Befejezéséhez közeledik a fehérvári Szent Imre Általános Iskola felújítása

2021. 04. 29. | | 2021. 04. 30.

 

 

„Miközben építkeztünk, a közösségünk is formálódott.”
Befejezéséhez közeledik a fehérvári Szent Imre Általános Iskola felújítása
Interjú Ugrits Tamás püspöki iskolabiztossal és Csák Lajos iskolaigazgatóval

2021.04.29. – 2019 áprilisában indult el a Szent Imre Általános Iskola és Óvoda bővítése és átalakítása Székesfehérváron. A befejezéshez közeledik a beruházás, amelyben a 12 osztálytermes általános iskola további 4 teremmel, valamint a szükséges szaktantermek és kistermek kialakításával bővül. Egy multifunkcionális aulát alakítanak ki, és az iskola éttermét és melegítő konyháját is felújítják. Az energetikai fejlesztés keretében kicserélték a nyílászárókat, és az utólagos hőszigetelés mellett napelemes rendszert is telepítettek. Mintegy két esztendő telt el az 1,85 milliárd forintos beruházás keretében történő korszerűsítések bejelentése óta. Hamarosan valóra válik a szentimrések álma az új tantermekről, a multifunkciós közösségi terekről, az iskola teljes körű modernizálásáról, amelyről Ugrits Tamás püspöki iskolabiztost és Csák Lajos iskolaigazgatót kérdeztük.

Tamás atya, hosszú utat jár be egy gyermek ebben az intézményben a nyolc tanév alatt, de hosszú utat járt be az iskola is az elmúlt néhány esztendőben, mind fizikai, mind lelki értelemben.
Igen, azt gondolom, hogy az iskolánk talán a legnehezebb két éven van túl, de azt is mondhatnám, hogy a legszebb és legtartalmasabb két éven. Amikor elindultunk, akkor éreztük és tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz egyszerre építkezni és a megfelelő színvonalon tanítani, nevelni. De én bíztam abban, hogy olyan iskolánk van, ahol a tanárok, a gyerekek és a szülők megértik, hogy fontos ez a bővítés és fontos ez a felújítás. Szeretnék most nekik köszönetet mondani, – itt a második év végén, amikor lassan elkészül épületünk, – a kitartásért, a munkáért, azért a mellénk állásért, amit megmutattak. Külön-külön egyikünknek sem sikerült volna: sem az iskola tanárainak, sem a gyerekeknek, sem az építkezőknek, hogy ezt sikeresen be tudjuk fejezni. És mindeközben mindenki formálódott belül. Nemcsak arról van szó, hogy látványosan megújult az épület, hanem azt gondolom, hogy lelkünkben-szívünkben is volt egy építkezés. Ezekben a falakban sok-sok imádság van, sok becsületes munka, nagyon sok értünk való kiállás, sok tanulás és tanítás. És sorolhatnám tovább. Én azt is szerettem volna, – és ezzel kezdtük az építkezést – hogy lelkünkben is hordozzuk és építsük ezt az iskolát. Nem mindegy, hogy hogyan készül el egy iskola, mert lehet kívülről szép és vonzó, de a belső tartalomnak, a léleknek is ott kell lennie, hiszen egy katolikus iskolát építettünk. Ezt szeretném mindenkinek megköszönni, aki ebben bármilyen részt vállalt, – akár csak mellettünk állt, kitartott – hogy így sikerült az iskolát felépíteni. Azt gondolom, ez volt talán a legfontosabb, hogy egy közösség épüljön, amely magáénak érzi az intézményt. Így tudták tenni a dolgukat, akik benne voltak ebben a nagyon nehéz helyzetben, a sok egyeztetésben, az alkalmazkodásban, hiszen egyik napról a másikra kellett koordinálni, egyeztetni a feladatokat, és valóban nem volt az épületnek egyetlen olyan osztálya, ahol ne járt volna munkás. Ha csak például az ablakcserére gondolunk. De egyetlen napra sem szűnt meg emiatt az oktatás, egyetlen napra se kellett bezárni az iskolát azért, mert építkezünk. Ezért újra csak azt mondom, a hála van a szívemben már a mostani állapotért is, és köszönet mindenki felé, aki a saját iskolájának tekintette ezt az intézményt. Nehéz volt, küzdelmes volt, de azt gondolom és remélem, hogy sokak szívében a végső szó az, hogy MEGÉRTE.

Hogyan szolgálja majd ez az építkezés, az iskolakorszerűsítés azt az oktató-nevelő munkát, azt a lelkületet, amit a gyerekek itt megkaphatnak?
Az oktatás-nevelés természetesen függ a külső körülményektől, az intézmény kinézetétől, állapotától, felszereltségétől. Nagyon-nagyon praktikus épületet kaptunk. A tervezőnek köszönöm, hogy így álmodta meg az iskolát, hogy nagyon jól megközelíthető minden, egységet alkot az óvoda, az általános iskola, és reméljük, a leendő gimnázium is. Nagyon könnyű elérni a gyerekeket, elérni egymást, és praktikusan meg lehet közelíteni mindent. És mindezt úgy tervezte meg az épület tervezője, hogy közben hasznos területet nem veszítettünk. Pedig nagyon nehéz a belvárosban építkezni, mert bármit építünk, annak megvan a veszélye, hogy olyan területet vesztünk, amelyre szükségünk volna. Nem veszett el például az udvarunk, megemelkedett az óvoda udvara, egybeépült a régi óvodaudvarral, de gyakorlatilag szinte minden négyzetméter megmaradt. És ez is egy nagyon fontos dolog volt. A gyerekek izgatottan nézték az építkezést, és nyilván izgatottan várják az átadást. Úgy gondolom, hogy a lelki-szellemi nevelésnek az alapja ebben az iskolában megvan. Erre tudunk építkezni, a külső adottság tekintetében. Most már mondhatom, a város talán legkorszerűbb iskolájában taníthatjuk és nevelhetjük a gyerekeket. Természetesen minden, amit sikerült elérnünk a külső-belső építkezésben, elsősorban Istennek köszönhető; lelki-szellemi erőnket a nehézségek leküzdéséhez a keresztény hit és a közös imádság adta.

Az elmúlt két évben erre a lelki-szellemi nevelésre rá lehetett építeni nemcsak a beruházás nehézségeit, hanem a Covid-járvánnyal járó további próbatételeket. Hogyan tudott teljesíteni az iskola közössége, a diákok ebben a kettős megpróbáltatásban?
Amiért mondtam, hogy értékes két év van mögöttünk, azt a járványügyi helyzet miatt is gondoltam. Van ennek sok negatív és sok tragikus oldala is, és természetesen hatása mindennap érezhető. De a gyerekek azt láthatták, hogy az élet küzdelem is, és abban helyt kell állni. Az életben ott vannak a megpróbáltatások, a kihívások, az építkezés. A járvány miatt ide kell menni, ezt kell felvenni, erre kell vigyázni, de az élet az ilyen, nem mindig könnyű út. Vannak benne megpróbáltatások, kereszthordozások. A hit szemével nézve ez inkább építhet minket igaz emberré, mint a kényelem, a megszokottság. Nevelési szempontból ez fontos volt, és talán ennek örülök a legjobban, hogy a gyermekek ebben együttműködők voltak és a szülők is. Nálunk nem volt pánik, nem volt kétségbeesés, nem is volt komoly járvány. Hogy őszinte legyek itt, a helybeli viszonyok miatt, nem kellett volna megszüntetni az oktatást. Mert gyakorlatilag a fertőzöttség alig érintett bennünket, legfeljebb a szülőkön keresztül. De mondhatom, hogy ez is egy iskola volt számunkra, amelyben a gyerekek rájöttek arra, hogy nem csak bejövünk és itt kényelmesen megvan minden, a kezünkbe tesznek mindent és semmiért nem kell semmit tenni. Azt gondolom, hogy ez is értéke volt ennek a két évnek, bár nem kívántuk, de ha már jött, és ha már szembe kellett nézni a problémákkal, akkor nem elbújtunk, nem hazaküldtük a gyerekeket az építkezésből, vagy éppen a járványból, hanem összefogva, együtt tettünk meg mindent. Felelősségünk tehát, hogy helytálljunk abban a helyzetben, ami éppen adódik. Azt gondolom, hogy éppen ez a helytállás, amely értékként ott marad a gyerekek szívében, és ha nem is tudatosan, de azért büszkék lesznek arra, hogy ebben a két évben itt tanultak, ebbe az iskolába jártak, ebben a nehéz, mégis értékes időszakban.

Várja tehát az iskola egész közössége, hogy a kettős próbának vége legyen, és a gyerekek biztosan szeretnék már birtokba venni a megújult épületrészeket, a csodálatos udvart. Mikorra fejeződnek be a munkálatok, mikor jön el az örömteli átadóünnepség pillanata?
Őszintén remélem, hogy májusban sikerül valóban hivatalosan is befejezetté nyilvánítani az építkezést. Ez azért még függ néhány dologtól. Reméljük, hogy amikor visszajönnek a gyerekek májusban, már többet láthatnak az iskolából. Talán néhány részt már használni tudunk, de maga a látvány azt gondolom, amit mi tapasztalunk, lélekemelő és bátorító. Arra irányítja a figyelmünket, hogy előre nézhetünk, hogy amit áldozatként meghoztunk, annak van eredménye. Őszintén remélem, hogy amikor elmúlik ez a járványügyi súlyos helyzet, akkor szeptemberben egy szép ünnepség keretében át tudjuk adni, és Püspök atyával meg tudjuk áldani az új épületet, a felújítást. Szeretnénk a gyerekekkel egy szép kis műsort adni, amelyre meghívjuk a vendégeket, de ezt szeretnénk gondosan előkészíteni. Májusban, júniusban még nem tudjuk, hogy mire számíthatunk, egyáltalán lesz-e lehetőségünk bármire, de egyelőre ünnepség nélkül is, már maga ez a kinézet is egy pozitív élmény, valódi örömteli élményt ad mindenkinek.

Igazgató úr, nagyon régóta várja azt a pillanatot, hogy bejelenthesse a gyerekeknek, az iskola bővítése, korszerűsítése befejeződött. Birtokba vehetik minden új elemét az iskolának.
Így van, nagyon régóta várjuk. Van egy kis csúszás, nem egészen egy hónap, de már látjuk azokat a helyszíneket, tárgyakat, amelyeket lassan használatba vehetünk. A fáradtság jelei mellett most már a várakozás reményteli pillanatai is megjelennek. Mert persze, hogy két év az nagyon sok idő, bele is tud fáradni az ember, de már látjuk, hogy érdemes volt várni, mert nagyon szépen átalakult minden. Izgalom is, hiszen meg kell újra ismernünk, fel kell fedeznünk iskolánkat. Már azon gondolkodom, hogy ha majd át lesz adva, akkor milyen eseményeket szervezzünk tanároknak, gyerekeknek, szülőknek? Hogy ismerjük meg minden „porcikájában” az új épületet? 

Mit álmodtak meg ebbe az iskolába, amikor elkezdték a tervezést, és mi valósult meg belőle?
Hát az alapkövetelmény az volt, hogy legyenek új termeink, mert nem férünk el, és legyen új tanári, és ez megvalósult. Ezen túlmenően az udvaron felépült a kalandpark, amellyel olyan nevelési teret, szabadidő eltöltési lehetőséget kaptunk, ami az óvodások fejlesztésének új módszere, korosztályra szabott elemekkel. A másik, hogy össze lett kötve az éttermünk az iskola főépületével, tehát már nem az udvaron keresztül kell mennünk ebédelni, hanem egy nagyon szép aulán keresztül. Ez az aula pedig a lelke lesz, – ahogy én látom, a kápolna mellett – az iskolának, ahol az ünnepségeket tudjuk rendezni. Nagyon szép belső közösségi teret terveztek ide. Jó lesz itt majd ülni és nézni a gyermekek műsorát, amit annyira nélkülöztünk a pandémia időszaka alatt. Tehát új terek lesznek, amelyeket új eseményekkel fogunk megtölteni. A tanárok szakmai munkáját pedig a továbbiakban segíteni fogják az új, korszerű tantermek. Amelyek az átépített tetőtérben épültek föl, nagyon szép, tágas és világos termek, rálátunk a környező épületekre, mondhatom, szinte mediterrán hangulatot teremtve, amelyekben jó hangulatú órákat lehet majd tartani. Van hatalmas méretű tablet is minden teremben, amely sokkal korszerűbb, biztosítja, hogy a szakmai tartalom még jobban megjelenhessen. Mindezek nagyban segítik az élményszerű és örömteli együtt tanulás lehetőségét.

Igazgató úr, egy nagy volumenű építkezést és egy nehéz járványidőszakot kellett az iskolának közösen végigélni. Miként látja, hogyan álltak helyt a pedagógusok, diákok és a szülők ebben a helyzetben?
Igen, amikor újra nyitották félig az iskolákat, akkor mindnyájunkban nagy kérdőjelek merültek fel, hogy vajon mennyi szülő engedi iskolába a gyermekét. Óriási és pozitív élmény volt számunkra, hogy a mi alsós tanulóink 86% -a jár az iskolába, ez az országos, a megyei, a városi, az egyházmegyei átlagot is meghaladja. Én úgy érzem, hogy ebben van egy nagy bizalom a szülők részéről az intézmény felé. Persze nálunk nem volt erősen jelen a fertőzés, minden óvintézkedést megtettünk, de a bizalom, úgy érzem, most visszaköszön ebben a terhelt időszakban. A gyermekek pedig örömmel vannak itt, ezt látom, amikor végiglátogatom az osztályokat minden délelőtt. Hát ettől jobb visszajelzés nincs. Biztos, hogy az elmúlt két évben a tanulás nehezebbé vált, de úgy érzem, sikeresen jövünk ki belőle, és ezért nagyon reménytelien nézek a tanévkezdés elé.

Tehát beérett a gyümölcse mind a szakmai, mind a nevelői munkának?
Igen, én úgy érzem, az eddigi törekvéseink gyümölcse beérett, mivel most új képzés indul az iskolánkban a fenntartó szándékával, a tantestület és a szülők szándékával egyetértően. Gimnáziumi osztályokkal bővülünk majd a következő tanítási év után, tehát egy új feladatba is belevágunk, és ez egyben új helyzetet is jelent, új célkitűzéseket, amelyet már megfogalmaztunk és teszünk annak elérésére.

Berta Kata
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata


Kapcsolódó videóanyag

Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk