Főoldal > Híreink > Szent István király ünnepén szentmise Székesfehérváron

Szent István király ünnepén szentmise Székesfehérváron - beszámoló

2024. 08. 20. |

| 2024. 08. 20.

Igaz értékeket képviselt, hitelesen, felelősséggel – Püspöki szentmisével, kenyéráldással ünnepelte Szent István királyt a Királyok Városa, Székesfehérvár

2024.08.20. – „Szent István király ünnepe minden magyar embernek fontos, különösen is itt Székesfehérváron, az Első Magyar Szent Család városában, az ország történelmi fővárosában” – kezdte a város papságával bemutatott Szent István-napi ünnepi szentmisén Spányi Antal püspök. A Szent Korona hiteles másolatának és első uralkodónk fejereklyéjének jelenlétében a főpásztor a szent királyról, mint az erős jellemű vezetőről, a keresztény férfi eszmény megvalósítójáról, az igaz hit és a keresztény értékek mellett cselekvően kiálló, a nemzetéért áldozatot vállaló, felelős uralkodóról beszélt.

A megyés püspök arra kérte a templomban összegyűlt nagyszámú ünneplőt, hogy a közös imádságon, a szent király példáját nyitott lélekkel fogadják be és kövessék.

A hívekkel együtt ünnepelt Vargha Tamás miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár, Cser-Palkovics András polgármester, a város alpolgármesterei, a Szent István Lovagrend képviselői, a vármegye és a város közéleti, rendvédelmi és intézményvezetői is.

Spányi Antal püspök teljes beszéde:

„Nemzetünk történelme sok hőst, kiváló egyéniséget ismer, királyokat és hadvezéreket, kiváló jellemű tudósokat és a nemzetért tevékenykedőket. Nemcsak azért, mert vele kezdődik történelmünk, Ő az első királyunk, hanem mert egyénisége is nagyként rajzolódik ki előttünk. Az évszázadok sok erős jellemű vezetőt állítottak elénk, felkészült tudóst, nagyszerű művészt, lánglelkű apostolt, de mind közül kimagasodik Szent István. Nem termetével, hanem lelki nagyságával. Finom lelkének benső figyelmével megérti a keresztény vallás üzenetét, és azt, hogy ez az üzenet jelenti az életet a magyar számára. Akaratának hajlíthatatlanságával van ereje a megismert jót véghez is vinni, kész saját életével utat mutatni. Bátor jellemével határozottan áll a hadak élére, hogy megvédje rábízott nemzetét minden ellenségtől. Okos szervezéssel építi az országot, szervezi annak rendjét. Végig gondolva mindent ad törvényt, mely az igazság szerint rendezi e nép életét. Politikai érzékkel keres és talál szövetségeseket, melyek nem csak a politikai érdek, de a közös értékek nyomán születnek meg. Embersége figyel az elesettre, segíti a rászorulót. Mint keresztény családfő, családját is így vezeti, példát ad, hogy közös lélekkel éljék meg hitük üdvösséget hozó tanítását.

A keresztény férfi erejével viseli a szenvedéseket, a családját sújtó haláleseteket, a nemzetet pusztító villongásokat, belső harcokat. Rendíthetetlen, szilárd ember. Példája a magyarnak, nemzedékek hosszú során át, de példája a férfi jellemnek is. Egyenes és korrekt, megbizonyosodik az igazságról, és attól nem tántorodik el. Nem csábul el semmiféle kísértésre, emberi okosságnak látszó tünemény múló ígéretére. A feladat félelmetes nagyságának súlyát látva sem tántorítja el, áll rendületlenül a helyén, ahová Isten rendelte. Így lesz méltó Gizella kezére, akinek családja más szenteket is ad az Egyháznak. És így neveli családját, melyről a legendák feljegyzései adnak hírt. Az ő példáját látva imádkozik az éjszaka óráiban Imre, a fiatal herceg. Fontosnak tartja jövőjét és országa sorsát is Istenre bízni, mint emberi okoskodást követni. Mint családja gondos feje, viszi a rábízottakat Bodajkra imádkozni a Szent Szűzhöz, arra a helyre, ahol már akkor is hagyománya volt a Mária-kultusznak. Ennek a történetnek szép emléket állít a bodajki templom előtti szoborcsoport.

A férfi erejével és méltóságával viszi keresztjét élete végéig, melyekből neki is bőven kijutott, de melyeket elfogadott, tiltakozás nélkül, mert tudta, hogy a kereszt valójában az élet fája lesz. Nincs benne nyoma a gyengeségnek, az elbizonytalanodásnak, a pályamódosításnak, sziklaszilárd jellem, egyenesen megy az elé kitűzött cél felé. Példája a felelősséget vállaló embernek. Nem kis teher volt a vállán. Hisz sokszor valóban az élet és a halál mezsgyéjére került népe, országa, sokszor volt nehéz helyzetben a belső villongások miatt, sokszor kellett saját, a múltat folytatni és a jövőt kockáztatni akaró tagjaival is szembeszállnia. Tudta, mi a kötelessége, és nem volt semmire tekintettel, a helyes döntéseket véghez is vitte, erős akarattal.

Mint király, vezér, vezető igazi elöljáró volt, aki példát és utat mutatott, és annak követését meg is tudta követelni. Soha nem keresett mentséget, kibúvót, könnyebb megoldást, bátran nézett szembe ellenséggel, helyzettel, másik emberrel. Döntései az ország és a nép javát szolgálták, mert az ő felelőssége volt ez is. Tanítása, példája akár Imréhez írt intelmeiben ma is példa lehet minden, az igaz utat járni akaró embernek. Példája ő a hitét ismerő, megtartó, hite szerint élő embernek.

Nem felszínesen ismerte az Egyház életre vezető tanait, hanem azokban el is mélyedt. Így volt számára fontos, hogy kiválóan felkészült és alkalmas papokat hozzon és fogadjon be udvarába, és kolostorokat építsen a kultúra, a tudás biztos bázisaiként, és templomokat építtessen, mert tudta azt is, hogy a léleknek mire van szüksége. Védte a test és lélekembert, biztonságot, tudást, kultúrát és örök életet kínálva neki.

Milyen csodálatosak romjaikban is az általa és nyomában az utódok által emelt templomok és kolostorok. De még csodálatosabb az az élet, melyet családjával mutatott, példát adva minden magyarnak. Az ő példája nyomán született a szenteknek az a serege, mely a magyarországi egyházat ékesíti, így születtek a régi és az újabb korok szentjei, a vértanúk és hitvallók, a szeretet országát építők és a békét szolgáló, másokért élő példaképek.

Nagyon jó a léleknek, ha az igaz példaképeket szemléljük. Ahogy ártalmas a rossz szemlélése és a benne való elmerülés, úgy jó és felemelő, nemesítő, ha szentek példáját nézzük. De persze igazán az a jó, ha nem csak nézzük, de követjük is azt, amire az igaz példaképek, nagy testvéreinek a szentek adnak példát, amire ők tanítanak minket. Sok a hamis példakép, a félrevezetően megfogalmazott állítás, mely főleg a tapasztalatlan és talán nyitottságában kicsit naiv és hiszékeny fiatalokra lehet különösen veszélyes. De a kioktató szavak, még ha igazak is, nem érnek célba legtöbbször. Csak az segít rajtuk, ha őszinték tudunk lenni, és készek vagyunk szavaink, tanácsaink hitelességét életünk példájával bizonyítani.

Igaz értékeket kell képviselni, hitelesen, nem az önzés lelkületével, hanem az önzetlenség szellemével. Sokan nem mernek felelősséget vállalni, elmerülnek a hallgatás burkában, tűrik a hamis állítást, csak nekik ne legyen kellemetlenségük az ellentmondás miatt. Talán lelkük mélyén zúgolódnak is, de szólni, kiállni nem mernek. Hallgatásukkal azonban kiszolgáltatják a jövőt a nagyhangú hazudozóknak, az önző érdekeket képviselőknek, a másikat valójában lenéző, önmagát vezérnek kikiáltóknak, akiknek érték csak az, amit ma saját érdekeik szerint annak látnak. Nem számít előttük sem vallás és hit, sem nemzet és haza, sem család és gyermek, de új, hamis víziókkal szédítik meg a gyengéket, és a mélyen elgondolkodni „nemtudókat”, „nemakarókat”.

Így pusztul az Isten teremtett világának gazdagsága, szépsége, miközben a teremtett világ őrzéséről beszélnek. A családban mindeddig őrzött hit vállalása és megélése, továbbadása is erőt kíván, mely sokakból hiányzik ma, mert hallják, a hit világa már a múlté, a papok világa nem kívánatos, nincs bűn, mert az embernek mindent szabad. Nincs törvény, nem lehet előírni senkinek, miben higgyen, hogyan éljen. Igaz, mindenkinek magának kell saját életéről dönteni, hogy hisz-e és miben, hogyan cselekszik. Szabad az ember, de ha rosszul dönt, az nem válik dicsőségére, nem lesz büszkesége. És nemcsak majd az Isten előtt, hanem már sokkal korábban, még a földi életben sokszor utoléri az embert tetteinek következménye.

A jó ember kincseiből jót vesz elő, a nyugodt lelkiismeret a békés életre vezet. Nem kell, nem szabad szégyellni az emberi kiállást, a jellemes ember döntését, mert az épít és felemel, megvéd és utat mutat. Vállalni kell a felelősséget, a kiállást meggyőződésünk mellett, a ránk hagyományozott értékek mellett, magyarságunk mellett, keresztényégünk mellett, a népek önmagukat megőrző közösségének jogai mellett.

És kell az emberi léleknek a vallás befogadása, kell az embernek a hit szerinti életvitel. Ha nem fogadja el az ember ősei keresztény hitét, el fogja fogadni a sok babonát, horoszkópot, varázslást és boszorkányságot. Kell, hogy tudjunk okosan dönteni, és döntésünket bátran vállalni ebben a nagyon fontos és egyáltalán nem mellékes területen is.

Ezen értékek mellett, ebben a szellemiségben élt és tett, alkotott Szent István. Így lett műve sziklára épített, az idő viharainak ellenálló, maradandó alkotás, a keresztény Magyarország, amelynek akaratából Mária, a Magyarok Nagyasszonya, a mi Pátrónánk. Figyeljünk a Szent király példájára és a történelem által megőrzött és igazolt tanítására, és akkor biztosan lesz magyar jövő, és biztosan kérhetjük: Isten áldd meg a magyart!”

A hagyományoknak megfelelően a szentmise végén a főpásztor megáldotta az új kenyeret, mint a magyar és keresztény életünk szent szimbólumát, a családi jólét és a jövő jelképét. A megyés püspök Isten áldását kérte valamennyi magyar család kenyerére, életére és Szent István közbenjárásáért imádkozott magyar népükért, nemzetünkért. A megáldott kenyeret átnyújtotta Vargha Tamás miniszterhelyettesnek és Cser-Palkovics András polgármesternek, szimbolikusan Székesfehérvár minden polgárának.

„A kenyér élet, amely nélkül a földön nem élhetünk, de az élet valósága az, amely az örök élet felé tart, a lélek belső élete és az abból fakadó cselekedetek. Szent István király erre világos példát mutatott. Adja az Úr, hogy legyen velünk az Ő közbenjárására és Nagyasszonyunk, a Magyarok Pátrónája közbenjáró imájára az Ő áldása. Hogy tudjunk az ősök hagyományához ragaszkodva, sziklára építeni országot és életet, és ezzel nemcsak magunkat menteni, hanem Európát és minden népet gazdagítani. Legyen velünk ezen a napon is Isten áldása, és töltse el szívünket és lelkünket igaz, hozzánk méltó örömmel! – zárta az ünnepi szentmisét Spányi Antal püspök.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Korábbi évek beszámolói: