Nagyböjti lelki nap - beszámoló

2006. 03. 04. |

Aki az Egyház nevében a lelkek szolgálatát vállalja napról-napra tapasztalja azt a feszültséget, amely saját kicsinysége, gyengesége és hivatásának méltósága között fennáll. Ahhoz, hogy az ember lelkében ne adja fel sem szolgálatát, sem életszentségre való törekvését kell, hogy csendben elvonuljon Jézussal, és újra neki adja át életét.

Ezekkel a gondolatokkal köszöntötte Spányi Antal székesfehérvári püspök az egyházmegye hitoktatóit és lelkipásztori kisegítőt azon a szentmisén, amellyel kezdetét vette a hagyományos nagyböjti lelki nap. Csatlakozva a nemzeti imaévhez mintegy 150-en gyülekeztek a Székesegyházba, ahol a szentmise előtt lehetőség volt a szentgyónás elvégzésére is.

Bûnbánatot kell tartanunk – hangsúlyozta a főpásztor a jelenlévő papsággal koncelebrált szentmise homíliájában – de ehhez vállalnunk kell a zaklatott hétköznapok elhagyását, az Istennel töltött csend áldozatát, hogy megtérésünk alapjaiban rendezze újra Istennel, önmagunkkal és egymással való kapcsolatainkat.

XVI. Benedek pápa nagyböjti gondolatait idézve a püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy bûnbánatnak és a szolgálatnak a személyes jócselekedetekben kell megmutatkoznia. Azokban a cselekedetekben, amelyekkel irgalommal fordulunk a bajbajutott emberek felé, és személyes szeretetünkkel hitelesítjük istenszeretetünk komolyságát.

A főpásztor Prohászka Ottokár püspök alakját állította példaképül aki – bár ideológiáktól vezérelt alantas támadások megpróbálják beárnyékolni személyiségét – mindenkinek mindene lett. Istenhez főződő mély szeretetét a minden ember felé megmutatkozó, önzetlen szolgálatával tanúsította.

A szentmise után a Szent István Mûvelődési Házban folytatódott a találkozó Fogassy Judit SDSH nővér, az MKPK HB pedagógiai munkatársának előadásaival. Az előadások világosan és rendezetten összefoglalták a katekézis feladatait, helyszíneit, típusait és szintjeit. Ráirányították a figyelmet azokra a pontokra, amelyben megújulhat a katekéta személyisége és szolgálata. A személyes, élményszerû szavak mindenkiben megérlelhették a döntést: valamit holnaptól új módon, jobban szeretnék végezni.

A hozzászólások és püspöki zárszó után a résztvevőknek lehetőségük volt az Egyházmegyei Múzeumban megtekinteni az új, „Püspök az emberért” címû Prohászka kiállítást. Sófalvi Katalin szakszerû és magával ragadó vezetése mindenkiben megerősítette az elhatározást: erre a kiállításra a hittanosokat, egyházközség képviselőtestületét is el kell hozni.

Lelkiekben gazdag, tartalmas volt a találkozó, amely segítséget jelentett ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz, egyházmegyénkhez és egymáshoz, valamint Prohászka Ottokár püspök személyéhez, aki magyar nemzetünknek ma is apostola és tanítója maradt.