Háromnapos püspöki nagyböjti lelkigyakorlat - beszámoló

2015. 03. 30. | | 2015. 04. 02.

 

 

Az emberi élet isteni forrásáról és Istenre irányuló céljáról tartott háromnapos nagyböjti lelkigyakorlatot Spányi Antal megyéspüspök a fehérvári székesegyházban. A Húsvétra való lelki-szellemi felkészítés jegyében a szentmisék alatt a megyés főpásztor gyóntatott is. A Nagyhét első napján a püspök arról elmélkedett milyen célokat követünk és mit tanít a Biblia az emberi élet értelméről. A második lelkigyakorlatos szentbeszéd témája volt, hogy életünk nem veszhet el a céltalanság útvesztőiben. Isten értemet ad létezésünknek, amely lelki tartalmat, kegyelmi erőt, vigasztalást és reményt hoz mindennapjainkban. Ez új életet, de feladatot is jelent számunkra. A főpásztor végül arról elmélkedett, hogy a keresztény ember célja, hogy sajátos, személyes kapcsolatba kerüljön azzal az Istennel, akit Atyjának tekint, aki úgy szeretette Őt, hogy egyszülött Fiát adta érte, és aki Lelkével ajándékozta meg.

„Van célom!” - hirdetik Székesfehérváron a Kaszap István emlékév plakátjai. De ki mit tart az élet céljának, értelmének, nagyon különböző. – kezdte elmélkedését a főpásztor. A cél nélküli élet nem elégíti ki az embert, üresnek, gyakran feleslegesnek érzi magát az ilyen ember. A Szentírás és a szentek élete példa arra, Isten célt ad életünknek. „Van célom, és ez az, hogy Isten gyermekeként éljem minden nap az életemet. Nem néha, nagy ünnepeken, kivételes alkalmakkor, ritka hangulatokban, hanem mindig! Istengyermeki életem nem rendkívüliségekben mutatkozik meg. Nem kell magán kinyilatkoztatás, rendkívüli csodajel, különleges megbízatás Istentől vagy egyházától. Normális élet kell, melyben jelen van Isten, melyben róla teszünk szóval és szó nélkül, egész létünkkel tanúságot! Ez az élet, mely célja mindennapjainknak, Istenbe gyökerezik. És a gyökeret a szeretet tartja életben, a szeretet növeli és erősíti. Istenben élünk, jelenlétében vagyunk!”

A világot, melyet ránk bízott, nekünk kell őriznünk. A Szentatya a szívet fájdító szorongás hangján szól a menekültek nyomorúságáról.  Látjuk a menekültek tragédiáját, akik mindent oda hagyva keresik az élet új lehetőségét.  - hangzott el a második lelkigyakorlatos napon. „Öröm volt látni, hogy milyen hatalmas mennyiségű adományt adtak össze a hívek a katolikus templomokban, hogy a kárpátaljai magyaroknak és a háborútól szenvedő ukránoknak segítsünk. És máskor is, amikor cunami, vagy a kárpátaljai árvíz pusztított, ott voltak a katolikusok és az elsők között segítettek.” Felelősek vagyunk a világért, a világban szenvedőkért. – mondta főpásztor. „Látjuk az üldözött keresztények fájdalmát és nyomorúságát, a millió számra elüldözöttek, a földönfutókká lettek fájdalmát, a vértanúk szenvedését és hősiességét. ... Ne legyen senki körülöttünk, akinek nincs embere! Legyen hetente egy adott időm, amikor meglátogatok valakit, akire nem néz rá senki. Számíthasson rám! Felelős legyek érte! Súlyos feladat ez, de vállalni kell, ha keresztény akarok lenni!”

Spányi Antal püspök végül arról beszélt, hogy a keresztény ember örömmel éli meg, hogy van célja, hogy sajátos, személyes kapcsolatban lehet az Istennel, akit Atyjának tekint, aki szeretetével egyszülött Fiát adta érte, és aki a saját Lelkét adja nekünk! Egy céltalanságot, esetlegességet, kiszolgáltatottságot sugalló világban a keresztény ember létével kell, hogy hirdessen valami egészen mást, hirdesse: van célom! ... „Célunk, hogy az üdvösséget elnyerjük, hogy mi és szeretteink az üdvösségbe eljussunk.”- mondta. Befejezésül a megyés püspök kifejtette: Isten nem hagyja magára az embert! Azért küldte el Fiát, aki emberré lett, hogy bennünket megváltson. Milyen jó, hogy a bűnök bilincsétől meg lehet szabadulni, hogy a szentgyónásban olyan könnyen megkapjuk a feloldozást, hogy bérmálásban megkapjuk a hét ajándék Istenét, a Szentlelket. Mekkora kegyelem, hogy az Isten Lelke vezérel bennünket emberi kapcsolatainkban, megerősít a házasság szentségében, hogy a földi élet zarándokútján saját testével, az örök élet kenyerével táplál az Oltáriszentségben. És milyen jó, hogy amikor a földi létből távoznunk kell, akkor a szent útravalóval és a betegek kenetével erősít meg, hogy nem kell csak a földi létben küszködő ember életét élnünk, hanem a keresztségben Isten saját gyermekévé fogad.

A főpásztor végül arra bíztatott: van remény tehát, csak mondjunk ellent a bűnnek. Péter apostol is megkapta szeretetének hármas megvallásáért hármas tagadásának bocsánatát! Mert rádöbbent mit tett, és megbánta bűnét! Ezért nem kell félelemben, aggodalmak között élnünk. Éljünk céltudatosan, Isten szeretetében, az örök cél felé törekedve, a hit és remény, és a mindig megmaradó szeretet örömében!

BPK
Fényképeket készítette Gersztheimer Zsolt

 


 

A lelkigyakorlat letöltése:  1503nagybojti_ppkilkgy.pdf (135 kB)

A lelkigyakorlat meghallgatása:

  • Első nap: 
  • Második nap: 
  • Harmadik nap: 

 


 

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk