Simon Deng felszabadított rabszolga előadása - beszámoló

2009. 03. 24. |

 

Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett,
sem mellettem, aki érte fogoly vagyok.
(2 Tim 1,8)

 

"Abban reméynkedtem, hogy egy nap Isten küld valakit, hogy ez a 9 éves gyerek, aki voltam, ne szenvedjen tovább és ne kelljen keresztülmennie azon, amit eddig elszenvedett."

 

Simon Deng

 

Egy korábbi dél-szudáni keresztény rabszolga, Simon Deng járt Spányi Antal megyés püspök meghívására Székesfehérváron, hogy tanúságot tegyen a ma is létező rabszolgasorsról, a keresztényüldözésekről. A Krisztusi Szolidaritás Magyarország Alapítvány szervezésében március 23. és 27. között az ország több pontján járt Simon Deng, aki a saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent mások tulajdona lenni. Ma az úgynevezett Szudán Menetek szervezője, a szudáni rabszolgaság elleni harc aktivistája. A  CSI (Christian Solidarity International), a Krisztusi Szolidaritás keresztény emberjogi szervezet 1995 óta mintegy 140.000 fekete-afrikai keresztény rabszolgát váltott ki. A rabszolgaság nem a múlt intézménye, hanem velünk élő valóság, különösen Közép-Afrikában. Ezt az életével is bizonyítja Simon Deng, aki három éven át volt mások tulajdona. A dél-szudáni siluk törzs szülöttét 9 évesen rabolták el szülőfalujából, majd egy mohamedán családnál dolgoztatták három és fél éven át.

Délelőtt a város középiskolás tanulónak tartott előadásában elmondta: „Elraboltak, elvittek a családomtól, szeretteimtől. Kiloptak a gyerekkoromból, az anyám szeretetéből, az apám szeretetéből. Elvittek és elajándékoztak, mint egy tárgyat” – mesélte. Azt mondja, olyan helyzetbe kényszerítették, amelyben nem volt lehetősége nemet mondani. Nem ellenkezhetett akkor sem, amikor kínozták és büntették. Kora reggel kellett kelnie, a szállása az istállóban volt, ahol az állatok is aludtak. Először ott kellett kitakarítania. A házakban nem volt vezetékes víz, az emberek a Nílusból hordták a vizet öszvéreken. Abban a házban, ahol rabszolga volt, ott ő hordta a vizet, akkor is, ha alig bírta el a vizeskannákat, a tulajdonosnak így nem kellett vásárolnia a vizet az öszvérestől. Megszökni nem mert, mert azzal fenyegették, hogy levágják a lábát.

A remény akkor jött el, amikor a gazdája családja elköltözött egy nagyvárosba, ahol a gyerekük középiskolába járt. Itt találkozott három, a siluk törzsből való férfival, akiknek elmondta, honnan származik, és mindent, amivel meg lehetett győzni őket arról, hogy ne hagyják magára. Végül ők szabadították ki, gyakorlatilag visszalopták, így jutott vissza Dél-Szudánba a családjához. Szabadulása után úgy döntött, hogy senkinek nem beszél a rabszolgaságban eltöltött időkről, így akarta maga mögött hagyni ezt a korszakot, és új életet kezdeni.

Már az Egyesült Államokban élt Simon Deng, amikor egy napon a kezébe került egy újság, amelyben azt olvasta, hogy Szudánban tíz dollárért adják-veszik az embereket. Ez az élmény volt az, amely a rabszolgaság elleni harc egyik szószólójává tette. Úgy véli, az emberkereskedelem szörnyűségére a legjobban saját története által tudja felhívni a figyelmet.

A Szent Imre Általános Iskola és Óvoda felső tagozatos diákjainál is járt Simon Deng. Láthatóan nagyon örült annak, hogy katolikus iskolások közt lehet. Elmondta, legyenek büszkék arra, hogy keresztény iskolába járnak és pontosan meg tudják különböztetni mi a rossz és mi a jó. Kezébe fogott egy tollat, amelyet minden diák magával hord az iskolába. Ez a toll a fegyveretek – mondta. „Emeljétek fel a szavatokat és írjátok meg az igazságtalanságokat, mert Ti tudjátok, hogy Isten mindenkit a saját képmására, szabad embernek teremtett.”

Egy 11 éves kislány kérdésére a következőket válaszolta: Az éhezés azért van, mert a hatalmon levők az élelmet sokszor fegyverként használják. Azzal, hogy megakadályozzák az élelmiszer termelést, elveszik az élelmiszert, vagy nem engedik oda az emberekhez a segélyeket, azzal tömegeket űznek el a szülőföldjükről, és hagyják éhezni őket. A mai gyerekek, a fiatalok, ezért őrizzék meg a fogékonyságukat a világ problémái iránt, mert majd az ő generációjuknak kell megoldani azokat. A mostani felnőttek nagyon számítanak a jövőben az ilyen gyerekekre. Sokat kell tanulniuk még, de nem szabad elveszíteni az érzékenységet és a szeretetet mások iránt, mert az ember előre nem tudhatja, hogy másokért milyen fontos szolgálatot tud majd vállalni felnőttként.

Az esti előadásán, a Szent István Művelődési Ház zsúfolásig megtelt nagytermében Simon Deng arra kért mindenkit, emelje fel szavát az igazságtalanságok ellen. A nemzetközi emberjogi szervezetek, az európai országok, nem akarnak tudomást venni a keresztényüldözésekről. "Nem hallgathatunk arról, ami Szudánban történik" – fogalmazott. "Ifjabb Martin Luther King azt mondta, hogy ha valahol igazságtalanság történik a világon, akkor az mindenhol veszélyezteti az igazságot" - tette hozzá.

 

- BPK -
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk