volt mindenkire, aki úgy akarta bevonni a világiakat az egyházközségek munkájába, ahogy azt 50 évvel később a II. Vatikáni Zsinat határozatai fogalmazták meg.

Méltó megemlékezés volt ez a nap a nagy püspökre, a múlt század legnagyobb katolikus alakjára, Magyarország apostolára és tanítójára.

Fényképeket készítette: dr. Berta Gábor

 


 

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk