Szent István király ünnepén szentmise Székesfehérváron - beszámoló

2011. 08. 20. |

 

A székesfehérvári Szent István napi ünnepségeket zárta az ünnepi szentmise, felajánló imádság és a kenyér megáldása. A koncelebrációs szentmisét Spányi Antal megyés püspök együtt ünnepelte Takács Nándor nyugalmazott püspökkel, a megjelent papsággal, kispapokkal. A székesegyház zsúfolásig megtelt hívekkel, voltak, akik azon kívül kapcsolódtak be az ünnepségbe. A püspöki szentmisén részt vettek a város és a megye vezetői.

 

körmenet a belvárosban

 

Spányi Antal szentbeszédében megemlékezett Szent István királyról: „sírjának helyénél elnémulunk, szarkofágjánál elcsöndesedve fohászkodunk, és gondolatban bejárjuk a múlt útjait, és fürkésszük a jövőt”. Van, aki a szentet tiszteli benne, van, aki az államalapítót – de bárhol is éljen magyar a világban, ezen a napon az ő alakja áll előttünk. A történészek az ideológiák mentén különbözőképpen ítélik meg helyét, de ezred év milliói hittel tekintettek rá: csodálatos szobrok, versek, festmények, kiváló művészeti alkotások születtek róla. „Nem volt kétség, mit tett, ki volt ő, az ember, a király, a szent.”

Családfő volt, férj, édesapa, ugyanakkor a jövőbe néző uralkodó, olyan, aki vállalta a felelős vezető áldozatát, és nem pusztán a pillanattal törődött, hanem előretekintett, hogy biztosan vezesse a rábízottakat az Élet felé. Uralkodása idején népből nemzetté váltunk. Megszületetett „az Intelmek máig érvényes gondolatsora, mely örök emberi értékekre tanítja az olvasót, ezért hozott tanítókat a magyarnak messze földről is, hogy több legyen önmagánál, messzebb lásson, és többet értsen, megismerje a világot”. Ereje fogytán is képes volt nagyot tenni: fölajánlotta a koronát Máriának, így a hit gesztusával biztosította a jövőt országnak és népnek. Valóban az életet, egy nemzet életét szolgálta.

Mindig látjuk benne a hívő embert is. Tudjuk, mennyit adakozott, éjszakákon virrasztva imádkozott; könyörgött mint családfő a családért, szeretetteiért, és mint király az országért és népért. Isten nagyságát, az egyház erejét és fontosságát akarta mindenkivel megértetni. Csodálatos ember, nagyszerű férfi, kiváló király, mélyen hívő ember volt. Igazán akkor ünnepeljük őt, ha megértjük élete titkát, Istent a szívében és követjük példáját. Az általa ezer éve mutatott út ma is az életre vezet.

A főpásztor örömmel számolt be arról, hogy néhány hét múlva Székesfehérvárra érkezik István király feleségének, Boldog Gizellának ereklyéje, hogy itt, a királyi városban ismét együtt legyen ezer év múltán az első Magyar Szent Család!

 

Homília meghallgatása:

 

A hermát és a koronázási jelvényeket körmenetben kísérték át a Romkertbe, ahol dr. Cser-Palkovics András polgármester így beszélt: ritkán adatik meg az embernek, hogy olyan helyre juthat el, ahol igazán át tudja érezni egy nemzet történetét, bánatait és örömeit, kudarcait és dicsőségeit. Mi, fehérváriak különösen szerencsések vagyunk ebben a tekintetben, hiszen Szent István városában élünk. Ő volt az, aki otthont, hitet, erőt és jövőt adott nemzetünknek, és ő volt az, aki királyi központtá emelte városunkat, impozáns bazilikával is ékesítve azt. Tisztelegve eleink erőfeszítései előtt, és megköszönve nekik mindazt, amit felépítettek, ma már azt kell mondanunk azonban, hogy mindez kevés, itt valóságos Nemzeti Emlékhelynek kellene lennie. Hogy ez valóban megtörténhessen, rengeteg a tennivalónk! 15 millió testvérünknek kell terveznünk, és keményen kell dolgoznunk a megvalósításért.

Ezt követően a szent király sírjánál a székesfehérvári püspök a hagyományok szerint elimádkozta az országfelajánló imát, és kérte Szent István közbenjárását hazánkért és nemzetünkért. A körmenet visszaindult a Szent István fejereklyéjével a város főterére, ahol a megyés püspök megáldotta az új kenyeret. Az ünnepség a szózat eléneklésével, és a körmenet székesegyházba való visszavonulásával ért véget.

- Marian -
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor



 

Korábbi évek beszámolói:

 


 

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk