Vízkereszt ünnepe és elsőcsütörtöki Eucharisztia ünnep Székesfehérváron - beszámoló

2022. 01. 06. | | 2022. 01. 07.

 

 


„Rajtunk múlik, hogy meglátjuk-e Istent és leszünk-e hírnökei” – Elsőcsütörtöki szentóra Vízkereszt ünnepén Székesfehérváron

2022.01.06. – Az idei év első közös Eucharisztia ünnepe és Vízkereszt ünnepe egy napra esett. Spányi Antal püspök a székesfehérvári Jézus Szíve templomban tartott szentmisében azt hangsúlyozta: Vízkereszt üzenete, hogy Isten számos jelet adott és ad mai is az életünk eseményein keresztül, hogy elinduljunk mi is az Úr felé, és megtaláljuk Őt.

A főpásztort Dózsa István plébános köszöntötte, aki megemlékezett az egykori fehérvári püspökről, Farkas Imréről, halálának 156. évfordulóján. Ő kiemelt feladatának tekintette, hogy új papi hivatásokért imádkozzon, a papi hivatásokat gondozza. „Székesfehérvár elsőcsütörtöki imaszándéka is ez, amelyben reményt adhat, hogy a 156 évvel ezelőtti paphiány ellenére is megmaradt az egyházmegye, és mint ahogy a plébános mondta, legalább ennyi ideig meg is marad. „Vízkereszt ünnepe pontosan erről szól, hogy az Isten jelet ad, csak észre kell vennünk, mert a kegyelem által ez a jel mindenki számára látható… Ezért ebben az évben új reménnyel, új lélekkel és új szívvel veszünk részt az elsőcsütörtöki alkalmakon, hogy elinduljanak új papi hivatások.”

Spányi Antal püspök Vízkereszt ünnepén az ősi hagyományokhoz híven megszentelte a vizet, amely emlékeztet a keresztségre és a bűntől való megtisztulásra, ami megáld és megvéd a romlástól, hogy Isten kegyelme megőrizzen bennünket. A megyés püspök az ünnepen XVI. Benedek pápa szavait idézte. „E pillanatban történelmünk valódi problémája, hogy Isten eltűnőben van az emberiség látóhatáráról, és az Istentől fakadó fény halványulásával az emberiség irányvesztetté válik, aminek romboló hatása egyre nyilvánvalóbb.” A főpásztor arról beszélt, ha elgondolkodunk a világban tapasztalt jelenségeken, aggódó szívvel látjuk, hogy milyen jövőt készít az emberiség a következő nemzedékeknek. Látnunk kell, hogy Benedek pápa prófétai szavakat mondott. és ezért a hit erejével bátran szembe kell néznünk a sötétség minden manipulációjával. „Így volt ez régen is. Az Isten megígérte, hogy elküldi a Megváltót, a próféták hirdették az Ő közeledtét, de az emberek nem hittek az Isten küldöttének. Nem ismerték fel Őt. … De mindig voltak olyanok, akik hallgattak Isten Lelkére, és engedték, hogy irányítsa gondolkodásukat és életüket. Így tett a Vízkeresztkor ünnepelt Három Bölcs is, akik felfigyeltek az égi jelre. … Látták a csillagot mások is, de nem törődtek vele. A bölcseknek volt érzékük a jelek iránt, megsejtették, hogy a csillag mögött egy jel van, így jutottak el Betlehembe, ahol a gyermek Jézus és Anyja volt, akikre József vigyázott.”

A megyés püspök azt is hangsúlyozta, mivel a Három Bölcs, hittel nézték a Gyermeket, aki a látszatra nem volt több, mint egy pólyált újszülött, megértették, hogy Ő az Isten küldötte. Neki adták ezért ajándékaikat, az aranyat, amely a királyt illeti, tömjént, mert nem az embert látták, hanem Isten Fiát, aki majd tanít, megszabadít, és megnyitja számunkra a mennyországba vezető utat. És átadták a mirhát is, mert majd a kereszten meghal bűneinkért, és sírba fektetve bekenik vele testét. „Felismerni az Istent mindannyiunk dolga és küldetése. Érteni a jeleket és elfogadni, azokon elgondolkodni és értékelni mindenkinek feladata, kötelessége. És ahogy a Bölcsek elmondták mindenkinek, amit tapasztaltak, amit láttak, hogy az sokkal több volt, mint aminek látszott. És tanúságot tettek Krisztusról, az Isten küldöttéről, nekünk is ezt kell tennünk. Ma az Isten eltűnőben van az emberek látóhatáráról, mert elfedik, eltakarják Őt, és minden arról szól, hogy észre se vegyük a jeleket, amelyeket az Úr ad nekünk. Sodródjunk a többséggel, és simuljunk bele a többiek gondolkodásmódjába, abba, hogy gyenge az Egyház, és ki tudja. meddig áll még. De Jézus megígérte, amíg a világ lesz, addig az Egyház a maga küldetését teljesíti, mert sziklára építette az Úr.”

A főpásztor beszéde végén arra biztatott, tanúságot kell tennünk tehát, Isten népéről, az Úrtól kapott csodák üzenetéről, a megtapasztalt szentségről, Isten közelségéről. Hiteles tanúságot tenni nem könnyű, de ahogy a Bölcsek is tették, nekünk is vállalnunk kell a nehézségeket. „Amikor úgy érezzük, gyengék vagyunk a világ istenellenes gondolkodásával szemben, még mindig van mit tennünk, mert van egy erős fegyverünk, amivel harcolnunk kell. Ez az imádság. Ne mondjuk, hogy csak imádkozni tudunk már, mert az imádkozó ember a legtöbbet teszi, amit tehet. Térden állva vagyunk a legnagyobbak az Isten szemében. Legyünk az imádság apostolai, bármit is teszünk és bárhol is vagyunk. Akarjunk mindig Isten szeretetében és közelségében élni. Áradjon szemünkből a hit öröme, és szeretetünkkel mutassuk meg, hogy Isten kegyelme ad erőt nekünk. … Nincs elveszve a világ, az emberiség, nem lehet az Istent eltakarni az emberiség látóhatáráról. Rajtunk múlik, hogy meglátjuk-e Istent, leszünk-e hírnökei, igaz keresztények akarunk-e lenni, akik őrzik a hit lángját, és nem engedve a reményt kioltani lelkünkből.”

A főpásztor a szentórában azért imádkozott, hogy mindannyian megértsük keresztény küldetésünket, és vállaljuk azt napról napra. Dolgozzunk Isten akarata szerint a világ megmentésén és megszentelésén is.

 Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor



 

Korábbi évek beszámolói:


Képtár


< 2022. január >
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            

 

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk