Háromnapos püspöki nagyböjti lelkigyakorlat 2019 - beszámoló

2019. 04. 15. | | 2019. 04. 18.

 

 

Három nap a nagyheti lelki úton – Spányi Antal megyés püspök lelkigyakorlatos beszédeket tartott Székesfehérváron

2019.04.15.-17. – „Együtt imádkozva és egymásért! – mottóval idén közös húsvéti lelki készületre hívták a családokat Székesfehérvár papjai, virágvasárnaptól kezdve húsvétvasárnapig. A nagyhét első három napján Spányi Antal megyés püspök nagyböjti lelkigyakorlatos szentbeszédeire várták a város híveit a székesfehérvári Szent Imre- templomba. A főpásztor elmélkedéseiben a kereszténység sajátos helyzetét és küldetését elemezte a mai világban, a hívő ember lelki életének feladatait vette sorra, végül annak a felelősségéről beszélt, hogy Isten az emberre bízta a földet, hogy gondja legyen rá, „művelje és őrizze a természetet.”

A megyés püspök elsőként a mai, modern világot szemlélte, amelyben élünk. Kereste célját és értelmét annak, hogy a kihívások, a belső gondok, a külső nehézségek, és mindaz, ami mindennapi életünkben jelen van, hogyan tudja Isten felé emelni az embert. „Látnunk kell és értenünk a körülöttünk élőket, hogy megtaláljuk a módját, miként tudjuk hitünket számukra is vonzó módon megmutatni, hogy egész életünk az Egyház és Krisztus melletti tanúságtétel legyen. Nekünk ebben a korban, ezek között a szellemi áramlatok között kell hitünk szerint élni, és hitünkről tanúskodni. Ezt pedig úgy tehetjük meg, ha világosan látjuk, mi a feladatunk a saját hitéletünk elmélyítésében, mit és hogyan kell tennünk, a körülöttünk élő emberek felé közvetítenünk. Látnunk kell felelősségünket a világgal szemben, mely olykor nagyon is ellenséges a tanúságot tevőkkel szemben. Kérnünk kell Isten Szentlelkét, erősítsen és világosítson meg bennünket, hogy meglássuk és megértsük feladatunkat, és kegyelmeinek segítségével meg is tudjuk tenni a magunk és a világ javára!”

A főpásztor a lelkigyakorlat második napján a szentek életpéldáján keresztül hívta fel figyelmet arra, mit jelent a Lélek által gondolkodni és cselekedni, és ennek fényében milyen  feladatok várnak ránk a lelki életünkben. „A szentek hallgattak lelkükben az Isten szavára, azt mondjuk, karizmatikusak voltak. Ez nem azt jelenti, hogy különleges képességeik voltak, hogy más helyzetben éltek, mint a többiek, más volt az életük. Csak azt jelenti, hogy hallgattak az Úr szavára, a lelkiismeretükre, és megtanulták azt, amire szükségük volt, hogy értsék saját korukat, melyhez küldetést kaptak.”  A püspök felhívta a figyelmet arra is, hogy a hívő embernek ismernie kell a saját egyházközsége életét, gondjait vagy örömeit, feladatait, terveit és lehetőségeit is. Tudnia kell az egyház tanítását a világról, a társadalom kérdéseiről, és azt képviselnie kell mindenhol. Ki kell állnia az igazság mellett a vitákban, a támadások idején is, és meg kell védeni az egyházat, az egyháziakat, a világban élő híveket. Beszédében a főpásztor még kiemelte: „A keresztény ember élete imádságos élet, amelyet nemcsak a személyes életünkért és környezetünkért kell mondanunk, hanem az egész világért és minden emberért. Ahogy ezt tették a szentek és egyházunk nagyjai. Hisz minket arra hív az Isten, hogy szentek legyünk, és a szentség felé segítsük imáinkkal is a világot.”

Lelkigyakorlatos szentbeszédét a főpásztor azzal zárta: a világnak szüksége van a kereszténységre és arra, amit az Egyház adhat. Felelősséggel tartozunk Istennek, aki nem odaadta nekünk, hanem ránk bízta a földet. Ezért kötelességünk, hogy személyes, megújult életünkkel a világot is megújítsuk. „Valamiképpen láthatjuk minden mögött a jó és a rossz küzdelmét. Látnunk kell az életet szolgáló Isten tervének és a gonosz pusztító erejének eszkatologikus harcát is. Hiszen Jézus születésével és keresztáldozatával megkezdődött a végső idő. … Jézus halálával és feltámadásával a harc eldőlt, a feltámadt Krisztus győzött végérvényesen minden rossz fölött. De mi még elbukhatunk ebben a küzdelemben, ahogy a visszavonuló seregtől is lehet halálos sebesülést kapni” – figyelmeztetett a püspök, majd arról beszélt, fel kell ismernünk, mi a dolgunk ebben a világban, amelyet az Úr nagy bizalommal és szeretettel ránk bízott. „Világosan és felelősen kell kiállnunk Jézus és az Egyház mellett, a másik ember mellett, akiben Jézust kell látnunk. Engesztelnünk kell a bűnökért, és jóvá kell tenni, amit lehet. Ránk bízta az Úr az élet szolgálatát. Egyikünk sem ura az életnek, egyedül a Teremtő Isten. Ezt tiszteletben kell tartanunk, meg kell vallanunk, és ehhez kell az életünket, döntéseinket igazítani. Eszerint kell hozzáállnunk a még meg sem született magzatokhoz és az idős emberekhez is.”

Spányi Antal püspök nagyböjti gondolait áldással zárta. „Adja a Szentlélek, aki vezeti életünket, formálja gondolatainkat, megerősíti szívünket és akaratunkat, hogy a 21. században, Európa ezen részén, Szent István országának és az Árpád-házi szentek népének tagjaként, megértsük, mit jelent tanúságtevő, Krisztust követő kereszténynek lenni.”

A háromnapos püspöki lelkigyakorlat végén Dózsa István püspöki vagyonkezelő, belvárosi plébános megköszönte a főpásztor beszédeit és iránymutatását. Elmondta, a lelkigyakorlat mindig személyes – bármennyire is közösségben élték meg plébániákról érkezett hívek ezeket a napokat –, mert a szívekben ilyenkor visszahangok születnek meg. Majd saját belső reflexióit osztotta meg a jelenlevőkkel. „Az első, hogy a keresztény ember nem rózsaszínben, hanem zöld színben látja világot. Vagyis nem csukott szemmel jár, hanem látja a realitást, amit zöldben, vagyis Krisztus reményében szemlél. A második, hogy egyetlen válasz lehet a mai élet kihívásaira: az életszentség, mint ahogy azt egyes korok szentjei elénk élték. A felsorolt nevek sorozatába a saját nevünket is bele kell helyeznünk. Az utolsó este visszhangja pedig egy ének volt, amelyet Szent II. János Pál pápa magyarországi látogatásakor írtak és énekeltek el fiatalok. „A világnak Krisztus kell! A világnak kellesz Te is, mert Krisztushoz tartozol.”

A plébános végül azt kívánta: a város közös lelkigyakorlatával felvértezve, só és kovász legyen minden jelenlevő a világban, és ezzel a küldetéssel induljon el a Szent Három Nap megünneplésére.

Berta Kata
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

 


 

 

 

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk