Az ápolók nemzetközi napja Székesfehérváron - beszámoló

2021. 05. 12. | | 2021. 05. 13.

 

 

 

Hála, köszönet és áldás minden egészségügyi dolgozónak – Ökumenikus istentiszteletet tartottak az ápolók nemzetközi napján Székesfehérváron

2021.05.12. – Ökumenikus imádság keretében köszöntötték az ápolók nemzetközi napja alkalmából a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház dolgozóit. Az istentiszteleten a hála és az áldás szavait Bencze András evangélikus püspökhelyettes, Spányi Antal megyés püspök, Ludvigné Izsay Szilvia református kórházlelkész és Révész Lajos baptista lelkész mondta el, az elmúlt egy évben emberfeletti munkát végző egészségügyi dolgozókra, akik az első vonalban küzdöttek a járvány idején a betegek életéért.

Dr. Bucsi László főigazgató a világszerte megtartott ápolók nemzetközi napján megemlékezett az 1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale-ről, az ápolóképzés megalapítójának alakjáról és természetesen a kórház dolgozóiról, akiknek köszönetét és csodálatát fejezte ki a járványidőszakban nyújtott teljesítményükért. Kiemelte Nyakas Eszter főnővér munkáját, aki összefogta az ápolócsapatot, szervezte a szükséghelyzet adta változásokat a kórházi osztályokon. Megköszönte a felekezetek képviselőinek, hogy mindent félretéve igent mondtak a kórház kápolnájában tartott közös imádságra. Végül tolmácsolta Dr. Cser-Palkovics András polgármester szavait, aki váratlan hivatali elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az ünnepen, de levélben elküldte a tiszteletet és megbecsülést kifejező gondolatait a kórház dolgozóinak.

Bencze András evangélikus püspökhelyettes a kérő imádságról olvasott fel a Szentírásból, majd meghatottan köszönte meg a szükséghelyzetben nyújtott helytállást, amit édesanyja által is megtapasztalt a kórházban, amikor a dolgozók emberséggel és együttérzéssel fogadták a búcsúzú családtagokat. „A megfeszített Jézus emberi szenvedéseit meglátva a betegben, megtapasztalhatjuk, hogy az Atya valóban szeret minket. Elesetten és fáradtan, emberi mivoltunkban, amikor nem tudjuk, hogy mi lesz a holnapi munkabeosztás, akkor is bizonyosak lehetünk, hogy maga az Atya szeret minket.”

Az ápolás világnapján Spányi Antal püspök tisztelettel és szeretettel szólt azokhoz, akik a betegágyak mellett teljesítenek szolgálatot, és azokhoz, akik ennek a hivatásnak a hátterét biztosítják. „Egy olyan időt élünk, amit rég nem tapasztaltunk meg, pedig ma is hirdeti a város Szent Sebestyén temploma az egykori járványtól való megszabadulás tényét. … Most szembe találtuk magunkat azzal, amiről azt hittük, már elkerül minket, a mi életünkben ebben már nem lesz részünk. Aztán a súlyos valósággal kellett szembenézni. Megtapasztaltuk, hogy az ember önmagában kevés, kell az embertárs, mert csak együtt összefogva tudunk megbirkózni, akár a saját, de akár az emberiség problémájával” – kezdte beszédét a főpásztor, majd így folytatta: „Ha Isten szemével nézünk a világba, akkor meglátjuk, hogy ott van az Isten a másik emberben is, aki kiszolgáltatott, tele van aggodalommal, aki félelemmel tekint a jövő felé. És mindazok ott vannak körülötte, akik benne egy szerettüket látják. Ez a munka, amelyben a krisztusi szeretetparancsot próbálják teljesíteni, megélni, nemcsak embert próbáló, de azt gondolom, az ember erejét meghaladó munka. Isten kegyelme kell hozzá, amelyet Ő bőséggel ad mindenkinek, a maga titokzatos csatornáin keresztül, annak is, aki a maga módján tisztességes emberként próbál odafigyelni mindenkire.” A püspök végül megköszönte az ápolók, az egészségügyi dolgozók fáradozását, és Istentől kért erőt, kegyelmet, megnyugvást, feltöltődést, hogy a járvány után is a szakértelem mellett tudják azt a szeretet gyakorolni, amelyet Krisztus hirdetett minden ember számára.”

Ludvigné Izsay Szilvia református kórházlelkész hálát adott a jelenlevők egységéért és minden egyes jelenlevőért. Azt kérte, mindenki, aki az ünnepre eljött, másképpen távozzon onnan, vigye el magával Isten üzenetét, szeretetét, hívását. Az intézmény egészére kérte a Szentlélek kiáradását, és imádkozott a külső helyszíneken szolgálatot teljesítőkért is. Arra kérte az Urat, álljon a betegek mellett, és áldja meg a dolgozókat, a családjaikat, a betegeket és a hozzátartozóikat. „Megfáradt a testünk, a lelkünk is nyugalomra vágyik. Köszönjük, hogy egyedül Nálad találjuk ezt meg Urunk. Megbékéltet a szereteted, és megment attól a nyomástól, ami súlyos teherként most éppen ránk nehezedik. Köszönjük, hogy neked mindenhogyan kellünk, úgy, ahogyan vagyunk. Hála Urunk, hogy csitul a járvány, és köszönjük gyógyításodat, megújító szavaidat.”

Révész Lajos baptista lelkész köszönetet mondott az ápolóknak a gyógyultak nevében és az eltávozottak nevében, akik emberséges ápolást kaptak. Elmondta, jó volt látni, hogy a bajban összefogottan és egységben tudtak sokan cselekedni. „Amíg itt éjjel-nappal folyt a kilátástalannak tűnő helyzetben is az életmentés, addig mi a saját eszközünkkel, az imával tudtunk kapcsolódni az intézményben dolgozókhoz. … Ez a krízishelyzet átívelt mindenen, és egy dologra összpontosítottunk, hogy túl legyünk ezen nagy nehézségen. Mi imádkozni tudtunk, az itt dolgozók meg gyógyítani. Mindenki tette a maga dolgát. Magam sem hittem, hogy egy pillanat alatt összeáll a csapat a 168 órás imaláncra az egészségügyi dolgozókért. Mert nem tudtunk mást tenni, csak kérni azt, aki mindenütt jelen van, hogy védelmezzen, óvjon itt mindenkit, aki a másik ember életéért küzdve tölti most napjait.”

A valóban felemelő és szép ünnepségen nagy számban vettek részt az egészségügyi dolgozók, jelen voltak az intézményben szolgálatot teljesítő katonák és a kórházparancsnok, a város több lelkipásztora és a kórházlelkészség teljes munkatársi csoportja Tornyai Gábor atya vezetésével. Meghatottan távoztak a dolgozók az ünnepi alkalomról, mert most ők is kaphattak figyelmet, biztatást, lelki megerősítést, ami segítséget adhat mindennapi beteggondozói, embert mentő munkájukhoz.

Berta Kata
Képek Somogyi Tamás
Videó Somogyi Tamás és Berta Kata


Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk