Főoldal > Híreink > Prohászka Ottokár emlékmise halálának 95. évfordulója alkalmából

Prohászka Ottokár emlékmise halálának 95. évfordulója alkalmából - beszámoló

2022. 04. 02. |

2022. 05. 02.

Életútja és életműve zavarba ejtően sokszínű volt – Megemlékezés Prohászka Ottokár püspök halálának 95. évfordulóján

2022.04.02. – Prohászka Ottokárnak, Székesfehérvár 15. püspökének emlékére ünnepséget rendeztek a budapesti Központi Papnevelő Intézet dísztermében, valamint az Egyetemi templomban. Mózessy Gergely püspöki gyűjteményigazgató, levéltáros elnökletével zajló tudományos konferencián Frenyó Zoltán filozófus és Sárai-Szabó Katalin történész adott elő. Az Egyetemi templomban Spányi Antal megyés püspök, Cserháti Ferenc püspökkel, dr. Puskás Attila egyetemi tanárral, dr. Martos Levente Balázs rektorral, Ugrits Tamás pasztorális helynökkel és egyházmegyés papokkal együtt tartott ünnepi szentmisét.

„2019-ben tudtunk utoljára Prohászka Ottokár püspökre konferenciával, kötetbemutatóval és szentmisével emlékezni a Központi Papnevelő intézetben és az Egyetemi templomban. Elsősorban a pandémia volt az, ami megállította a Prohászka-megemlékezések sorát ebben a formában. Most a járványnak ebben a csendesebb időszakában lehetőség nyílt arra, hogy megemlékezzünk Székesfehérvár nagy püspökéről, halálának 95. évfordulóján” – kezdte köszöntőjét Mózessy Gergely levéltáros, majd felkérte Frenyó Zoltánt, tartson előadást Prohászka Ottokár püspök első politikai megmérettetéséről, amikor 1896-ban a Katolikus Néppárt színeiben indult a képviselő-választáson és megbuktatták.

A megemlékező konferencián Frenyó Zoltán Prohászka vágvecsei képviselőjelölti indulásának kapcsán elénk tárta, hogyan találkozott Prohászka a politika életben a liberalizmussal, a liberális világszemlélettel. Ő, mint a katolicizmus képviselője, úgy lépett színre, hogy Magyarország katolikus életét kívánta erősíteni a Katolikus Néppárt színeiben, amelynek egyik alapítója volt Zichy Nándor elnök mellett. Frenyó Zoltán elmondta: a millennium évében, az 1896 őszén zajló választás komoly visszaélésekkel volt terhelt. Botrányokkal, szabálytalanságokkal, zavargásokkal, sőt halálesettel is járt. A Szabadelvű Párt volt kormányon és maradt is. A visszaélések a párt nevéhez fűződtek, amelyeknek alapvető szándéka a katolikus egyház pozíciójának gyengítése volt. Az előző két évben születtek meg az egyházpolitikai törvények, amelyek a katolikus egyház befolyását nagymértékben lecsökkentették. „Mert ez a liberalizmus kora volt, ami ellen Prohászka, valamint a Katolikus Néppárt politikai küzdelemben is akart harcolni. Ha ugyanis a katolicizmust a politika síkján ideológiának, eszmerendszernek nevezzük, akkor kimondhatjuk, hogy a katolicizmus és a liberalizmus egymással szemben álló két ideológia. … Prohászka Ottokár világosan látta ezt, életműve amúgy is, jelentős részben erről szólt, hogy az egész kereszténység szellemét a társadalmi tanításban és a politikai érvényesítésben sikerre vigye. A vágvecsei indulása is ennek a jegyében történt, de a 38 éves ifjú embert otromba szabálytalanságok révén elütötték a megválasztástól. A későbbiekben amellett, hogy spirituális és tudományos ember; valamint pap és pásztor volt, a politikához továbbra is szorosan kötődött, mert világosan látta, hogy a politika az egyház küldetésének egyik színtere.

A konferencián előkerült egy olyan téma is, amelyet a Prohászka-kutatás korábban sem mellőzött, a püspök a nőkérdéssel, női szerepekkel kapcsolatos nézetei. Sárai Szabó Katalin református levéltáros szerint Prohászka a nők számára azt akarta elmondani: a társadalmi fejlődést nem lehet visszafordítani, és az aktuális állapothoz alkalmazkodni kell. Ostorozta azokat, akik az új idők szükségleteivel szembementek, és figyelmen kívül hagyták a modern kor kihívásait. Elmondta, ha nem állnak bele ezekbe a társadalmi mozgalmakba, akkor valójában teret engednek azoknak a női mozgalmaknak, amelyek radikálisak és vallástalanok. Prohászka megfogalmazta, mi a keresztény feminizmus, amihez a nőknek csatlakozniuk kell, és rossz politikának tartotta, ha nem érvényesítik erejüket a nagy jelentőségű női mozgalom megjelenítésében. A keresztény feminizmus definíciója Prohászka szerint, hogy a modern női mozgalmat keresztény alapokon, keresztény irányítás mellett kell szolgálni. „Ez nem azt jelenti, hogy felekezeti kérdést kell csinálni belőle, de a modern női mozgalmak nem lehetnek a nő társadalmi és politikai érvényesülésének színterei, ha keresztényellenes világnézetet hirdetnek” – Prohászka ugyanakkor az általános választójogot tekintette elfogadhatónak – hangzott el az előadásban, amelynek egyik gyümölcse, hogy 1920-ban, az első női országgyűlési képviselő Slachta Margit volt. Prohászka azt is látta, hogy a társadalmat érintő nagyon sok változással a női szerep is számos korabeli kihívással néz szembe, amely rengeteg pszichés problémát okozott. Vállalta a nők lelki vezetését. Levelezése arról tanúskodik, hogy támogatta egyéniségük kibontakozását, és óvta őket attól, hogy mindenféle megterhelő elvárásoknak akarjanak megfelelni.

A konferenciára elkészült a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár egy újabb, immár hatodik tanulmánykötete, amelyben öt év után összegyűjtötték az előző konferenciák anyagait, illetve a közben látótérbe került írásokat. A Prohászka-tanulmányok, 2018–2022. kötetet dr. Kertész Botond, az Evangélikus Országos Gyűjtemény tudományos főmunkatársa mutatta be. Beszédét azzal kezdte: egészen biztos, hogy túl kevés a Prohászka-emlékmű Magyarországon, illetve a világban, mert lényegében lehetetlen a püspök összes tevékenységéről megemlékezni. „Életútja és életműve zavarba ejtően sokszínű. Emlékművekkel nehéz is lenne lekövetni gazdag életpályáját. A teológus és bölcsész Prohászka kutatás, hősies igyekezettel próbálja számba venni és értékelni az egykori fehérvári püspök örökségét, amelynek bizonyítéka az újabb megjelent kötet is.” Kertész Botond kiemelte a könyvben megjelent témák szakirodalmi feldolgozásának gazdagságát. Az előadó, mint a századforduló és a két világháború közötti magyar történelem kutatója arra hívta fel figyelmet, mennyire nehezen írható le mai történeti tudásunk sablonjaival ez az időszak. Mint mondta, Prohászka ennek a két gazdag és izgalmas korszaknak volt kimondottan gazdag és izgalmas egyénisége. Ha őt jobban megismerjük és megértjük, akkor a korszakot is jobban megismerjük és megértjük. A tanulmánykötettel kapcsolatosan azt is hangsúlyozta, a pandémiától nehezített körülmények ellenére is olyan könyv született meg, amely a Prohászka-kutatás legtöbb fontos és érzékeny területét érinti. Majd külön méltatta a szövegközléseken alapuló és a nem Prohászka-szövegekre támaszkodó írásokat. A kötet tizenhárom tanulmányából hét olyan dolgozat van, amely szorosan kötődik egy-egy Prohászka-szöveghez, illetve ezek között teljes szövegközlést és találunk. Ezeket az elemzéseket azt teszi lehetővé, hogy a kutatás már áll olyan szinten, hogy el lehessen helyezni őket az életműben, illetve a korszakban. Végül Kertész Botond a „Prohászka-titokról” elmondta: ma is izgalmas téma Fehérvár 15. püspöke. „Két, számomra kiváló tulajdonság, ami Prohászka életművét meghatározta, egyfelől a személyes, mélységes meggyőződéses, és nem utolsósorban hiteles istenhit, kereszténység, ami Prohászka minden szaván és gyakorlati tettén átsugárzott. Másfelől a tabukat nem ismerő nyitottság, ahogy a korszellem kérdéseihez és mindennapi valóságához fordult. Beskatulyázhatatlan és innovatív ma is Prohászka életműve. Evangélikus meggyőződésem szerint a hit kegyelem, és csak remélhetünk, hogy nekünk is jut belőle annyi, hogy magunkat és környezetünket építhetjük. A hitelesség megteremtése és fenntartása rajtunk múlik. Az álproblémák helyett a valódi kérdések felismerésén dolgozni keresztényként is és emberként is kötelességünk, és erre Prohászka példája a felekezeti határokon túl is inspiráló.”

A konferenciát követő szentmisében Spányi Antal püspök köszöntötte a zarándokokat, a Szociális Missziótársulat nővéreit és a Prohászka Imaszövetség megjelent tagjait. Méltatta püspökelődjét, akinek személyisége és egész életműve olyan gazdag forrás, amelyből még a mai napig is merítünk. Kérte Őt, hogy imájával segítse nemzetünket és hazánkat, hogy tudjunk Jézus útján járni és Isten országát építeni.

Dr. Puskás Attila szentbeszédében azt hangsúlyozta: Prohászka Ottokár halálának 95. évfordulóján, és bő fél évvel az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus után, a megemlékező homília témájául magától értetődően kínálkozik, hogy Prohászka eucharisztikus szemléletmódjának sajátosságairól elmélkedjünk. „Bátran állíthatjuk, hogy a püspök-teológus eucharisztikus lelkületének és teológiájának két sarokpontját az „eksztatikus isteni szeretet” és a „természetfeletti érzékelés” gondolata alkotja. Az első az Eucharisztia misztériumának objektív, a második a misztérium befogadásának szubjektív pólusa. E két pólus körül gravitálnak Prohászkának az evangéliumi szövegekből, a tradícióból, az Egyház liturgiájából és a szentségimádás személyes tapasztalatából táplálkozó megfontolásai.”

A dogmatikaprofesszor beszéde végén azt emelte ki, hogy Prohászka egész teológiai gondolkodását, de különösen is eucharisztikus teológiáját áthatotta a hitben átélt igazság eleven tapasztalata, az élő Krisztus eksztatikus szeretetének érzékeléséből táplálkozó gondolkodás mélysége, s e tapasztalat ihletett továbbadásának minden igyekezete. „Innét az Élet kenyeréről szóló elmélkedéseinek maradandó frissessége. Eucharisztikus elmélkedéseinek újra és újra olvasása segíthet mindnyájunkat abban, hogy ne szokjunk hozzá a Nagy Titokhoz, hogy ne csak higgyük és tudjuk, hanem át is érezzük: az Oltáriszentségben velünk és értünk itt van az Isten, hogy belőle, vele és érte éljünk. Itt van eksztatikus szeretetének vonzásával, hogy magához ragadjon és magába formáljon.”

A szentmise végén Spányi Antal püspök imádkozott Prohászka Ottokár közbenjárásáért, és boldoggá avatásáért. Majd az ünneplők az Egyetemi templom szószékénél helyezték el az emlékezés koszorúját. Ott, ahol a halála előtti napon, Magyarország Apostolát és Tanítóját utolsó beszéde közben érte a végzetes agyvérzés.

Berta Kata
Fényképeket készítette Lakata Pál
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Korábbi évek beszámolói: