Főoldal > Híreink > Prohászka Ottokár emlékmise halálának 96. évfordulója alkalmából

Prohászka Ottokár emlékmise halálának 96. évfordulója alkalmából - beszámoló

2023. 04. 01. |

| 2023. 04. 02.

Szenvedésében Jézussal együtt járta az alázat útját – Prohászka püspökre emlékeztek a Központi Papnevelő Intézetben és az Egyetemi templomban

2023.04.01. – Prohászka Ottokárra, Magyarország Apostolára és Tanítójára, Székesfehérvár egykori püspökére, a Papnövelde nagyhatású paptanárára emlékeztek halálának 96. évfordulóján a budapesti papi szemináriumban és az Egyetemi templomban. Az ünnepségen Mózessy Gergely püspöki levéltáros egy filmösszeállításban emlékezett meg a szellemóriásról, majd a szentmisét Spányi Antal megyés püspök mutatta be Ugrits Tamás pasztorális helynökkel, Száraz László spirituálissal, P. Jancsó Árpád S.J. jezsuita szerzetessel, az ünnep szónokával a szemináriumi papnövendékek asszisztálásával. Az évfordulóra eljöttek a Szociális Missziótársulat nővérei, sokan érkeztek tisztelői és a Prohászka Imaszövetség tagjai közül.

Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, püspöki levéltáros Prohászka püspök családja, gyermekkora és a tanulmányi évei ismertetésével kezdte az életút bemutatását, majd beszélt római képzésének meghatározó jelentőségéről, amelyből esztergomi pályája során sokat kamatoztatott. Bemutatta a papnevelő, spirituális vezetőt, akinek tanári évei alatt született leghíresebb, több nyelvre lefordított könyvének kézirata: Az Elmélkedések az Evangéliumról. Méltatta Prohászkát, mint sajtó- és szociális apostolt, és felvázolta a püspök politikusi aktivitását az egyházpolitikai küzdelmek idején.

A szentmise elején Spányi Antal püspök megemlékezett püspökelődjéről, és elmondta, azért hívta imádságra a híveket, hogy Isten Prohászka püspökkel egy új boldogot, egy új szentet ajándékozzon az egyháznak. „Akik ma is meg akarják ismerni életét, és követendő példát látnak benne, azoknak Prohászka szentsége, istenszeretete, az emberekhez való jósága örök értékű mintaként szolgál. Ez a megemlékezés erősítse meg bennünk, hogy Krisztus követésében ne szűnjünk meg imádkozni a boldoggá avatásáért. Törekedjünk arra, hogy a társadalom is igazságosan és objektíven tudja Prohászka személyét megítélni” – buzdított a főpásztor.

A virágvasárnap ünnepéhez kapcsolódóan Jancsó Árpád S.J. a szenvedéstörténet emberi mozzanatait emelte ki, amit mindannyian megtapasztalunk életünkben, és amitől Prohászka sem volt mentes. „Jézus szenvedéstörténetében vagyunk mi is. Az a történet, amit hallottunk ma az evangéliumban, nem egy külső történet, hanem abban ott vagyunk mindannyian” – kezdte beszédét a szerzetes, és elmondta, gimnáziumi tanárként felvetődik a kérdés számára, a tizenéveseknek hogyan lehet ma a keresztútról beszélni. „Attól függetlenül, hogy fiatalok vagyunk vagy idősebbek, 100 évvel ezelőtt vagy most élünk, mindannyian rajta vagyunk Jézus keresztútján, a saját keresztutunkkal. De a diákoknak vajon mennyire lehet Krisztust a keresztúton követni? Hiszen felnőttként sem könnyű jelen lenni a Passió történéseiben, akkor, amikor az élet különböző pontjain Jézus keresztjével találkozunk” – osztotta meg gondolatait a szónok, majd Prohászka életútját felidézve arról beszélt, hogy a nagy püspök már 15 évesen arra vágyott, hogy egyre szorosabban keresse Jézust. Már ilyen fiatalon szerzetes, jezsuita akart lenni, hogy Krisztust kövesse.

Árpád atya felelevenítve a virágvasárnapi Passió szövegét, feltette a kérdést: vajon mi mai emberek, hol állunk Jézushoz képest ebben a történetben. Júdás, aki a legszűkebb tanítványok csoportjához tartozik, anyagi haszonért cserébe elárulja Jézust. A bizonytalanság olyan félelmet ébreszt benne, hogy megtagadja Őt. De ott vannak Jézus népének vezetői, akiknek mellé kellene állniuk, mégis odalökik az ellenséges rómaiak elé, a pozícióját féltő Pilátus elé, aki ítélkezik felette. „Ha ezeket a szereplőket megnézzük, mindegyikből egy kicsi a mi szívünkben is ott van. Amikor félelem vesz erőt rajtunk, amikor kirekesztjük a másikat és ítélkezünk. Ha belegondolunk Jézus helyzetébe, Ő sem úszta meg, hogy ne féljen, hogy az életét el fogják venni, Ő is benne volt abban az élethelyzetben, amelyben látta, hogy ki is valójában az, aki elítéli. Meg is mondja neki nem volna hatalma, ha nem föntről kapta volna. Tehát Jézus is átéli azokat a dolgokat, amiket mi is emberként átélünk, és ez a vigasztaló az evangéliumban, hogy Ő Istennel, az Atyával merőben más megoldást választ. Mindenféle agresszivítást, erőszakosságot, indulatot elkerül, (…) a rosszra nem rosszal válaszol. … Jézus senkit sem ítél el, hanem imádkozik azokért, akik életére törnek, mert tudja, hogy ilyen az Atya, aki a legmélyebb bűnből is hazavárja, visszahívja az embert.”

A szerzetes arról beszélt, ez az alázatnak az útja, amit Jézus járt. Ez köt össze minket is Prohászka püspökkel, a Magyar Egyház legkiemelkedőbb papjával, aki képes volt ezt az alázatot gyakorolni. Megtapasztalta azt, amit Jézus követői mind megtapasztalnak: a magára hagyottságot, az egyedüllétet. Amikor az egyház megújulásáért lelkesen és szenvedélyesen tanító és író püspök könyvét indexre tették, betiltották, olyan csalódás érte az ellene forduló, szeretett egyházától, amit csak a jézusi alázattal, a krisztusi utat járva lehetett elviselni. Ez máig kisugárzó eleme Prohászka személyiségének. Jézus követésében, újra és újra felkelt a keresztútját járva.

Jancsó Árpád beszédének második részében Prohászka római kiképzésének és esztergomi működésének éveiből három olyan területet emelt ki, amelyet kispapjai és az egész egyház lelkére akart kötni. Az első terület a századfordulós Magyarországon a LELKI ÉLET megújítása, amely hiteles, mert a Jézussal való szoros kapcsolatról szól, a Vele való közösséget keresi. A második AZ INTELLEKTUS KIMŰVELÉSE. Ezt a szemináriumban igyekezett előmozdítani. A szellemi munka területén az elsők között volt az értelem megerősítése. Központi elemnek tartotta, amelyre nagy szükség van, hogy képesek legyünk az életben tájékozódni. A harmadik terület, ami száz év után is megszólít minket, a KARITÁSZ, a segítő szeretetnek, a szociális tevékenységnek az előmozdítása. Hogyan lehet a másik ember méltóságának mindennél előbb való tiszteletét gyakorolni.

A szerzetes végül arra biztatta a jelenlevőket, imádkozzanak Prohászka püspökhöz, hogy Ferenc pápa látogatása megerősítse egyházunkat. Hiszen megszólíthatjuk azt a püspököt, aki egész életében szenvedélyesen fáradozott az egyház megújításán és megerősödésén, hogy tegye ezt most tovább, az Égben is.

A szentmise után az Egyetemi templom szószékétől, – ahol Prohászka utolsó beszéde közben a végzetes agyvérzést kapta, – az egész ünneplő közösség Spányi Antal püspök vezetésével a szeminárium udvarára vonult. A papnövendékekkel és a hívekkel együtt imádkoztak a Prohászka emlékére készült bronzszobornál boldoggá avatásáért. Kérték közbenjárását a magyar egyházért, papi hivatásokért, majd a tisztelet jeleként elhelyezték az emlékezés koszorúit.

Berta Kata
Fényképeket készítette Lakata Pál
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Korábbi évek beszámolói: