| 2020. 10. 23.
Ökumenikus megemlékezés Székesfehérváron, az 1956-os forradalom áldozataiért
2020.10.22. – A Székesfehérvári Püspökség imádságos megemlékezést tartott az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékére a forradalom 64. évfordulóján. Dr. Molnár Krisztián megyei elnököt, Dr. Cser-Palkovics András polgármestert, Dr. Simon László kormánymegbízottat, Dancs Norbert Járási Hivatalvezetőt és minden megjelent közéleti vezetőt, valamint az 56-os veteránokat, a város különböző intézményeinek képviselőit és az emlékező polgárokat Ugrits Tamás pasztorális helynök köszöntötte. A Bazilika oldalán álló emlékkeresztnél a hősökért tartott összejövetel Baráth Eszter, Jobbágy Károly a Rádiónál írt versének szavalatával kezdődött. Az ökumenikus imádság keretében a történelmi egyházak képviselői imádkoztak a hősökért, az áldozatokért, népünk múltjáért, jelenéért és jövőjéért.
Elsőként Révész Lajos baptista lelkész imája hangzott el: „Mennyei Atyánk, amikor Fiadról beszéltél a prófétákon keresztül, akkor úgy szóltál róla, hogy a fájdalmak férfia lesz, a betegség ismerője, aki megismerte a gyászt belülről is. Így jövünk hozzád Atyánk, hogy a Te Fiadra nézve gyógyítsd be a sebeket, amelyeket az 1956-os forradalom okozott, és adj nekünk olyan megbékélést, megnyugvást, amit csak Te tudsz adni. Hálát adok azokért, akik életüket adták, vagy az egészségüket, kapcsolataikat veszítették el, és áldozták fel, hogy mi szabadok legyünk. Kérjük, taníts minket az Ő példájukon keresztül!”
Bencze András, evangélikus püspökhelyettes lelkész imája az Isten szeretetének titkáról szólt, amely által életét értünk adta, és a forradalmat átélők hallgatásáról szólt. „Atyám, szeretnénk ma eléd vinni titkainkat. Nem éltem még akkor, amikor ez a forradalom lezajlott. Amikor gyermek voltam, semmit nem tudtam. Amikor fiatalként kérdéseim támadtak, sokszor a hallgatás falába ütköztem. Eléd viszem az elhallgatott történeteket. Azt, hogy a mesékből a szüleink hosszú évei kimaradtak. Eléd viszem a félbeszakadt mondatokat, a véletlen kicsúszott megjegyzéseket, amelyeket senki sem magyarázott meg. Eléd viszem a figyelmeztető szavakat: Te erről az iskolában ne mesélj! Eléd viszem a megszakadt rokoni kapcsolatokat, hogy a szüleink temetésére sem jöhettek haza az idegenbe szakadtak, akik elmenekültek. Eléd viszem azokat, akiknek beleroppant egészségük a tűrésbe, a hallgatásba. Eléd viszem azokat, akiknek a szülei a másik oldalon álltak, és akik a megemlékezés napjaiban, ma inkább hallgatnak. Atyám, ma szeretném eléd vinni titkainkat, amelyek félelmetesek, roppant űrt hordoznak, bizonytalanná tesznek. Atyánk, Te is elénk hoztad a Te titkodat, emberi ésszel fel nem fogható szeretetedet. Halálig menő hűségedet, szanaszét eső, ölelő tested irgalmát, amit Krisztusban láthatóvá tettél, nyilvánvalóvá a kereszten. Elénk hoztad titkodat, és a Te titkod Krisztus, aki gyógyít, békességet szerez és bizonyosságot ad. Elmondom neked titkainkat, és Te elmondod nekem a Te titkaidat. Áldott csere ez Atyám, mert Krisztus ismeretében a mi titkaink is a helyére kerülnek. Áldott légy, aki bizalmat gyújtasz szívünkbe, a múltunkat megtisztítva.”
Szász Zoltán református lelkész imájában azt hangsúlyozta, egy olyan nép fiaiként fordulunk most Istenhez, akiket az Úr megtartott kegyelméből és irgalmából. „Köszönjük, hogy nem bűneink szerint ítélsz Urunk, mert akkor már rég elvesztünk volna. Köszönjük, hogy a Te nagy vágyad, hogy ezt a magyar népet megtartsad. Hadd kérjünk Urunk, hogy ébredjünk ennek tudatára. Ismerjük fel akaratodat, és lássuk be, hogy nincs más út, csak az, akit Te adtál Jézus Krisztusban. Itt vagyunk Urunk a kereszt előtt, és könyörgünk, hogy az egész magyar nép a kereszt előtt vívja meg harcait, küzdelmeit, Rád tekintve, aki osztozol fájdalmainkban és nyomorúságunkban. Szeretnénk ennek a népnek a jövőjéért imádkozni Urunk, bocsásd meg megosztottságainkat, ami a társdalomban feszül. Imádkozunk népünk és városunk vezetőiért, hogy Te vezesd őket, adj nekik felülről jövő bölcsességet.”
Végül Spányi Antal megyés püspök imádkozott az országért és a népért, a hősökért, akik a legtöbbet adva vállaltak áldozatot nemzetünkért. Azért, hogyha kell, mi is tudjunk bátran a nyomukba lépni, és hozzájuk hasonlóan megtenni azt, amit a becsület, a haza szeretete, a nép iránti adósságunk megkövetel. „Mindenható örök Isten, a történelem Ura, bizalommal fordulunk Hozzád imánkkal, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiért és áldozataiért könyörögjünk. Te láttad küzdelmüket, hősiességüket, hazaszeretetüket és szenvedéseiket. Jutalmazd meg őket el nem múló országodban az igazak győzelmével, adj megnyugvást nekik az örök békesség honában. Isteni megváltónk, Jézus Krisztus, Te így tanítottál minket: nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. Akikért most imádkozunk, szerették hazájukat és családjukat, és Őértük adták életüket. Tekints rájuk kegyesen, és részesítsd őket kereszthalálod titka által a feltámadás dicsőségében. Nekünk pedig add, hogy Istenbe vetett hittel, magyar hazánkat odaadóan és önfeláldozóan szolgáljuk, családjainkat hűséges szívvel szeressük. Add, hogy a hősök és áldozatok áldott emlékéből a komoly kötelességteljesítés, a hősies áldozathozatal lelkülete áradjon ránk. Adj csüggedés nélküli szívet a jóért való küzdelemben, hogy magyar hazánkért mindent megtegyünk, törvényeid és tanításod szerint éljünk dicsőségedre és embertársaink javára!”
Az ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői helyezték el közös koszorújukat az emlékkeresztnél, az 56-os áldozatokra emlékezve. Majd a közéleti vezetők koszorúztak és hajtottak fejet a hősök emléke előtt. Az emlékezés virágait végül az ünneplő közösség tette a kereszt lábához, az áldozatok nevét hordozó tábla előtt.
Az ünnep méltóságát emelte Pásztor Katalin és Fersch Renáta fuvola-duója, akik Bodenschatz, Bicínium és Farkas Ferenc Lassú tánc darabját játszották el.
Berta Kata
Fényképeket készítette Varga Mátyás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
