Bogner Mária Margit vizitációs nővérre emlékezünk Spányi Antal megyés püspök gondolataival

2020. 05. 13. | | 2020. 05. 06.

 

 

2020.05.06. – Bogner Mária Margit vizitációs nővérre emlékeznek halála évfordulóján a székesfehérvári egyházmegyében. Nagy tisztelet övezi a délvidékről származó, szentéletű apácát, aki 1933. május 13-án hunyt el. Érd-Óvárosban sírjánál, és szülőföldjén, Melence és környékén – Nagybecskereken, Tordán – sokan imádkoznak ma is közbenjárásáért. A Székesfehérvári Egyházmegye templomaiban Spányi Antal megyés püspök kérésére 10 éve fohászkodnak a szentmisék könyörgéseiben, a „magyar Kis Terézként” emlegetett nővér boldoggá avatásáért.

A már gyerekkorában mozgássérültté váló Margit komoly lelki életet élt, bérmálkozása igazi megtérés volt. Magánfogadalmakat tett, és hosszas, súlyos betegség után 1927-ben belépett a vizitációs nővérek thurnfeldi (Tirol) kolostorába. 1928-ban a rend első magyarországi zárdájában, Érden ő az első novícia. Bogner Mária Margit a zárda kiemelkedő egyénisége volt, aki kisugárzásával és belső erejével sokak csodálatát nyerte el.1932-ben tett örök fogadalmat, amely után mindkét tüdejét megtámadta a gyilkos kór. A szenvedés iskolájában edzette az Úr. Türelemmel viselt betegségek után egy évvel később, fiatalon halt meg. A szerzetesrend első magyarországi kolostorában az első fogadalmas nővér a szeretet első áldozata lett. Sírja ma is valóságos zarándokhely az Érd-óvárosi templom kertjében. A Vatikánban elfogadtak egy, a nővér közbenjárásának köszönhető csodálatos gyógyulást, Maria Januszewicz lengyel lány súlyos balesetből való felépülését. Ez a gyógyulás reményt ad arra, hogy Bogner Mária Margitot a közeljövőben boldoggá avatják. Születésének századik évfordulóján, 2005-ben Spányi Antal püspök történelmi bizottságot nevezett ki a boldoggá avatás intézésére. A főpásztor 2010-ben arra kérte a székesfehérvári egyházmegye papjait, hogy a hívekkel együtt minden szentmisében imádkozzanak Bogner Mária Margit boldoggá avatásáért.

 


 

Spányi Antal megyés püspök gondolatai Bogner Mária Margit halálának évfordulójára:

Isten minden embert arra hívott, hogy az életét ne saját magának tartsa meg, hanem amit Tőle kaptunk, azt Neki ajánljuk. Az Istennek odaadott életet élni azt jelenti, hogy teszem a dolgomat itt a földön napról napra, helyzetről helyzetre, de úgy, ahogy azt az Atya akarja. Ahogy az Ő sugallata tanítja, ahogy az Egyház elénk tárja, ahogy a keresztény életből, a hagyományból ezt pontosan ismerjük. Ennek a szabályai ott vannak a szívünkben, a lelkünkben, ott vannak mindannyiunk életében. Amikor hallgatunk a lelkiismeretünk szavára, akkor nem történik más, mint az, hogy ezt az odaadott életet akarjuk élni. Ezt akarjuk megvalósítani az emberi kapcsolatainkban, a bezártságunkban, feladataink vállalásában és teljesítésében. A szentek azok, akik ezt életprogramként meg tudták valósítani, következetesen és hűségesen ki tudtak benne tartani.

Fontos, hogy tisztán lássuk, a szentek között vannak olyanok, akiket az Egyház kanonizált és a szentek névsorába iktatott, de sokkal többen vannak, akiket mi a szent szóval illetünk. A névtelen szentek, akik egyszerű, becsületes, szeretetben, hitben élő emberek, akik merték elveszíteni az életüket Istenért. Ezek közül az egyik Bogner Mária Margit volt, akitől sokat tanulhatunk. Sajnos még mindig kevésbé ismerjük Őt, még kevesen fordulnak hozzá segítségért, pedig élete nagyon aktuális és nagyon modern élet volt. Azért is aktuális, mert most itt, a koronavírus miatti elzártságunkban gondolhatunk rá, aki élete jelentős részét betegsége miatt az ágyban töltötte, és képtelen volt elhagyni azt. Ugyanakkor meg tudta őrizni lelke derűjét, és tervezni tudott. Számára fontos volt, hogy az valósuljon meg, amit az Isten akar és tervez az ő életével. Így nem keseredett el a betegségben, a fájdalmak között sem. Nem szomorodott el azon, hogy Ő, aki az életét teljesen Istennek szerette volna adni, nem talált olyan szerzetesközösséget, amely befogadta volna, hanem hűséges maradt az elgondolásához. Érezte, hogy az Úr hívja, és kivárta türelemmel, békességgel, lelkének derűjével az időt. Tudta, hogy Isten majd megmutatja neki az utat.

Ezt a mai embernek is jó volna megtanulni, hogy ne kétségbeessünk, türelmetlenkedjünk, ne aggodalmaskodjunk, mi lesz velünk most, amikor megváltozott az életünk, és nem találjuk a helyünket benne. Mert a megszokásaink rabságából most kizökkentettek, mert az életünk fölött nem mi rendelkezünk, hanem sok dologban rendelkeznek fölöttünk, és meghatározzák, hogy mit tehetünk. Persze marad sok szabad területünk, amelyben dönthetünk, hogy mit teszünk és hogyan tesszük. Ebben a feszültségben az ember azt hallja, hogy sok ember békétlen, türelmetlen, súrlódások, összeütközések történnek, akár családon belül is, az összezártság miatt. Egy új helyzet van, és ha ezt megpróbáljuk a Bogner Mária Margit-i szempontból nézni, akkor egy lehetőséget is találhatunk benne. Most meg tudom mutatni a szeretetemet, most el tudok mélyülni a szeretetben, most meg tudok erősödni és örülni annak, amit máskor hiányoltam, például, hogy kevés időnk volt egymásra, hogy a család tagjai kevésbé tudtak egymásra figyelni, mert mindenki rohant és küzdött. Most van idő. Most figyeljünk egymásra, mert hiszen Isten ezt várja tőlünk, ez a mi életfeladatunk. A legtöbb embernek, a családokban élőknek biztosan feladata, hogy egymást erősítsék hittel, szeretettel, kedvességgel, emberséggel, odafigyeléssel, udvariassággal, készséggel. Próbáljuk meg Krisztus szeretetében egymás felé fordulva, készséggel a másikat teljesebbé tenni.

Amikor nehézségekkel találkozom, amikor problémák vannak az életben, esetleg fenyegetettségek is vannak, hiszen senki nem tudja, hogy egy ilyen járvány éppen mivé fordul, és hogyan érint engem, aki ennyi és ennyi éves vagyok és aki betegségeket hurcolok magamban, akkor ebben a helyzetben nemcsak azt kell látni, hogy veszélyben vagyok, korlátozott vagyok, hanem azt is látni kell, hogy lehetőségeket kaptam. Új lehetőségekkel találkozom, olyan lehetőségek nyílnak meg előttem, amiket előtte nem tudtam megteremteni magamnak. És akkor az ember szíve nem annyira a szorongással, a feszültséggel lesz tele, inkább megtalálja az örömet, megtalálja, amiért hálásan tud az Istenhez odafordulni. Én nagyon szeretném, hogy ez az egész koronavírus járvány fenyegetettség, ezek a hosszúra nyúló hetek ezt a gyümölcsöt teremjék meg mindannyiunk lelkében. Minden család számára vezessen ez a hálához, a bizalomhoz, az Istenre való ráhagyatkozáshoz. Olyan útra vezessen, amellyel az ember egészen biztosan megtalálja az Istent, és egészen biztos, hogy sikerül neki azt az odaadott életet élni, amelynek mintegy beteljesedése a szent élet. A szentek mindig példaképek, csodáljuk őket, de ha nekik sikerült, akkor nekünk is fog. Nekünk talán nem is kell azokon a nehézségeken keresztül mennünk, a szenvedésnek azt a fokát megélnünk, mint Bognár Mária Margitnak. A lelki szenvedését, hogy elutasítják, hogy nem értik meg törekvéseit és a testi szenvedést, a nyomorúságot, a kiszolgáltatottságot, a fájdalmat, amiért végül is 28 éves korában meghalt. Alighogy elkezdte a szerzetesi életet, máris befejeződött számára, de örömmel vállalta, mert tudta, hogy ez az élet, út az Isten felé. Tudta, hogy a halál kapuján keresztül az Istenhez érkezik meg, és a beteljesedést látta benne.

Mindabban, ami velünk történik, ami Mária Margit életének is része volt, nézhetjük így. A mi dolgunk és rajtunk múlik, hogy mit akarunk az életben észrevenni. A baj ott van, hogy legtöbbször a saját akaratunkat akarjuk megvalósítani, ahhoz ragaszkodunk, amit kitaláltunk, és azt akarjuk ráerőltetni a többiekre. De nem biztos, hogy ők elfogadják, és akkor csalódottak leszünk, a többiek meg elégedetlenek. Tehát egy másféle gondolkodásmódra kell eljutni és egy ilyen változás, amikor az embert a kevés mozgásban, kevés inger éri napról napra, a bezártságban is kereshetjük az utat befelé. Nem a világ felé forduljunk most, és nem a világ ezer féle impulzusát próbáljuk befogadni és feldolgozni, hanem nézzünk magunkba, nézzünk a lelkünk mélyére. Akkor meg tudjuk találni ezeket a nagyon drága kincseket, a nagyon értékes ajándékait Istennek, amitől mi magunk teljesebbé válunk, hiszen minden, ami történik velünk, az az Isten ajándéka, és minden, ami történik velünk, az alkalom arra is, hogy Isten szerint éljünk. Ez csak rajtunk múlik, és ez mindannyiunk feladata.

Videót készítette: Somogyi Tamás és Berta Kata

Kapcsolódó videóanyag


< 2020. augusztus >
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk