XII. Országos Katekumenátus Konferencia - beszámoló

2012. 04. 19. | frissítve 2012. 05. 03.

 

Részlet Udvardy Györggyel készített interjúból >>

Idén tizenkettedik alkalommal került megrendezésre Leányfalun az Országos Katekumenátus Konferencia, melynek fő témája a tapasztalat volt. A püspökség támogatásával egyházmegyénkben is lehetősége volt eljutni a rendezvényre mindazoknak, akik katekumenátusban szolgálnak, vagy ilyen módon készülnek szolgálni.

Az a legjobb, ha a plébános és a vele dolgozó katekéta vagy befogadó-csoport tag együtt tud részt venni a konferencián. Idén a mottó a következő volt: "Neked adom az elrejtett kincseket..." (Iz 45,3), alapvető kérdése pedig az, hogy a megtérők hogyan tudják értelmezni életük eseményeit Krisztus fényében.

 

imádságon                  imádságon 

 

 

plénum beszélgetés



Pál Ferenc atya előadásában "A tapasztalatok szerepe az ember személyes fejlődésében" címmel a téma antropológiai megközelítését hallhattuk. Dr. Németh Norbert „Hogyan jutok el Krisztusig saját élményeimen keresztül” témát pasztorális szempontból vezette végig. Nyúl Viktor atya biblikus megközelítését adott "A tapasztalatok szerepe és értelmezése" címmel. „Az ember puszta volt és üres, de Isten Lelke lebegett felette” liturgikus megközelítést pedig Dr. Kajtár Edvárd atya adta. Az elméleti előadások mellett műhelymunka is zajlott, mely egyben módszertani alapozást is nyújtott a katekumenek hitbe és közösségbe való bevezetésének gyakorlatához.

Az előadók tudása, megalapozott gyakorlati tanácsai, meglátásai nagyon gazdag és sokrétű, a gyakorlatban nagyon jól használható segítséget adtak a konferencián résztvevők munkájához. A Lélekben való elmélyítést segítették a közös napi imádságok és szentmisék. A plénum-beszélgetés hasznos tapasztalat-megosztó alkalom volt.

Az ember élete során szerzett élményei meghatározóak. A katekumenátus folyamán fontos, hogy ezeket a meghatározó tapasztalatokat megtanuljuk értelmezni, ne pusztán meghatározzanak, hanem irányt adjanak egy rendező elv mentén. Ez a rendező elv értelemszerűen a hitbe való bevezetés során maga Isten.

 

szentmise



Mindenkiben rejtve él valamilyen alapvágy, alapérték. Ezek mozgatják szándékainkat, tetteinket – ha rádöbbenünk, hogy a vágy és érték utáni éhségünket egyedül Isten képes maradéktalanul betölteni, akkor jó irányba tartunk. Egy katekéta ezért sosem csak a maga tapasztalatából indul ki, hanem azokat a másikra figyelve, a másik saját tapasztalatainak föltárását segítve mondja el.  Így segíthet a katekéta a katekumennek fölfedezni a saját meghatározó alapvágyait és -értékeit; amiken keresztül feleletet találhat a számára nagyon fontos alapvető kérdésekre és megértheti, hogy a végső feleletet maga Isten adja meg, a szomjat véglegesen Isten tudja oltani. Ez a pre-katekument Isten keresésére ösztönzi és elindíthatja, majd katekumenként az Egyház kincseivel együtt megtarthatja a hit útján, bekapcsolhatja a krisztusi közösségbe.

A konferencia házigazdája Gáspár István atya, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója volt. Jelenlétével, gondolataival és rálátásával egységet teremtett Udvardy György pécsi megyés püspök atya, az OHB (Országos Hitoktatási Bizottság) püspökelnöke, valamint Fogassy Judit nővér, akitől egyben elköszöntek és munkáját, odaadottságát megköszönték; mivel rendje visszahívta magyarországi missziójából.

- Marian -

 



Mire tanít a keresőkkel, megtérőkkel való foglalkozás?

(Udvardy György pécsi megyés püspökkel készített interjúból)

A világ azt várja el, hogy a vallás teljesen a magánszférába tartozzon. Ugyanakkor látjuk, hogy az emberek vallásiélmény-keresése egyre jobban nő. Ma már nem az a kérdés, ami 30-40 évvel ezelőtt volt. Nem Isten léte körül zajlik a vallással kapcsolatos polémia. Isten léte vagy nemléte nem kérdés. Kimondatlanul szinte mindenki elfogadja létezését. A kérdés ma az, milyen ez az Isten. Megismerhető-e, mennyire ismerhető meg, kapcsolatba kerülhet-e az ember vele, hatással van-e az életére? Akik a kereszténység felé tesznek fel kérdéseket,  azok sem tekinthetők úgy, mintha fehér lapként állnának előttünk, amire ráírhatjuk az evangélium gyöngybetűit és eredményesen fogja őket vezetni az élet útján. Sokkal inkább azzal szembesülünk, hogy erősödik valamiféle vallási keresés, de az emberek háttere nagyon különböző. Ezeket a vallási tapasztalatokat tisztelni kell, mert ez számukra meghatározó, ebben személyesen benne vannak.

Ott dőlnek el dolgok, hogy a katekumenátus folyamatában, főleg az első fázisban tudunk-e segíteni ezeknek a meglévő vallási élményeknek az értelmezésében. Tudjuk-e jól látni ezeket, ráérzünk-e arra, ami előrevisz, és mi az, ami nem? Mire lehet építeni, mi az, amire azt mondjuk: igen, de ez nem az az Isten, akit Jézus Krisztusban keresel. Hogyan lehet ezt a más istenképet átformálni? Hogyan tudunk az egyház tanítása révén kulcsot adni az egyén kezébe, hogy saját élményeit Jézus Krisztus személye alapján tapasztalattá formálja? Vinni tovább az élményt, de átgondolva, intellektuálisan reflektálva rá. Ahhoz, hogy jól tudjak reflektálni, meg kell szerezni a tudást, ami majd a döntéshez vezethet, amiből már cselekvés következik. A katekumenátus intézménye az egyház kétezer éves tapasztalatát osztja meg, és segíti a mai embert, hogyan lehet egy adott kor, adott kultúra, adott egyéni és közösségi sebekkel rendelkező embernek, csoportnak Jézus evangéliumát jól hirdetni.

 

Forrás: Magyar Kurír

 


 

 

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk