A Rómához kiváltképpen hûséges főpap a Borsod megyei Mucsonyban született 1802. május 2-án. Magasabb iskoláit Kassán és Pesten végezte: jogot tanult. 1823-ban papnövendékként került Nagyszombatba, ahol teológiai tanulmányokat folytatott. 1827-ben az esztergomi főegyházmegye papjává szentelték. Káplánkodott Vásárkúton, Érsekújváron. 1830-tól Rudnay Sándor hercegprímás udvari káplánja, majd Füzesgyarmat, később Párkány, 1835-től Rimóc plébánosa. 1841-ben esperesi tisztséget kapott. 1842-től a pozsonyi társaskáptalan, 1844-től az esztergomi főkáptalan kanonokja lett. 1846-tól almisi címzetes püspöki címmel Helytartótanácsi tanácsos. 1848 júniusában nevezte ki V. Ferdinánd szepesi püspöknek, de pápai megerősítést nem kapott. Országgyûlési engedéllyel jövendőnek hitt székvárosába ment, s bár a szabadságharc alatt tartózkodóan viselkedett, kegyvesztetté vált. Internálták: Pesten, Kassán, Bécsben majd Gmundenben raboskodott. A politikai enyhülés idején, 1866-ban a pozsonyi társaskáptalan nagyprépostja lett, november 19-én Ferenc József székesfehérvári püspökké nevezte ki. 1867. február 22-én IX. Piusz szentesítette a döntést, május 5-én Győrben szentelte püspökké Simor János prímás. Három nappal később ünnepélyes keretek között foglalta el székét. Egy hónapra rá, június 8-án a püspöki kar tagjaként ő is megjelent I. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázásán, ami a Habsburg-uralkodóház, tágabb értelemben az osztrák nemzet és a magyar nemzet kibékülését szimbolizálta.
Az idős, beteges püspök korát meghazudtoló energiával vette kézbe az egyházmegye ügyeit. Végigvizitálta plébániáit, mindenhol bérmált. Főpásztori feladatait példásan, áldozatok árán is ellátta. 1869-ben püspöktársaival együtt az egybehívott egyetemes zsinatra Rómába utazott és azon részt vett. ő volt az egyetlen magyar püspök, aki a pápai primátust és tévedhetetlenséget megszavazni ott maradt az I. Vatikáni Zsinat (1869–1870) IV. szesszióján, majd 1871. március 31-én hazaérkezett. Schopper György rozsnyói püspök mellett csak neki volt bátorsága kihirdetni a Bécs és Európa uralkodó körei által olyannyira ellenzett dogmát, amiért miniszterelnöki dorgálásban részesült. IX. Piusz pápa hûséges püspökét jutalmazandó, két nagyméretû festményt adományozott neki. A pápai tévedhetetlenséget nyíltan elfogadó és kihirdető két püspök pellengérre állítása beleillik a kor liberális, egyházellenes szellemiségébe.
A megrendült egészségû főpásztor élete utolsó éveinek nagy részét Rómában töltötte, ahol gyógykezelték. 1872-ben segédpüspököt kért és kapott maga mellé, Pauer János személyében. 1874. március 18-án is Rómába utazott. Onnan még pásztorlevéllel fordult híveihez, de egészségi állapota vészesen romlott, és végül május 15-én elhunyt. Holttestét végakarata szerint május 27-én vasúton hazaszállították, másnap a székesegyház altemplomában temették el, szíve azonban Rómában lelt végső nyugalomra.
Családi címer. Kék pajzs udvarában hármas zöld halmon, koronán könyöklő, balra forduló páncélos kar, amely barna törzsû, tövestől kitépett, zöld koronájú fát tart a kezében. Kiegészítés: a sisakban kereszt, két oldalt mitra és pásztorbot.
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | ||||||
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
30 | 31 |
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk