Szükségünk van az Örök Élet Kenyerére - Interjú Spányi Antal megyés püspökkel

2020. 05. 19. | | 2020. 05. 19.

 

 

Szükségünk van az Örök Élet Kenyerére - Interjú Spányi Antal megyés püspökkel a templomnyitásról, Áldozócsütörtökről, az Eucharisztia ünneplésének jelentőségéről

2020.05.19. - Spányi Antal székesfehérvári püspök a karantén utáni templomnyitásról, az Eucharisztia ünnepléséről, az Áldozócsütörtök jelentőségéről mondja el gondolatait.

Püspök úr megnyíltak a templomok ismét, a szentmiséket nyilvánosan is bemutatják, hogy a hívek találkozhassanak az Eucharisztikus Jézussal. Mit jelent ez a nyitás a papoknak és a hívőknek egyaránt?
Amikor 10 héttel ezelőtt arról kellett értesíteni az egyházmegye papságát és a híveit, hogy a templomok bizonyos értelemben bezáródnak, és nem lesz nyilvános szentmise bemutatva, nem lesz módja az embereknek arra, hogy az Oltáriszentségben Jézust magukhoz vegyék; érzelmileg is egy nagyon nehéz helyzet adódott a papságban és a hívek szívében- lelkében is. Eltelt ez a hosszú és nehéz időszak. Bár sokat segítettek azok az online megoldások, amelyek a különböző plébániákon keresztül a híveket próbálták elérni, de nem pótolták, nem helyettesítették azt, hogy igazi jelenléttel, közösségben tudjuk ünnepelni az Oltáriszentséget. Most végre eljutottunk oda, hogy összehangolva a körülöttünk lévő egyházmegyékkel meghozhattuk a döntést, - engedve a járványügyi előírásoknak, - nyilvános szentmisét tudunk bemutatni. Amikor ezt meghirdettem, a hívek nagyon örültek, a papok szívét is örömmel töltötte el a hír. Nagyon szép számmal jöttek el a hívek, megtöltötték a templomot úgy, ahogy azt az előírások meghatározták. Tehát tartották a tér és távközöket, ahogy a katonaságnál mondják, és szépen szólt az ének. Meghatottság volt az emberek szívében és lelkében. Sokkal többen jöttek el, mint amire számítottam én magam is. A Szentimre templomban mutattam be szentmisét és öröm volt látni, hogy fölszabadultság van az emberek lelkébe, hogy visszakapták azt az örömöt, amit 10 héttel ezelőtt elvesztettek. Nagyon fontos a szentmisén való jelenlét a hívő ember számára, a közösségben való együttlét, az együtt imádkozás. És hogy ez májusban történt külön öröm, kedves dolog volt. Felcsendültek a májusi litániák dallamai, azok a dallamok, amelyek a legtöbb katolikus ember szívében zengenek és nagyon kedvesek. És mindez éppen, Szent II. János Pál pápa születésének 100. évfordulóján történhetett meg. A nagy pápa úgy gondolom közbenjárt értünk, mindnyájunkért az égben. Ha nem így alakul a helyzet, pontosan ezen a napon avattuk volna fel az Ő mellszobrát, aminek felállítása most természetesen eltolódik, de majd, ha a megfelelő körülmények között meg tudjuk tartani, annál nagyobb öröm lesz a szívünkben-lelkünkben.

Püspök úr 15 éve hirdette meg az elsőcsütörtöki alkalmakat, hogy a hívő emberek, hétköznap is ünnepként éljék meg az Eucharisztiát.
Az Eucharisztia ünneplése egy nagyon fontos dolog számomra, az elsőcsütörtöki módját elsősorban a székesfehérvári híveknek hirdettem meg. Úgy gondoltam, hogy hétköznap a templomokban nincsenek annyian mint vasárnap. Ez már megszokott sajnos, ezért legyen egy igazi ünnep az Oltáriszentség jelenlétében a hét napjaiban is. A hónap első csütörtökén ezért egy templomba jövünk össze, mint egy zarándokként meghozzuk ezt az áldozatot, hogy felkerekedünk és elmegyünk egy templomba. Az elsőcsütörtöknek pontos menetrendje van, este 6 órakor elkezdjük a szentmisét és utána 1/2 8-ig szentségimádást tartunk, amelyben elmélkedések, csendek és énekek váltogatják egymást. Ez azért fontos, hogy mindenki tudja mire számíthat, mikorra ér haza, esetleg jöjjenek el érte. Az elsőcsütörtöki alkalom egy olyan találkozás Jézussal, amely bensőséges, lélek- és szívközeli élményt ad. Nemcsak egy intellektuális élmény, hanem azt gondolom ennél sokkal több. Emocionálisan, érzelmileg is megérinti a hívő embert. Úgy látom egy állandó, résztvevő közösség alakult ki az évek során ezeken az alkalmakon, nem annyian amennyien szeretném, hogy legyenek, de jó, hogy a befogadó templom általában megtelik emberekkel. Együtt imádkozunk, együtt énekelünk. Fontos ez az együtt imádkozás, a Jézussal való találkozás azért, hogy rá tudjunk döbbenni mennyire fontosak vagyunk Jézusnak, és Ő nekünk. Jézus, aki életét adta értünk, aki közöttünk maradt az Oltáriszentségben, aki tanítását ránk hagyta a Bibliában, az Egyház tanításában, és aki elküldte nekünk a Szentlelket. Fontos nekünk is az Úr Jézus, aki nélkül gyengék vagyunk, aki nélkül gyarlóságunkat nem tudjuk legyőzni. Szükségünk van az Örök Élet Kenyerére, szükségünk van arra a kegyelemre, amelyet az Oltáriszentségen keresztül kapunk. Ezek az elsőcsütörtöki alkalmak arra hívnak, hogy imádkozzunk az egyházmegyéért, Szent István király városáért, és imádkozzunk a papokért, a papi és szerzetesi hivatásokért. És persze imádkozzunk azokért a családokért, akik oly sok módon rászorulnak arra, hogy az imádság szeretetén és kegyelmi erején keresztül támogassuk őket. Fontosnak tartom, hogy folytassuk ezt az elsőcsütörtököt, amit nem hagytunk abba azalatt a 10 hét alatt sem, amikor nem tudtunk összejönni. Mert kértem a hívektől, hogy gondolatban, szívük szeretetében, az otthonok csendjében imádkozzanak és imádják bensőjükben az Oltáriszentséget. És ezekre a szándékokra ők is fohászkodjanak.

Püspök úr nagy ajándék, hogy a veszélyhelyzetben a mostani Áldozócsütörtökön, már valóban összegyűlhetünk és nyilvánosan ünnepelhet az egész egyházmegye minden plébániaközössége.
Áldozócsütörtök egy külön, sajátos ünnepe az egyházmegyének, amelyet azért vezettem be, mert az volt a szándékom, hogy az egész egyházmegye egy időben, együtt imádkozzon. Minden plébánia és templomközösség gyűljön össze, - ha nem is minden tagja, de akik össze tudnak jönni ezen a napon két órát, - délután 5 és este 7 között töltsék el együtt az időt Jézussal, az Oltáriszentség előtt. Úgy gondolom, hogyha a plébános, vagy egy arra alkalmas világi lelkipásztori vezető, kihelyezi az Oltáriszentséget, vagy csak egyszerűen a tabernákulum köré odatérdelnek a hívek, szentmisét mond a pap, imádkoznak vagy énekelnek, elmélkedéseket olvasnak pl. Prohászka püspöktől az evangéliumokról, ezzel erősödik a közösség és az összetartozás tudata. Hiszen mi nem csak külön-külön vagyunk Jézusnak fontosak, hanem úgyis mint egy közösség, mint egy egyházmegye. Ezt akarom, hogy ezt egyre inkább megértsék az emberek, egyre inkább tudatosodjon bennük: az egységet együtt, Jézus körül tudjuk megélni, ezt erősítsük a lelkünkben és a szívünkben. Nekem nagy fájdalom, amikor azt látom, hogy az egyházi kis csoportok azt gondolják, ők a lényegesek a közösségben és nem veszik észre, hogy ők is, mint egy sejt léteznek az emberi szervezetben. A testnek fontosak a sejtalkotói, de önmagukban nincs életük, csak akkor, ha a test tagjaként, részeként, alkotójaként élnek. Fontosnak érzem ezért, ezt a közösségtudatot, az egységnek a tudatát, amit Jézus maga is imádkozott az utolsó imádságában, a nagy búcsúbeszédében, a Főpapi imájában. Ezt értsük meg és fogadjuk a szívünkbe, és egyre inkább éljük meg. Egy külön ajándék számomra, hogy úgy oldódott meg ez a karanténfeloldás, hogy ezen az első héten már együtt, a templomokban tudjuk ünnepelni az Áldozócsütörtököt, ami valamikor ünnep volt. Ma már talán csak nálunk ünnep, mert érezzük és akarjuk, hogy ez az egység köztünk és bennünk és általunk valósuljon meg.

Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk