A lélek ereje segít a nehézségekben- Interjú Spányi Antal püspökkel a DUOL-ban

2020. 11. 14. | 2020. 11. 17.

 

 

A lélek ereje segít a nehézségekben- Interjú Spányi Antal püspökkel a DUOL-ban

2020.11.14. - Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye huszadik főpásztora, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója, a Katolikus Karitász elnöke a napokban ünnepli születésnapját. E jeles dátum alkalmával köszöntöttük, és kértünk interjút. Örömmel vettük tudomásul, hogy személyesen találkozhatunk a kortalan, energikus és minden szavával életbölcsességet sugárzó főpásztorral. Mai világunk bajairól és azok megoldásáról kérdeztük.

– Várható-e további korlátozás a járvány miatt, a Székesfehérvári Egyházmegyében?
– Ma semmi nem látható előre. Ha a helyzet tovább fokozódik, akkor az operatív törzzsel egyeztetve meghozzuk a további intézkedéseket. Ma is odafigyelünk híveinkre, papjainkra. Óvatosságra intünk mindenkit, és a kiadott intézkedések betartását elvárjuk, ám ezt, a hívek együttműködését látva nem is kell külön hangsúlyoznunk. Kötelességünk védeni az életet, hiszen Isten azért adott tudatot az embernek, hogy odafigyeljünk a veszélyekre és egymásra. A hit természetesen segít ebben is, de nem várhatunk el mindent Istentől. „Segíts magadon, Isten is megsegít” – mondták a régiek, és ez a mai helyzetre is érvényes.

– Az emberek többnyire segítenének, de nem tudják, hogyan induljanak el ezen az úton.
– A karitásznak több akciója van. Gyűjtünk templomainkban száraz élelmet, tartós élelmiszert, amellyel egy darabig le van tudva a napi bevásárlás problémája. Ezeket a templomban gyűjtjük, és a karitász osztja szét. Az Egymillió Csillag akció keretében egy-egy gyertyát kapnak az emberek, és ennek fejében adományt adnak a szegényeknek. Az Angyalbatyu akció keretében különböző korú gyermekeknek, majdnem személyre szólóan próbálunk összeállítani valamilyen csomagot. Ezeket kiosztja a karitász a gyermekes családoknak.

– Ebből a szép témából egy kicsit térjünk vissza a járvány miatti bajokra. Okozott-e problémát az egyházmegyében a Covid?
– Persze, hogy okozott. A fő az, hogy egymásra vigyázzunk. Mi, papok is a normális időkben, rendszeresen találkoztunk, továbbképzéseken, lelki gyakorlatokon, problémák megoldásának érdekében. Sajnos, ezek a találkozások most elmaradnak. Féltjük egymást is. Ha egyikünk behozza a vírust, akkor előfordulhat, hogy az egész egyházmegyében megszűnik a hitélet. Akkor nem lesz, aki misézzen, gyóntasson, a betegeket ellássa, temessen… Ez komoly nehézség, és óvatosnak kell lennünk. A krónikus betegek, idősek, vagy akik ápolják a hozzátartozóikat, egyelőre ne is jöjjenek a templomba.

– A másik fontos kérdés napjainkban a paphiány. Hogyan tudja kezelni ezt a problémát a megyés püspök?
– Ez nem olyan jelenség, amely most, hirtelen ütötte fel a fejét. Ennek az egyházmegyének a tizenötödik megyés püspöke Prohászka Ottokár volt. Ő az egész magyar papképzést megújította. Esztergomban több száz papnak volt a tanítója. Ez azért fontos, mert az ő tanítványai segítették át a trianoni traumán a magyar híveket. Minden család gyászolt. Szinte minden családnak volt elszakított területen élő hozzátartozója. Az ország letargikus állapotba került. Ezek a papok elmentek a hívekhez, és személyes kapcsolatot tartottak velük. Ez korábban nem volt jellemző. A pap addig egy kicsit elszigetelt világban élt, ahol a város, a település értelmiségével, vezetőivel volt társadalmi kapcsolata. A személyes pasztoráció – azaz, a nyílt pasztoráció –, Magyarországon Prohászkával kezdődött. Ennek a Prohászkának, amikor Székesfehérvárra kinevezték püspöknek 1905-ben, a szemináriumot be kellett zárnia, mert nem volt papnövendék. Most megint eljutott az egyházmegyénk oda, hogy hosszabb ideig nem volt papnövendékünk. Ez nagyon mélyen érintett, és ekkor létrehoztam a Prohászka Imaszövetséget. Ide egyénileg jelentkezhetnek az emberek, lehetőleg névvel és címmel, hogy egy „tagsági kártyát” küldhessünk nekik, amely egy kötött imát tartalmaz. Ebben könyörgünk a papságért, szerzetesekért és szerzetes nőkért. Nem csak a Fehérvári Egyházmegye, hanem az egész magyarországi egyház számára. És láss csodát! A sok ezer tag imáinak köszönhetően azóta minden évben volt néhány jelentkezőnk. Persze, nem tartunk még ott, hogy ne lenne paphiány. Papjainknak négy-öt falut kell ellátniuk, és annak a lelki gondozását kell vállalniuk. Ez komoly kihívás és nagy felelősség. Átszerveztük egyház-közigazgatásilag az egyházmegyét, megjelöltük azokat a plébániákat, amelyeket úgy akarunk fenntartani, hogy ott pap lakjon, és onnan lásson el meghatározott településeket. A pap tartja a személyes kapcsolatot a hívekkel, én pedig azon vagyok, hogy papjaimmal tartsam a kapcsolatot. Születés- és névnap alkalmával szeretem személyesen felköszönteni, meghívni őket egy-egy ünnepi ebédre. A személyes kapcsolatot nem pótolja semmi.

– A Magyar Katolikus Rádió színvonalas egyházi, lelki és kulturális műsorai egyre több érdeklődőt vonzanak határon innen és túl. Ez a rádió összeköti a magyar katolikus híveket az egész Kárpát-hazában. Milyen tervei vannak püspök atyának mint vezérigazgatónak a rádiót illetően?
– A Katolikus Rádió a középhullámon indult, és a világon szinte mindenütt fogható volt, de a fenntartása hatalmas összeget emésztett föl. Egy idő után nem tudtuk vállalni. Így átálltunk az URH-ra, ami meghatározott területeket tud lefedni, ugyanakkor pályázni kell a frekvenciára meghatározott időnként. Ez sok bizonytalanságot hord magában. Kerestünk új megoldásokat, és találtunk is új lehetőségeket, a mobiltelefon és az internet világán keresztül. Így a világon bárki számára elérhető az adás, ami főleg a fiatalok körében elterjedt és kedvelt lehetőség. Nagyon fontos rádiónk műsoraiban a magyar nyelv ápolása, a nyelvhelyesség. Erősítjük azokat a műsorokat, amelyek a családoknak szólnak, korosztályonként megválasztva a témákat. Készítünk kedvelt hangjátékokat, ezzel csaknem egyedül maradtunk a rádiós társadalomban. A hitéleti műsorokban arra törekszünk, hogy a hit befogadására alkalmassá tegyük az embereket, a társadalmat. Meg akarjuk értetni a társadalommal, hogy amit az egyház tanít, az jó az embernek, hiszen, az egyháznak kétezer éves tapasztalata van az emberi létről. Nincs más ilyen szervezet a világon, amely világosan elmagyarázza: mi a jó, és mi a rossz – és miért. Ez a Katolikus Rádió küldetése.

– Hogy lehet ennyiféle, teljes embert igénylő munkát egy személyben, és olyan magas színvonalon végezni, amit és ahogyan püspök atya végez?
– Ez csak úgy lehetséges, hogy nagyon jó munkatársaim vannak. A karitászban kiváló emberek dolgoznak, nagyszerű munkát végeznek. A rádiózásban szintén csak úgy tudok eligazodni a törvények és a pályázatok, a fejlődés lehetőségei között, hogy nagyszerű munkatársaim vannak. Az egyházmegye irányítása is olyan, amit egyetlen püspök sem tud egyedül intézni. Ezer olyan dolog van, amely Prohászka korában egyáltalán nem volt. Ezt a munkát csak jó munkatársakkal, együtt vállalva a feladatokat lehet végezni. A felelősség persze az enyém. Röviden: a jóisten jó munkatársakkal áldott meg minden téren.

Forrás: duol.hu

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk