Egyházmegyei Látónap - beszámoló

2008. 09. 06. |

 

Az Egyház súlyos gondjaira keresték a megoldásokat immár 5. alkalommal a Székesfehérvári Egyházmegyében az ún. Látónap keretében. Ez a lelki nap, évről-évre a papság és a világi hívek együttműködését szolgálja. Ugrits Tamás püspöki irodaigazgató szervezésében közel háromszázan gyűltek össze a családközösségek és ifjúsági csoportok képviselői, világi lelkipásztori munkatársak, hitoktatók Székesfehérváron, a Szent István Művelődési Házban, hogy együtt gondolkodva folytassák egyházmegyéjük életének megújítását. Az irodaigazgató köszöntőjében elmondta: tudatosan felépített, világos irányvonal kezdődött el 5 évvel ezelőtt az egyházmegyében, hogy közösen elhatározott úton induljunk el Jézus Krisztus felé. Ezt szolgálták az eddigi Látónapok is, melyeknek témája az egyházközségi élet megújítása, az egyházmegye lelki egységének megerősítése, a pasztorációs munka koordinálása volt. Az idén a Hivatások ébresztése a fő témája a találkozónak. A világiak és a papok egyaránt felelősek a papi hivatásokért: jó család, jó iskola, példát mutató pap és közösség nélkül nehezen születik új hivatás.

 

előadás

 

Spányi Antal megyés püspök bevezetőjében visszatekintett a mindig megújuló Egyházra hangsúlyozva a Krisztusi ígéretet: „az alvilág kapui nem vesznek rajta erőt.”(Mt. 16,18). Feltárta a jelen súlyos társadalmi, erkölcsi válságát, amely nehéz helyzetbe hozta Krisztus Egyházát is. Nem fogadják el az Egyház tanítását, erkölcsi nevelését az elterjedt liberális eszmék egyházellenessége miatt, vagy amiatt, hogy a hazugság, lopás, csalás széles körben elfogadottá vált. Lejáratták a papság intézményét kizárólag a negatív példákat hangsúlyozva. A „másság védelme” ma inkább a deviancia elfogadását jelenti, mint toleranciát a másik ember felé. Rajtunk múlik, hogy ebben a következmények nélküli országban megújul-e Egyházunk. Mindannyiunk feladata és felelőssége – a plébánosnak, a családnak, az egyházi iskolának, és minden hívőnek –, hogy születnek-e újra papi hivatások. Az idő sürget hisz a Székesfehérvári Egyházmegyében is kevés a kispap, jövőre nem is lesz papszentelés. A többi egyházmegyében sem sokkal jobb a helyzet. „Fel kell fedeznünk a megújulás lehetőségeit, vállalnunk kell és tudatosan élni vele! Tenni és imádkozni! Tanúságot tenni és könyörögni! Nevelni és az Úr elé borulni!” – erre szólított fel minden jelenlévőt a megyéspüspök.

Filó Kristóf budakeszi plébános nyíltan beszélt arról, hogy a paphiányért egyaránt felelősek a családok, az iskolák, a plébániák, a papok és a lelkiségi mozgalmak. Döntő szerepük van a hivatások megszületésében és ápolásában a szülőknek, a plébánosnak és az egyházközség közösségének. Ha nem tölti be Istentől elvárt szerepét a család és a közösség akkor nem születik papi hivatás. Ha a szülő nem ad keresztény életpéldát, ha a nevelést az iskolára hagyja, ha az anya nem engedi elszakadni gyermekét, ha az apa nem ismeri el a papi hivatást, akkor a fiatal számára a legfontosabb közeg hiányzik, ahonnan bátorítást kellene kapnia. A plébános mindig példakép legyen, akiről sugárzik az Istentől kapott boldogság és öröm. A budakeszi plébánián megtapasztalták, milyen nagy lehetőség a fiú ministránsok közössége a hivatások ébresztésében. Erről a plébániáról vannak most is a legtöbben a szemináriumban.
 
Szalma István diakónus, a Marianum Katolikus Általános Iskola igazgatója a papi hivatás hiányának gyökerét a XIX. századi liberális elvek elterjedésében látta, amikor pejoratívvá vált az önmagát értelmiséginek tartó közegben hívőnek, papnak lenni, amikor a közösségi célok fölé az egyéni érdekek helyeződtek. Prohászka volt az, aki sikerrel állította meg ezt a folyamatot Magyarországon. Hatására már a gimnáziumokból, sőt a falusi oktatásból kiszűrték a tehetséges fiatalokat, akiknek testi-lelki adottságuk megvolt a papi hivatásra. A rendek feloszlatásával, majd az államosítással ismét nehéz helyzetbe került a hivatásgondozás. Bár megtörtént a rendszerváltás, de nem hozta a várt eredményt, hisz a semleges oktatás valójában deklaráltan ateista maradt. A tanítás a tanulás teljes leegyszerűsítésére törekszik, ezáltal nehezen érthetővé válik a társadalom számára a kereszténység nyelve és fogalmi rendszere. A katolikus iskoláknak ez okból is missziós központokká kell válniuk. Nemcsak Krisztust hirdető intézménnyé, hanem olyanná, amely az emberséget és értéket hitelesen közvetíti, és arra ösztönzi a gyermekeket, hogy a kegyelem hordozóivá váljanak. El kell érni, hogy a fiatalok bátorítsák – és ne kiközösítsék – azt, aki hívást érez az örömhír átadásának szolgálatára.

Cserta Judit családterapeuta előadásában hangsúlyozta, hogy a szülők Isten munkatársai a teremtésben. Felelősek gyermekeikért, de nem birtokolhatják őket. Ha a keresztény házastársi szeretet érvényesül a családban, ha azt jellemzi a béke, a nyugalom, az állandóság, az értékek hangsúlyozása – akkor mindez alapul szolgálhat a papi hivatás elindulásához. Fontos, hogy milyen a szülő kapcsolata az Egyházzal, a papokkal. Természetessé kell válnia az imádságos lelkületnek, a megbocsátásnak, a kiengesztelődésnek. Az apa csak így tudja az Atyát képviselni gyermeke számára. A szülő feladata, hogy gyermeke testben-lélekben egészséges, önálló, önmagát ismerő emberré váljék. A mai értékválságban a fiatal szülőket támogatni kell abban, hogy felismerjék keresztény hivatásukat.

Az előadásokból kiderült, sok fiatal kap ma is meghívást, csak sokan ezt a hívást nem merik vállalni, nem fogadják el Istentől. Ezért is hirdette meg az idei egyházmegyei papi zarándoklaton Spányi Antal püspök a papi hivatásokért való imaszövetséget. A Prohászka Imaszövetség célja, hogy világiak és lelkipásztorok együtt és folyamatosan kérjék Istent imában a papságért.

A délutáni kiscsoportos megbeszélések során – amelyen lelkipásztorok és hívek együtt vettek részt – számos előremutató gondolat fogalmazódott meg a hivatások felismerésének és támogatásának kapcsán: a kispapok „örökbefogadása” imádságban, a káplánok konkrét szerepe a fiatalok megszólításában vagy a ministráns csoport és elkötelezett ministráns vezető nélkülözhetetlen fontossága. A hivatás a közösség ajándéka a közösségnek, ezt az ajándékot olyan egyházközség kaphatja meg, amelynek hangsúlyt fektet a személyes kapcsolatokra, a testvéri közösség megélésére.

A lelki napot záró szentmisében a megyéspüspök hangsúlyozta a Krisztusnak való teljes és feltétlen önátadást a családban élőknek és papoknak egyaránt. Ha ez megvalósul, Krisztus szeretete áthatja hétköznapjainkat is, átsugárzik rajtunk. Különben hiába beszélünk megújulásról, hitben növekedésről. A Prohászka imaszövetség lehetőség az apostolkodásra. „Ha mi mindent megteszünk, hiszem, hogy az Úr nem hagyja el Prohászka és Kaszap egyházmegyéjét! Közös a felelősségünk!” – zárta be a napot a főpásztor.

 

- BPK -
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

 


 

Gondolataink, szempontjaink morzsái a Látónapon

1. A hivatások felismerésének, támogatásának fontossága; bátorítás, motiváció nyújtása
2. Imádságban „örökbefogadása” egy-egy kispapnak
3. Példaadás fontossága
4. A közös imádság ereje és nélkülözhetetlen értéke
5. Káplánok szerepe a fiatalok megszólításában
6. Családi háttér kiépítése
7. Mindennek alapja az Isten iránti elkötelezett szeretet, a teljes önátadás készsége
8. A vértanúság és hiteles tanúság (helytállás) hivatást ébresztő ereje
9. A plébánia közösséget építő munkája a személyes kapcsolatok által
10. A hivatás a közösség ajándéka a közösségnek
11. Az egyházközség emberi arculatának (személyes kapcsolatok) és családi arculatának (testvéri közösség) megélése
12. A világi lelkipásztori munkatársak értéke és szerepe
13. A hitelesség fontossága (nem elbújni, hanem példát adni)
14. A ministráns csoport és elkötelezett ministráns vezető nélkülözhetetlen fontossága
15. A hivatás körüli problémák orvoslása: „egyedül vagyok a hivatással”; „nem tudok/merek dönteni” – személyes törődés és Krisztusban gyökerező élet által
16. Imádkozó családok lelki ereje
17. Papi hivatás szépségének megélése és bemutatása
18. Állandó diakónusok értéke és szerepe
19. A családok megerősítése, hogy értékközvetítők legyenek; családközösségek és mozgalmak értéke és szerepe
20. Lelkiségi mozgalmak értéke és szerepe
21. Média (keresztény és világi) szerepe a papi hivatások ébresztésében
22. A papi hivatás vonzóvá tétele örömteli és vonzó papi élet által
23. A papságról való megnyilatkozás, beszéd hatása
24. A papság és a szülő hivatás közös gyökere az Isten szeretete és az átadott élet
25. A személyes közösség kiépítésének feltétele a nyitottság
26. A szolgálat értékének felmutatása
27. A hívek aktív elkötelezettsége az Egyház építésében, a papok szolgálatának segítésében

 


 

A csoportbeszélgetések gondolatainak összefoglalása nyomtatható formában: 
0809latonap_hivatasokebresztese.pdf

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk