Városy Gyula

 Steiner Fülöp hirtelen halála után másfél évig Károly János nagyprépost igazgatta az egyházmegyét. Az új püspök, Városy Gyula Zomborban született 1846. augusztus 13-án középosztálybeli családból. Teológiai tanulmányait a kalocsai főegyházmegye növendékeként Pesten végezte. Szentelése után 1870–73 között káplánként szolgált Csonoplyán, majd visszatért tanulmányaihoz: Bécsben az Augustineum növendéke lett, 1875-ben teológiai doktorátussal tért haza. Haynald Lajos kalocsai érsek aulai szolgálatra hívta: 1875-ben érseki levéltáros, 1878-tól az érseki könyvtár igazgatója volt. 1880-ban a kisszeminárium aligazgatója lett és az érseki papneveldében teológiai tanárként mûködött, 1887-től annak rektora. Mind az uralkodó, mind a Szentszék elhalmozta kitüntetésekkel a kiváló képességû papot. 1898 februárjpecsétnyomóától a Központi Szeminárium rektora. Az uralkodó 1901. november 1-jén nevezte ki székesfehérvári püspökké. XIII. Leó pápa december 16-án erősítette meg a döntést. 1902. január 19-én Császka György szentelte püspökké Budapesten, az Egyetemi-templomban. Székfoglalására március 9-én került sor. Az új püspök székfoglaló körlevelében azt írta papjainak, hogy nagynevû elődje nyomdokain akar tovább haladni, és annak félbeszakadt munkásságát szándékozik folytatni. Ezen alkalommal a hívekhez is atyai hangvételû, krisztusi szeretetet sugárzó körlevelet intézett, a kettős főparancsot fejtegetve, és püspöki szolgálatának legfőbb teendőit ebből vezette le.

Fontosnak tekintette a lelkipásztori lelkület elmélyítését. Papjait jezsuita lelkigyakorlatokra küldte, s példaként állította eléjük az akkor még csak boldoggá avatott Vianney Szent Jánost. Támogatta a vallásos egyesületek munkáját, megvásárolt egy szerényebb nyomdát, hogy ezzel is segíthesse munkájukat. Feltûnő szociális érzékenysége: megkezdte a Papi Nyugdíjintézet megszervezését, rendezte a Kegyesalapítványi Pénztár zavaros helyzetét, felfigyelt a katolikus munkásegyletek fontosságára. 1904-ben egyházmegyei bizottságot állított fel a szent zene ápolására. Nem csak kiváló főpap volt, hanem jó érzékû történész is. Írásai – többek közt – a Századok, a Történelmi Tár, a Magyar Sion és a Magyar Állam hasábjain láttak napvilágot. Leginkább a katolikus iskolatörténet kérdései foglalkoztatták. Több elődjéhez hasonlóan, ő is különösen szívén viselte a papi hivatások ébresztését, gondozását – nem hiába mûködött Kalocsán elismert, nagynevû papnevelőként. A papnövendékek lelki és tanulmányi előmenetelét szívén viselte, s ennek sokféle jelét adta: megjelent és elnökölt vizsgáikon, meghallgatta próbaprédikációikat, részt vett a szemináriumban rendezett előadásokon, énekkaruk hangversenyein, és dicséretben sem fukarkodott, ha a kispapok kitettek magukért.

1905. október 17-én Ferenc József szülőföldjének főpapjává tette, X. Piusz döntését december 11-én szentesítette. Így kalocsai érsekként, székvárosában hunyt el 1910. október 28-án.



Címerleírás
:

Egyházi címer. A vágott pajzs felső, kék osztatában ezüst félholdon Szûz Mária ülő alakja fehér köntösben, fején arany korona, jobb kezében arany jogar, bal térdén kitárt karokkal ülő gyermek Jézus, mindkettejük feje körül arany glória. A felső sarkokban P és H betûk, a Patrona Hungariae rövidítése. Az alsó osztatban ezüst alapon egyenlő szárú ezüst kereszt. Kiegészítés: középütt kettős kereszt, ami már kalocsai érseki rangjára utal; mitra és pásztorbot.

 Jelmondata: Caritate et labore, vagyis: Szeretettel és munkával.

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk