Szakmai kerekasztal beszélgetés - RÉV - beszámoló

2018. 11. 08. | | 2018. 11. 14.

Veszteségeink feldolgozása egy örömtelibb élet felé vezet – RÉV szakmai fórum Székesfehérváron a veszteség és a szerhasználat összefüggéseiről

2018. november 08. – A székesfehérvári RÉV szenvedélybeteg-segítő ambulancia szakmai kerekasztal-beszélgetést szervezett a fehérvári Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. Szakemberek a veszteség és a szerhasználat jelentőségére és annak összefüggéseire hívták fel a figyelmet, és osztották meg tapasztalataikat a jelenlévőkkel, külön kiemelve a családterápia módszereit. A novemberben beköszönő hosszabbodó sötétséget, a Mindenszentek és Halottak Napját mindenki máshogyan éli meg. Vannak gyászoló embertársaink, akiket lelkileg nagyon megvisel, sőt még nehezebben viselik a magányt, megterhelőnek bizonyul számukra az ünnepi készülődés.  A szakmai fórumon ebben próbáltak segíteni a résztvevőknek, valamint bemutatták a szociális és egészségügyi ellátórendszer azon részeit, ahová ilyen problémával tudnak fordulni helyi és országos szinten.

A szakma jelentős előadói próbálták felhívni a figyelmet a veszteség és a szerhasználat jelentőségére és annak összefüggéseire; külön kiemelve a családterápia módszereit. Az előadók bemutatták munkájukat, helyi tapasztalataikat a témában; munkájuk során hogyan találkoztak a veszteségekkel, milyen terápiás lehetőségekkel tudnak hatékonyan dolgozni, és milyen választ adnak a veszteségre, a gyászra; és kitérhettek saját érintettségükre a témában.

Komlósi Piroska klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szükséges és szükségtelen veszteségeinkről szólt előadásában: „Krízishelyzetben az ember elbizonytalanodik, külső hatásokra fogékonyabbá, nyitottabbá válik, ezáltal dependensebbé is. Ilyen állapotban a család az elfogadás éreztetésével segíthet stabilizálni az identitásérzést, s az egyén aktuális gyengeségérzését múltbeli sikereinek, erejének felmutatásával ellensúlyozhatja. Sőt az érzelmi teherbírást fokozza. A mentálhigiénés megközelítés szempontjából a család segítő funkciói közül ez az egyik leglényegesebb. Az érzelmi teherbírástól függ ugyanis, hogy az egyén életének a megterhelő, kritikus időszakait hogyan vészeli át: konstruktívan, előremutatóan, a fejlődés irányába, vagy regresszíven, további problémák kiindulópontjait termelve ki ezáltal.

A krízisek gyakorta végződnek veszteségekkel (pl. szeretett személy elvesztése), s az ilyen élmények feldolgozása hosszadalmasabb lelki folyamatot igényel. Ezt megkönnyítheti, ha a lelki gyászmunka idején a család stabil szeretetével és megértésével oldani próbálja a fájdalmas élmények okozta nehézségeket. A szeretett személy elvesztése, de a szakmai karrierben elszenvedett veszteség is gyakran az értéktelenebbé válás élményét váltja ki az egyénből. A család ezt úgy ellensúlyozhatja, hogy szeretettel és tisztelettel kezeli továbbra is. Átmenetileg egyes személyek, új szerepkörök, új feladatok segítségként jöhetnek. Gyakran szükséges az egyén számára valamilyen alternatív érzelmi kielégülés, önerősítő feladat biztosítása.”

„Életünk során számos veszteséggel kell szembenéznünk. Ezek közül jó néhány előre látható, néhány azonban kiszámíthatatlanul ér utol bennünket. A veszteség szó kapcsán sokunknak a halál és gyász gondolata jut eszünkbe.” – A székesfehérvári szakmai fórumon Petke Zsolt pszichiáter, addiktológus arra kereste a választ, hogy mi van a szer helyett?  Mondandóját a változás (változtatás?) szükségességére és a felépülés folyamatára építette. Segédápolóként kezdte, ma osztályvezető főorvosként dolgozik, ugyanott. Petke Zsolt esete egy nem mindennapi történet arról, hogyan állhat talpra az ember, ha az ivásra már ráment a házassága, és a hagyományos terápiák meg a gyógyszeres kezelések is mind csődöt mondtak.

Horváth Gábor teológus, addiktológiai konzultáns, a Reménység Rehabilitációs Ház szakmai vezetője a nágocsi intézmény programjáról – az alkohol-, játék- és gyógyszerfüggők terápiájáról – osztotta meg gondolatait hallgatóságával. Horváth Gábor – szakmai vezető, zenepedagógus, teológus, addiktológiai konzultáns, két kisfiú édesapja. Az intézmény szakmai programját fogja össze, felelőssége a program komplexitásának és szakmai minőségének fenntartása. A szenvedélybetegség jobb értését célzó Pillérek csoport mellett az asszertivitás (önérvényesítés) készségét fejleszti, ütőhangszer tanári tapasztalataiból merítve pedig a zene terápiás lehetőségeit is használja munkája során. A szenvedélybetegség rendszerszemléletű megközelítése révén fontos feladata a családtagokkal való havonkénti kapcsolattartás, ismeretátadás és edukáció is.

Az est előadói összegzésül elmondták: vannak szükséges és szükségtelen veszteségeink, szükséges és szükségtelen fájdalmaink. Mivel az emberek számára a legmegterhelőbb életesemények a veszteségek (pl. haláleset, abortusz, baleset, válás) – így ezek feldolgozása sem könnyű, de kihagyhatatlan lépés a boldogabb, örömtelibb és elégedett élet felé. A feldolgozás azt is jelentheti, hogy általa lelkünk gazdagodik, újjászületünk, és egyre inkább kiteljesedik az életünk.

Az ilyen és ehhez kapcsolódó kérdésekben rendelkezésre áll a székesfehérvári RÉV szenvedélybeteg-segítő ambulancia is, ahol megfelelő szakmai segítséget tudnak nyújtani az ott dolgozó munkatársak mindazoknak, akik hozzájuk fordulnak.

Berta Kata
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata