Pauer János

Az előző kinevezésnél mellőzött, s egyáltalán nem törekvő természetû Pauer János Ráckevén született 1814. augusztus 1-jén, polgárcsaládban. Apja korai halála után Simonyi Pál székesfehérvári nagyprépost vette pártfogásába és neveltette. Középfokú tanulmányait Székesfehérváron és Pesten folytatta, teológiát Fehérváron és Rómában tanult, teológiai és jogi doktorátust szerzett. Báró Barkóczy László püspök titkára lett, aki 1838. augusztus 19-én pappá szentelte. Csákvári káplánkodás után 1841-től segéd-szerkesztője a Religio és Nevelésnek. 1844-től a fehérvári szeminárium spirituálisa és tanára. 1852-től püspöki titkár és levéltáros. IX. Piusz 1854-ben pápai kápláni címmel tüntette ki. 1858 januárjában főesperes, kanonok és püspöki irodaigazgató lett, s királyi tanácsosi címet nyert. 1860-67 között újra a szemináriumban mûködött. 1866-tól helytartótanácsi tanácsos biduai választott püspöki címmel.

Jekelfalusy Vince püspök már 1869-ben helynökévé tette, majd 1872-ben segédpüspökévé neveztette ki. Esztergomban 1872. június 29-én szentelte püspökké Simor János hercegprímás. 1873-ban a káptalan vezetője, nagyprépost lett. Jekelfalusy püspök halála után fél esztendeig, Dulánszky püspök távozása után pedig csaknem két évig káptalani helynökként kormányozta az egyházmegyét. Ferenc József 1877-ben a vaskorona érdemrenddel tüntette ki, majd 1878 karácsonyán kinevezte fehérvári püspöknek. A pápa 1879 februárjában erősítette meg a döntést. Székét 1879. április 24-én foglalta el. Csendes, visszahúzódó ember volt, a kormányzásban inkább terhet látott. Szisztematikus szervezőmunkával és alapítványokkal igyekezett papsága szellemi színvonalát emelni. Különös gondot fordított az egyházi iskolák ügyére: 1883-ban ezért alapított egyházmegyei tanító-egyesületet. A XIX. század mindenütt a világegyházban az apácáké volt, az ő idejében több zárda nyílt, ezek a következők: Lovasberény, 1878, keresztes nővérek; Csákvár, 1883, vincés nővérek; Martonvásár, 1883, szatmári irgalmas nővérek. Pauer János a közoktatás pártfogásában kezdeményező tudott lenni, s a székesfehérvári ciszterci gimnáziumot, mint egykori öregdiák, különösen pártolta. A XIX. század hagyományos vallási gyakorlatai a hívek körében, főként faluhelyen még bőséges gyümölcsöt teremtek. Kiváló történész volt, a MTA már 1858-ban levelező tagjává választotta. Teológiai munkásságát is elismerték: a pesti egyetemen 1880-ban tiszteletbeli doktorrá avatták. Részt vett a fehérvári Vörösmarty Kör valamint a Városi Történelmi és Régészeti Egylet megalakításában, adományaival gyarapította a múzeumokat. Tevékenykedett Vörösmarty Mihály és Horvát István fehérvári, Virág Benedek tabáni emlékmûvének felállításában.


Könyvgyûjteménye országos jelentőségû. A székesfehérvári püspökség alapításának 100 éves évfordulójára megírta annak latin nyelvû történetét. Pauer János 1889. május 15-én hunyt el hosszas betegeskedés után. Holttestét végakarata szerint az általa emeltetett sóstói temetőkápolnában helyezték nyugalomra.


Címerleírás:

Egyházi címer. A kék pajzsban, zöld mezőn fehér csuhás, balra néző szerzetes, feje körül arany glória, jobb kezével álló horgonyt tart, bal kezével jobb vállán átvetett zászlórudat, amelyen fehér lobogó, rajta fekete körvonalú, egyenlő szárú kereszt. A szent föltehetően a rabkiváltó trinitárius rend egyik alapítója, Mathai Szent János. Jelmondat nincs. Kiegészítés: mitra, kereszt és pásztorbot.

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk