Püspöki szentmise Urunk bemutatása napján - beszámoló

2018. 02. 02. | | 2018. 02. 03.

 

 

Urunk körül öröm van és világosság - A Megszentelt élet napján Székesfehérváron

2018.02.02. - Az elkötelezett élethivatások ünnepén, Urunk templomi bemutatásának napján Spányi Antal megyés püspök mutatott be ünnepi szentmisét a megjelent papsággal a székesfehérvári székesegyházban. Együtt adott hálát az egyházmegye területén működő szerzetesekkel, szerzetesnőkkel, plébániai közösségek, lelkiségi mozgalmak, harmadrendek képviselőivel, valamint a Prohászka Imaszövetség tagjaival a megszentelt élet kegyelmeiért.

A szentmise elején a hívek a főpásztor által megáldott gyertyákkal a kezükben ünnepélyesen vonulva körbe vitték a fényt a templomban, annak jeleként, hogy a Messiás valóban eljött és Krisztus fénye ragyog be mindent. Így emlékeztek meg arról, hogy születése után negyven nappal Jézust szülei bemutatták a templomban, őt, aki a Világ Világossága lett.

Beszédében Spányi Antal püspök kiemelte, hogy az ünnep a találkozás napja, amikor az egyház arra hív bennünket, hogy szimbólumaiban a mélyebb tartalmakat keressük. A gyertya fénye arra emlékeztet bennünket, hogy minden embernek fel kell ismerni, a világ világosságát, mert Isten a test és a lélek megvilágosítója. Krisztus, akiket Isten különösen is meghívott belső közösségbe, szerzeteseket és szerzetes nővéreket, papokat, a harmadrendek vagy lelkiségi csoportok tagjait, mindannyiuknak az a küldetése, hogy Isten akaratára igent mondva fénylő jelek legyenek a világban. „Fontos, hogy minél többen vállalják az Istentől kapott küldetésüket, mert ettől függhet a másik ember, és így az egész a világ sorsa. Aki látja életünket, rólunk mintázza a keresztény ember életét. Nem mindegy tehát, hogy életünk minden pillanatában követjük-e Istent és képesek vagyunk-e a világért, az emberekért buzgón tenni, hogy hitet nyerjenek a körülöttünk élők.” - hangzott el a beszédben.

 A főpásztor arról is beszélt, hogy Urunk templomi bemutatásának ünnepe, ez a kétezer évvel ezelőtti, hétköznapi történet arra tanít bennünket, hogy egyszerű, megszokott életünk is tele van fénnyel. Bár a történet szereplőinek minden oka megvolt arra, hogy a panasz és keserűség emberei legyenek, mégis az örömhírre figyeltek. Simeon és Anna asszony, a két sokat szenvedett öreg, semmit sem beszél saját nehéz helyzetéről. A Világ Világosságával való találkozásban Istent dicsőítő szavak hagyják el ajkukat és nem foglalkoznak testi gyengeségeikkel, fájdalmaikkal. „Istent dicsérni, akkor is, amikor sok próbatétel van, számos kegyelmet, megvilágosodást ad életünkben, és sok-sok belső lelki élményt azért, hogy örüljünk, hogy fényt vigyünk a világba. Nemcsak a gyertyaszentelői gyertyákkal vigyünk fényt, hanem életünk világosságával segítsük Isten közelébe az embereket. Együtt alkotva az egyház testét, építsük az egyházat tanúságtevő élettel, imádsággal, elfogadással, türelemmel, Isten akarata szerint.”

A szentmise végén Spányi Antal püspök imádkozott az elkötelezett életet élőkért, új hivatásokért és külön köszöntött minden közösséget, akik elfogadva a meghívást, együtt ünnepeltek a megyés püspökkel.

Berta Kata
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

 


 

 Korábbi évek beszámolói:

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk