Barlay Ö. Szabolcs atya emlékmise - beszámoló

2019. 10. 31. | | 2019. 11. 01.

 

 

A 100 esztendeje született Dr. Barlay Ö. Szabolcs atyáért szólt az imádság és a csodálatos muzsika

2019. október 31. – Szentmisével emlékeztek a napra pontosan 100 esztendővel ezelőtt született Dr. Barlay Ödön Szabolcs atyára csütörtökön a Szent Imre-templomban. A misét Spányi Antal megyés püspök celebrálta, az emlékezés ünnepélyességét Lantos István, Kossuth-, valamint Liszt-díjas zongora- és orgonaművész, Rónaszéki Tamás hegedűművész és a budapesti Jézus Szíve Templom Musica Sacra Kórusa emelte.

„Mindenszentek ünnepének előestéje mintegy bepillantást enged az Atyai Házba, annak örömébe, ahol az Isten helyet készített az ő gyermekeinek. Mindenszenteket ünnepeljük, és tiszteljük Isten megdicsőült egyházát, a szentek közösségét, ahová egyszer mi magunk is szeretnénk eljutni, hiszen nekünk is elkészült ott a saját, személyre, ha úgy tetszik névre szóló helyünk. Kérjük az Urat, minden szentjének közbenjárására segítsen bennünket, hogy tudjuk földi életünk útjait úgy járni, hogy a célt el ne vétsük” – emelte ki a szentmise bevezetőjében Spányi Antal megyés püspök.

„Ezt a szentmisét Barlay Ödön Szabolcs atyáért ajánljuk fel, aki tavaly, július 8-án, életének 99., papságának 75. évében halt meg, és akinek ma 100. születésnapja lenne” – imádkozta a főpásztor, aki hozzátette: „sokan őrzik szívükben az ő emlékét, sokan emlékeznek hálával előadásaira, és imádkoznak érte, hogy fölajánlott szentmise áldozat segítse őt az Atyai Ház örömébe.”

„Hálát adunk Istennek a szentekért, nemzetünk szentjeiért, az egyház nagy szentjeiért, akik minden embert az ég felé segítenek életük tanításával és példájukkal. Hálát adunk azokért az aprószentekért, nemcsak a betlehemi gyermekekért, hanem azokért, akiknek a nevét sem tudjuk, akik egyszerű, mondhatnánk szürke kis emberek voltak, de életükben mindig a szeretet parancsa szerint cselekedtek, mindig hallgattak lelkiismeretük szavára, így követték Krisztust, és eljutottak az Atyai Házba. Jó nekünk a szenteket ünnepelni és belegondolni: ott van a mi helyünk is közöttük. Vajon eljutok-e oda? Kemény dolog szembesülni azzal az igazsággal, hogy ez csakis, kizárólag rajtam múlik. Az én döntésem, az én felelősségem. Isten megadja a kegyelmet.

Éppúgy, mint a legnagyobb szenteknek, akiknek alakját szoborba faragtuk, és oltárképeink vásznára festettük. Isten megadja mindnyájunknak ezt a kegyelmet. De élünk-e vele? Megragadjuk-e és használjuk-e? Formáljuk-e önmagunkat, élünk-e az Istentől kapott helyzetekkel, mindennapjaink mozgató erejévé tesszük-e azokat?” – hangsúlyozta szentbeszédében Spányi Antal püspök.
„Barlay Szabolcs atya 1919. október 31-én született. Megérezte lelkében az Isteni hangot, és elfogadta a hivatást.

A Ciszterci Rend felé hajlott a szíve; 1944. május 17-én Mindszenty József szentelte pappá. 1945 novemberétől a Római Állami Egyetem ösztöndíjasa volt. A sorsa úgy hozta, hogy Mindszenty bíboros másodtitkáraként tevékenykedett, tárgyalásokat végzett, Rómában, a pápával is. A ciszterci rend közösségében az 1950-es feloszlatásig megmaradt, majd az Esztergomi Főegyházmegye papja lett. Azokban az években, amikor a kommunista diktatúra keményen és erősen mutatta meg öklének erejét, ő is, mint sokan mások, fiatalok oktatásával foglalkozott. Ezért előbb kitiltották az ország összes iskolájából, aztán ellehetetlenítették papi szolgálatát. Hosszú ideig rézkarcokkal házalt, abból élt. A papi perek is utolérték, 1958-ban és 61-ben államellenes összeesküvés vádjával letartóztatták, bíróság elé állították, több éves börtönbüntetést kapott, amelyből amnesztiával szabadult.

1994 óta Székesfehérváron élt; nyugdíjasként is szolgálta a híveket, előbb a Szemináriumi templomban, aztán a Szent Imrében, a Vasútvidéken, de hirdette az igét a Jézus Szíve-templomban és Öreghegyen is. Rubinmiséjét is Székesfehérváron mutatta be, 2017-ben, a ciszterci templomban. Tudományos pályafutást végzett, egyház,- és irodalomtörténész lett, számos könyve jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémia 1993-ban nagydoktorrá avatta, a reneszánsz kutatócsoport tagja. 2004-től a Professzorok Batthyány Körének is tagja volt. Székesfehérvár 2013-ban Pro Civitate-díjjal ismerte el a város közösségéért végzett munkáját. Később Lezsák Sándortól a Mindszenty-díjat is átvehette.

Küzdelmes élete volt. Minden bizonnyal nemcsak a kommunistákkal, nemcsak a kényelmesekkel és ostobákkal, önmagával is küzdött. Talán önmagával is túl szigorú volt, és ez a szigora megmutatkozott olykor azok felé is, akik közel álltak hozzá. De végül is a Jóisten mindent elrendezett, elcsöndesített, a harcok békévé lettek. Hisszük, hogy Szabolcs atya Isten békéjébe érkezik, ott kapja meg a neki személyesen elkészített helyet.

A Székesfehérvári Egyházmegyéhez külön szál kötötte; buzgalommal igyekezett Prohászka Ottokár emlékét őrizni és elevenen tartani. Szorgalmasan írta könyveit, kutatta Prohászka hagyatékát” – zárta gondolatait a megyés főpásztor. Az eseményen részt vett Dr. Dienesné Fluck Györgyi, önkormányzati képviselő is.

Lugosi Balázs
Fényképeket készítette Lugosi Balázs

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk