Főoldal > Híreink > Első csütörtöki Eucharisztia ünnep (Prohászka)

Első csütörtöki Eucharisztia ünnep (Prohászka) - beszámoló

2020. 02. 06. | 2020. 02. 08.

Tanítványként növekedni a hitben – Elsőcsütörtöki Eucharisztia ünnep Székesfehérváron, a Prohászka-emléktemplomban

2020.02.06. – Február hónapban a Prohászka-emléktemplomban gyűltek össze a székesfehérvári egyházközségek hívei, hogy együtt imádkozzanak főpásztorukkal és papjaikkal az elsőcsütörtöki szentmise és szentóra keretében. Sokan érkeztek erre az alkalomra is, hogy kérjék Isten áldását a magyar egyházra, a családokra, fohászkodjanak a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sikeréért, valamint új papi és szerzetesi hivatásokért.

Személyes hangvételű köszöntőjében Tóth Tamás plébános Kaszap Istvánról beszélt. „Tíz éve próbálok megérteni valamit az Ő titkából, és a hálaadó táblák mögé látni, amikor a plébániáról a templomba tartok. Vajon rövid és sok szenvedéssel, betegségekkel teli életéből, amelyből nem is nyert gyógyulást és belehalt – mit mondhatunk ajándéknak? Nemrég eszembe jutott Ferenc pápa gondolata: Isten nemegyszer a könnyeinken és vereségeinken keresztül adja magát nekünk. Arra gondoltam, az elsőcsütörtöki szentségimádások csendjében szeretem elmondani Istennek, hogy mit kérek, hogy ne így vagy úgy legyenek a dolgok ezentúl. Vagy gyógyulást kérek, vagy hogy elkerüljük a nehézségeket. De lehetséges, ha benne vagyok egy könnyben, vereségben teli időszakban, és kiveszem azt az életemből, sok „istentalálkozós” pillanatot is kiveszek, és sokat elmulasztok a kegyelmekből. Vajon benne merünk-e maradni a nehézségben?”

Spányi Antal püspök beszédében az apostolok missziós küldetéséről beszélt, amikor kezdetben tevékenységüket siker koronázta. Jézus elküldte őket a világba, és indulásuk előtt megkapták a betegek gyógyításának hatalmát, majd visszatérve annak örvendeztek, hogy démonokat űztek ki. „Elvitték az embereknek a szívükben őrzött kincset, a jó hírt, ami egészen megdöbbentően új dolog, új istenkép volt, az emberi közösség új értelmezéséről szólt. Szemben állt a világuralomra törő elképzelésekkel, amely népeket alá- vagy fölé rendel a többinek…. Jézus azonban azt mondta nekik, ne annak örüljetek, hogy minden úgy történt, ahogy elképzeltétek, – betegek gyógyultak és még a gonosz is engedelmeskedett nektek, – hanem annak, hogy nevetek fel van írva a mennyben. „

A főpásztor arra is felhívta a figyelmet, hogy az ember sokszor nem érti Istent, nem tudja, mit vár tőle, hogyan gondolkodjon az Ő terveiről életében, miként építse Isten Országát. Ilyenkor elbizonytalanodunk, csalódottak vagyunk, visszahúzódunk magunkba. „Jézus tanítványai közül is, akik szavait hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi is sok mindent szeretnénk másképp látni, de az Úr mellett van a helyünk, hozzá kell megérkeznünk. Ezért fontosak ezek az Isten felé forduló elsőcsütörtöki estek, közös imádságunk egyházmegyénkért, városunkért, nemzetünkért. … Ha a mag jó földbe hull, majd jó termést hoz. Adja az Úr, hogy életünk, imádságunk, lelki szenvedéseink, tanúságtételünk, hitünk és reményünk ilyen termést hozzon az egész katolikus egyháznak, az egész országnak, Szent István népének.”

A szentmise után a főpásztor vezetésével szentórát tartottak az Oltáriszentség előtt. Spányi Antal püspök először Egyházunkért fohászkodott, hogy növekedjen a hit, és semmi se történhessen benne Isten akarata nélkül. „Őrizd meg híveidben a lelkesedést, hogy átadják a hitet, tanúságot tegyenek Rólad ott, ahol élnek, és az egyház tanításához hűségesek maradjanak.” Imádkozott nemzetünkért és hazánkért, amelynek történelmében egy ezredéven keresztül Istenhez igazodtak, Őt szolgálták, a keresztény hagyományok szerint éltek. „Add, hogy ezeket az értékeket, a keresztény kultúránkat megőrizzük, és ne engedjük elveszni a fiatalokat, tanítsuk meg őket történelmünk hőseinek tiszteletére.” A megyés püspök imádkozott a határokat őrzőkért is, és kérte Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, védelmezze és oltalmazza hazánkat. Végül a családokért is imádkozott, hogy a férfi és a nő, mint házaspár, szeretetben és hűségben éljenek. Áldásként fogadják a gyermeket, és a keresztény tanítás szerint éljék a családi életet. „Adj a nemzetnek jövőt, adj örömet az elkövetkezendő nemzedékekben, legyen áldásod minden magyar család életén!” – fejezte be imáját a főpásztor.

Berta Kata

Beszámolók: