„Büszke vagyok a diákokra, a szülőkre és a pedagógusokra!” – interjú

2020. 05. 12. | | 2020. 05. 12.

 


„Büszke vagyok a diákokra, a szülőkre és a pedagógusokra!” – Csák Lajos igazgató iskolakorszerűsítésről, és az online oktatásról

2020.05.12. – Csák Lajost, a fehérvári Szent Imre Katolikus Iskola igazgatóját kérdeztük a tavaly bejelentett iskolakorszerűsítésről és a két hónapja tartó online oktatásról.

Egy évvel ezelőtt mertek nagyon álmodni a szentimrések, új tantermekről, multifunkciós közösségi terekről, az iskola teljes körű modernizálásáról. Hogyan sikerült elindulni, mi valósult meg eddig az álomból?
A nagy álmokhoz társak is kellenek, Spányi püspök atya és az egyházmegye hozzáállása, a nagy összegű kormánytámogatás, valamint egy jó kivitelező, – akire sokat vártunk, hogy ebbe a bonyolult, nagy munkába belekezdjen. Egy év eltelt, és inkább örömmel, mint aggodalommal nézzük az eseményeket, a környezetünket, mert úgy érezzük, hogy jó irányba tartanak a dolgok.

Körülnézve az udvaron, több helyszínen is folynak a munkálatok, mit láthatunk, melyek a leglátványosabb változások az iskolaépületen?
Jól látszik már a tetőtér beépítése, vagyis újraépítése, hiszen egy teljesen új födémszerkezetet alakítottak ki, és elhelyeztek korszerű napelemeket az energiatakarékosság jegyében. Talán a legjelentősebb az új rész, az energetikai beruházások. Elkészült egy új tanári épület, alatta pedig majd az átalakított tantermek. A tanári, illetve a termek a régi iskolaépülettel egy vadonatúj, teljesen alulról felépített, liftes lépcsőházzal lesz összekötve, a mozgáskorlátozottakra is gondolva. Úgy érzem, ily módon az épület végre elnyeri az igazi iskolai funkcióját, hogy akár a tűzvédelem szempontjából, akár a szünetekben a ki- és bevonulás szempontjából a termek könnyen megközelíthetők lesznek. A két lépcsőházzal a gyerekek tágasabbnak fogják érezni az intézményt.

A járványhelyzet miatt a diákok most nem töltik meg az iskolaépület régi szárnyának tantermeit, így a megfelelő ütemben történhet a beruházás. Mikorra várják a befejezést?
Azt szoktam válaszolni erre a kérdésre, én vagyok az utolsó a sorban, aki ebben illetékes, hiszen van a megrendelő, a projektmenedzser, a kivitelező, a műszaki ellenőr, akik szakemberek. Én, mint felhasználó, csak figyelem az eseményeket, és nyilvánvalóan a megbeszéléseken, a kooperációkon jelen vagyok. De mindenféle műszaki tartalom nélkül elmondhatom, hogy nagy százalékban jól állnak a kivitelezéssel, hisz a tervekben az állt, hogy az iskolába járó gyermekek miatt két évre elnyújtják az építkezést, és – az oktatást nem veszélyeztetve – a beruházás fő eseményei a nyári szünetben történnek majd. A járványhelyzet miatt most nincsenek itt a diákok, mondhatom, előnyösebb helyzetbe kerültek a kivitelezők, ezért a kétéves időszak után biztonsággal be tudják fejezni az építkezést. Nem kérdőjeleződik meg az áprilisi átadás, és ha netán az idei ballagás elmarad, vagyis máshogy kerül rá a sor, a jövő évit már biztosan nem fogja veszélyeztetni az építkezés.

Igazgató úr, maradtak-e további álmai, vagy minden megvalósulhat, amire gondoltak?
A sportpálya és az udvar nagyon fontos része az intézményünknek, ez már nem álom, mert látom, hogy megvalósíthatók a terveink. Amiről álmodok az az árnyas fáink alá egy akadálypálya, vagy nyitott tanterem, egy nagyon korszerű, innovatív szabadtéri, mondhatnám kalandpark. Az összes többi csodálatos rész mellett még ez egy kiemelkedő pontja lenne ez egész beruházásnak. Nagyon vágyom rá, hogy sikerüljön megvalósítani.

Két hónapja folyik az online oktatás az intézményben, miközben az iskola azt vallotta, a nevelés nagyon fontos része a pedagógiai munkának. Hogyan találta meg magát a nevelőtestület ebben az újszerű oktatási módban, ahol a szakmaiság mellett a személyességet is folytatni kellett?
Valóban, talán hét hete zajlik már a digitális oktatás, egy kicsit összefolynak az események, hogy nincs meg a megszokott ritmus, amelyek általában történnek az iskola életében. Szóval, belecsöppentünk a digitális oktatásba, és azóta én magam is ezt művelem, tanulom. Nagyon sok riportot láttam, mások alkalmazásait, és úgy érzem, hogy valóban igaz, amit a pedagógus társadalomról mondanak, hogy jól reagáltak a tanárok, és szakszerűen állt neki mindenki az online oktatásnak, sok fejlesztést megtanult. Nem rajongtunk az internet világáért, hiszen a pedagógia egy Face to Face szakma, tehát nagyon fontos a közösségi, a személyes kapcsolat. Ennek a hiánya nyomot hagy még a legjobban motivált, legügyesebb tanulóknál is. Vannak olyan diákok, akiknél pedig kifejezetten hiányzik az az erő, amit a pedagógus személyes jelenlétével tud gyakorolni. Úgy érzem, hogy ez a mostani helyzet még inkább megmutatta azt, hogy szükség van a pedagógus szakmára, azokra, akik fogadják a gyerekeket, és „zsigeri módon”, élő kapcsolattal nevelik őket. Ebben az időszakban ez háttérbe szorul, de azért a nevelési momentumok az online világban is jelen vannak. Nyilván példát a saját gyakorlatomból tudok mondani, de más kollégákkal beszélve is ez volt a tapasztalat, hogy mostani módszerekkel és körülményekkel is tudunk munkamorált, fegyelmet, fegyelmezettséget, napirendet, kötelességtudatot erősíteni a gyerekekben. Tehát még ilyen eszközökkel is: a munkaszervezéssel, a feladatvégzéssel, az értékeléssel, az elvégzett munka áttekintésével, van rá lehetőség, hogy jellemformáló vonásokat vigyünk az oktatásba. Így a nevelés nem szorul annyira háttérbe, de nyilvánvaló, hogy óriási küzdelem már csak a tanítás, a tananyag átadása is. Úgy érzem, hogy iskolánkban a fenntartó okos és jó döntése nyomán sikerült ezt hatékonyan és sikeresen megvalósítani.

Konkrétan itt, a Szent Imre Általános Iskolában hogyan kezdődött el az online oktatás, és hogyan épül fel egy tanítási nap?
Voltak már cölöpök, vagyis oszlopok, amelyeken nyugodott a digitális gyakorlatunk. Mi az ún. mozaNaplóval dolgoztunk már. Ez egy digitális értékelés és tananyag-közvetítés, rögzítés. Illetve e-mailen eddig is tartottuk a kapcsolatot a gyermekekkel, a szülőkkel. A mozaNaplón keresztül tehát egyfajta digitális kommunikáció szint vagy forma már megvalósult eddig is. Ezzel azonnal el tudtuk kezdeni a veszélyhelyzet bejelentése után az oktatást, a levelekkel, a csatolt állományokkal, az osztott dokumentumokkal. Tehát gyorsan és jól reagáltunk. A másik fontos szempont, hogy a meglévő tananyag átadásával kezdtük és folytattuk is tanítást. Nem ajánlottunk a gyermekeknek különböző portálokat vagy alkalmazások használatát, vagy egyéb játékos dolgokat, hanem azt az anyagot adtuk le, amivel jellemzően a Mozaikos tankönyvekben találkoznak, amelynek hátterében egy digitális tananyag van. Tehát fontos maradt a tankönyv, a munkafüzet, így lett teljes körű az oktatás. Amikor a diák rá tud mutatni, ki tudja jelölni a megfelelő helyen a feladatot, ez segítség neki. Nagyon fontos eszköz szerintem a tankönyv a gyermek kezében, egy kapaszkodó. Ezen keresztül, kiegészítve a digitális eszközökkel, a távoktatást többé-kevésbé sikeresen megvalósítottuk. Az első hét után történt egy átállás, ami azért megterhelte a tantestületet és a szülőket. A fenntartó az Office 365-ös programcsomag, portál vezetése mellett döntött. Az iskolánknak erre át kellett állnia, és büszke vagyok, hogy miután ezt mindenkivel közölni tudtuk, a szülők többsége egy hét alatt bejelentkezett a felületre. Azóta pedig élő konferenciákkal nyitunk reggel, félórás konzultációkkal folytatjuk, ahol kérdéseket lehet feltenni, lehet szelektáltan is elérni tanulókat, illetve be lehet mutatni a képernyőn a megosztás segítségével a tanári megoldást. Úgy érzem, hogy az Office 365 használatával, a digitális eszközparkkal az oktatás minden szeletét használni tudjuk és használjuk is. Nem mondom, hogy minden kolléga könnyen vette, de ma már mindenkit be tudunk vonni a munkába videókonferencián keresztül. Persze a tanítás nehézsége a gyermeki, szülői oldalról sem egyszerű, például ahol a szülők mindketten pedagógusok és még 2 gyermekük van, ott nehéz, mert persze egyszerre négy laptop kell. Ez anyagi teher, nem könnyű sok családban, de most nem kell más beruházás, cipő, ruha stb., hanem erre kell költeni, hogy jól be lehessen kapcsolódni az oktatásba. Magyarországon a veszélyhelyzetben a kapcsolattartás ezekkel a módszerekkel és eszközökkel megoldható. A tananyagot eddig egyértelműen sikerült átadni és azoknál a tanulóknál, akiknek egyébként is jó tanulási képességeik vannak, ők ezt, mint újdonságot, gyorsan vették. Persze, van, akinek még fel kell zárkóznia, szembesülünk azzal is, hogy néha lassítani kell a tananyag átadását. Nagyon sok időbe kerül így most az oktatás, mindenképpen többet dolgozunk, mert nem elég az órán megélni és leadni az anyagot, hanem le kell írni, fel kell tölteni, reagálni, átnézni, javítani mindenkinek az otthoni munkáját stb. Ez nagyon időigényes, és ha én is eltöltök egy nyolctól 11-ig való tanítási alkalmat, a félórás konzultációkat, bizony igénybe veszi embert. Ha rendeződik a helyzet, nagyon sok tanulságot vonunk le majd ebből az erőfeszítésből, mit érdemes megtartani, és örömmel térünk vissza a hagyományos formákhoz is.

Igazgató úr, akkor büszke lehet a gyermekekre, a szülőkre és a pedagógusokra is egyaránt.
Igen, így van, a szülő is nagyon nagy részt vállalt, nemcsak a pedagógustársadalom ebben a helyzetben. A szülőket is igénybe veszi erőteljesen és nem csak azokat, akiknek a munkahelyén gond van, a munkavégzésüktől vagy az anyagi bevételüktől elestek. Mindenki türelmesen és segítőkészen állt az új helyzethez. Én úgy érzem, így talán ugyanolyan nevelési hatékonysággal tudjuk a munkánkat végezni, és ebben a szülői háttér támogatólag jelen van. Úgy érzem, hogy az a korábbi nevelési erőfeszítés és közösségi élmény, ami munkánk élő formáját jellemezte, az most segít bennünket, és így tudjuk tartani az eddig elért szintet az oktatásban. Hála még egyszer a gyermekeknek, a szülők hozzáállásának, és hála a pedagógusok erőfeszítéseinek!

Berta Kata
Fényképeket készítette Csák Lajos
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata


Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk