Megújulás Öreghegyen - Közelebb Jézushoz, közelebb Isten álmához rólunk - beszámoló

2020. 02. 02. | | 2020. 02. 13.

 

 

 

Megújulás Öreghegyen – Közelebb Jézushoz, közelebb Isten álmához rólunk

2020. február 2. – Tornyai Gábor atya köszöntötte a február 2-i találkozón mindazokat, akik azért érkeztek az Öreghegyi Magyarok Nagyasszonya plébánia közösségi termébe, hogy együtt gondolkodjanak az egyházközség jövőjéről. Szép számban, mintegy 50-en akarták keresni a plébánossal és meghívott vendégeivel közösen, hogy mi is lehet az Isten álma ezzel a plébániai közösséggel.

Gábor atya megemlékezett elődjéről, dr. Glósz Ervin Efrém O. Cist. plébánosról, aki, mint mondta, egy erős, aktív közösséget hagyott rá. Egy idő után azonban úgy érezte: „sokan vagyunk, de nem elegen.” Felmerült benne a kérdés, mit kellene tenni és milyen eszközökkel a további lépésekhez? Ezzel egy időben az egyházközség közösségeinek életében is beindultak a megújulási folyamatok, amelyeket érdemes áttekinteni, egy közös cél felé hangolni. Afelé, hogy „rátaláljunk arra a fejlődési folyamatra, amely Jézus Krisztushoz közelebb visz bennünket.” Megtudtuk, két társa is lett Gábor atyának, akik segítik újjáalakító tevékenységében: Gyenes Péter és Németh Zoltán személyében.

És mertek nagyot álmodni. Felkérték Süveges Gergőt és feleségét Rudan Margitot, hogy hozzanak el az egyházközségbe egy kifejezetten egyházi közösségek számára hasznos, diagnosztizáló és közösségfejlesztő eszközrendszert, az NCD-t, ami az Ő irányításukkal működik Magyarországon. A Természetes Közösségfejlődés (Natural Church Development) alapkérdése, hogy mitől lesz egy keresztény közösség egészségesebb.

„Mielőtt bárki azt gondolná, hogy saját személyén vagy rajtunk múlik, hogy ezen a plébánián mi történik majd, leszögezhetjük: Isten műve, ami történik velünk!” – kezdte a bemutatkozást Süveges Gergő. Az NCD-t ismertető előadásában megnyugtatta a kétkedőket, nem felforgatni szeretnék a plébánia közösségének életét, de mindenképpen jó „magukra nézni, mi az, ami jó az egyházközségben, és hol szorít a cipő? Milyen lehetséges eszközök vannak a továbblépésre? Ehhez három kérdésre kell a közösségnek őszintén keresni a választ. „Milyenek vagyunk? Mit tehetünk? Hogyan változzunk, mit tegyünk, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz, közelebb Isten álmához rólunk?”

Süveges Gergő elmondta, az NCD segítségével az egyházközség önreflexióra lesz képes. „Nézzünk magunkra, és lássuk meg, mi az, amiért hálát adhatunk, és mely területeken lenne érdemes leginkább előre lépnünk. … Ezzel az egyéni felelősségvállalás tudatosítása is erősödik, hisz akkor fog közösségünk jobban működni, ha nem azt keresem, hogy másoknak mit kellene tenni, hanem azt a kérdést teszem fel, hogy én mit tehetek a közösségünkért. A legfontosabb, hogy a saját változásom lesz az, ami képes elindítani majd a közösség további fejlődését. Az NCD segíti továbbá a közösségi kapcsolatok mélyülését is, a megosztást.”

Az előadó arról is beszélt, – a közösségben, ahogy az élet többi területén is – a fejlődés, a növekedés, kétirányú lehet: mennyiségi és minőségi. Ahhoz, hogy egyre közelebb kerüljünk Isten álmához rólunk, a minőséget kell erősítenünk, és ha jobban működünk, az meghozza a mennyiségi változást is. „Mi kell a közösség növekedéshez? Az, hogy mi mindent megtegyünk? – tette fel kérdést a jelenlevőknek. „Igen, de Isten nélkül nem megy. Fontos látnunk, mi a mi dolgunk és mi Isten dolga. Ő adja a kegyelmi erőt, hogy megtegyük azt, ami a mi feladatunk” – hangsúlyozta Süveges Gergő.

A továbbiakban megtudtuk, hogy az NCD alapján világméretű kutatásokat folytattak, ami alapján nyilvánvalóvá vált, léteznek-e olyan alapelvek, közös pontok, melyek a világ bármely részén működő keresztény közösségekre érvényesek. Mintegy ezer közösséget mértek fel kérdőívek segítségével, és ennek alapján nyolc közösségfejlődési alapelvet találtak. Ezek minden közösségben működnek, teljesen függetlenül a földrésztől, a gazdasági helyzettől, a kultúrától, a felekezettől. Ez a nyolc alapelv: a megerősítő vezetés, az ajándék- vagy adományalapú szolgálat, a szenvedélyes lelkiség, az inspiráló istentisztelet, a szükségletorientált evangelizáció, a szeretetteljes kapcsolatok, a holisztikus kiscsoportok, a hatékony struktúrák.

Az együtt eltöltött délutánon ezeket az alapelveket, minőségi jellemzőket tekintették át a jelenlevők, miként működik az öreghegyi közösségben, hogyan valósulnak meg a gyakorlatban. A közös gondolkodást ugyanis nálunk is megelőzte egy állapotfelmérés. Online, anonim kérdőívet töltött ki a közösség több mint 40 meghatározó tagja. Ezek alapján a plébániánk kapott egy nagyon alapos elemzést arról, hogy a nyolc minőségi jellemző hogyan van jelen az öreghegyi egyházközség életében. Melyik a legerősebb tulajdonsága, és melyik szorul leginkább fejlesztésre?

Süveges Gergő bemutatott egy általa vásárolt, falécekből álló dézsát, amelybe jelképesen minél több vizet, vagyis isteni kegyelmet szeretnénk beleönteni. „Ha az egyházközséget a dézsához hasonlítjuk, amelybe éltető vizet szeretnénk beleengedni, akkor a nyolc minőségi jellemzőt, amelyek az edényt alkotó dongák együttesét alkotják, meg kell vizsgálnunk. Hol csoroghat a víz a dézsából? Nyilván a legalacsonyabb „dongánál” – azaz minőségi jellemzőnél. Ezt nevezzük minimumfaktornak, és ezt határoztuk meg az NCD állapotfelméréssel” – magyarázta szemléletesen az előadó. A dolgunk az, hogy megkeressük, hogyan engedjünk be több vizet. Hogyan tornázzuk fel a minimum faktort, hogy megmozduljon az egész, de fenekestül ne forduljon fel a dézsa. Isten megteszi, ami tőle telik, de nélkülünk nem akar tenni. A fejlődés mindig a személyes lépésekben zajló változás. A magot elvetjük, Isten pedig növeszteni fogja – összegezte az NCD-ben rejlő lehetőséget a szervezetfejlesztő.

Az előadás után a résztvevők műhelymunka segítségével, nyolc csoportra bontva, minőségi mutatókként haladva értékelték ki a kapott diagramokat. Mi az oka, hogy így látjuk saját magunkat? Hol folyik ki a víz a dézsából? Milyen területeken tudunk hálát mondani az erősségekért, és hogyan értelmezzük az alacsonyabb pontszámokat? A csoportbeszélgetések összegzésekor Süveges Gergő koordinálásával, az eredmények alapján összehasonlításokat végeztek, és olyan összefüggéseket fedeztek fel az egyházközség életéből, amelyek irányt adtak a további lépésekhez.

Végezetül Tolner-Pozsony Gabriella szupervizor szervezetfejlesztő adott tájékoztatót a további kísérési alkalmakról, amelyet Jakab Ritával együtt fognak levezetni, legközelebb a március 10-én este, 18.30-tól kezdődő találkozón. Hogy a folyamat, amibe belekezdtünk, gördüljön, tudjon haladni, változni, fejlődni – az Isten, az egyén, a közösség hármasságának dinamikus kapcsolatában.

Berta Kata

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk