Kisberk Imre

Amikor Shvoy Lajos megyéspüspök maga mellé segítőtársat kért, a Szentszék Kisberk Imrét választotta, aki a Sopron megyei Peresztegen született 1906. szeptember 8-án. Soproni középiskolai tanulmányok után a székesfehérvári egyházmegye papnövendékei közé lépett. Pappá Shvoy Lajos püspök szentelte 1930. június 22-én. Ráckevén volt káplán, majd 1934-től Székesfehérvárott hitoktató. 1936-ban Perkátára helyezte a főpásztor adminisztrátorként, majd plébánossá nevezte ki. 1941-ben visszakerült Ráckevére, ahol 1950-ig volt plébános. A háború után az egyházi iskolák államosításáig hitoktatási felügyelő. Shvoy püspök 1949-ben kanonoki címmel és esperesi megbízatással tüntette ki, a következő évben pedig a vicarius oeconomusként rendelte a székesegyház élére a hajlott korú Kisteleki István segítségére. Christianapolisi címzetes püspökké, az idős főpásztor segédpüspökévé XII. Piusz pápa nevezte ki 1951. március 11-én. Szentelésére 1951. május 3-án került sor a székesfehérvári Bazilikában. Az állami szervek azonban Dunabogdányba számûzették, 1957-58 között szolgálaton kívülre is helyeztették. A Bazilika plébánosa újra csak 1958-tól lehetett. Shvoy püspök 1968. január 21-i halála után kézenfekvő lett volna, hogy az egyházmegye vezetését reá bízzák, ám az ÁEH sokáig nem engedte ezt. Csak 1969. január 23-án vehette át az irányítást Kisberk Imre – de még mindig csak apostoli kormányzóként. Megyés püspökké 1974. február 2-án lehetett. Időközben 1971-74 között az esztergomi főegyházmegyének is apostoli kormányzója volt.

A liturgia iránti mély tisztelet és alázat jellemezte, ezért is lehetett a Vatikán Istentiszteleti Kongregációjának tagja 1970-75 között, és az Országos Liturgikus Tanács elnöke 1973-tól haláláig. Mûködése idején történt meg a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjainak következetes keresztülvitele az egyházmegyénkben. A püspöki karban az egyházi zene kérdésének is referense volt, mint az Országos Magyar Cecília Társulat elnöke. A betegeskedő, 70. születésnapjához közeledő főpásztor 1976-ban segédpüspököt kért VI. Pál pápától. Előbb Rosta Ferencbalatonszemesi plébános személyében kapott segítőt 1978 márciusában – ám a fejléces papírjának nyomókliséjesegédpüspök tragikus hirtelenséggel még az év nyarán elhunyt. 1979 márciusában a pápa Szakos Gyula sárvári plébánost, későbbi utódját rendelte mellé segédpüspökként.

Imre püspök halála meghatóan vigasztaló volt. Az orvosi vizsgálatok alapján egy év óta halála bármelyik nap várható volt, s mégis váratlanul ért mindenkit. 1982. április 21-én, szerdán még részt vett Esztergomban a felemelő püspökszentelési szertartáson, és szombaton már magához szólította az Úr. Amikor a déli Úrangyalára kondult a harang, a déli imádság végeztével még szólásra nyitotta ajkát: „Jézusom, irgalmazz!” Majd megkapta újból a feloldozást és a teljes búcsúval járó áldást. Utolsó földi szavai: „Isten veletek!” 1982. április 24-én, szombaton délután fél négykor a haldokló Főpásztor hazatért Urához. A székesegyház kriptájában nyugszik.

 

Címerleírás:

Egyházi címer. Ezüst pajzson az aranypalástos térdelő Szent István kezeiben koronát tartva azt felajánlja a fehér felhőn trónoló, piros köntösû, kék köpenyû, fehér fátylas Szûz Máriának, akinek jobb térdén gyermek Jézus ül. A két személy feje körül arany glória. Kiegészítés: kereszt, mitra, pásztorbot.

Jelmondata: Filii sanctorum sumus; vagyis: Szentek fiai vagyunk. (Tóbiás könyve 2,18.)

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk