Restaurálás

Atyaisten a Szentháromság szoborcsoportból Krisztus a Szentháromság szoborcsoportból A Szilárdfy-gyűjtemény néhány különleges grafikai darabja Mária Magdolna szobor Egykori pázmándi jezsuita oltár

Ismeretlen szobrász: Mária Magdolna, 1760 körül. Fa, festett.
(Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, ltsz.: 98.940) restaurálása

A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum 2006 óta műtárgyvédelmi programot hajt végre, mely a fenntartó Egyházmegyei Hivatal beruházásában klimatizált múzeumi raktár kialakításából, a kiállítótermekben légkondicionáló berendezések beszerzéséből és működtetéséből állt. Örömteli számunkra, hogy az NKA Múzeumi Szakmai Kollégiuma jóvoltából 2008-ban, a 2305/0235 azonosító számú pályázaton párásító berendezések beszerzésére nyertünk támogatást. Ezzel a múzeumi kiállítóhelyekben bemutatott alkotások teljesen kontrollálható műtárgyi környezetbe kerültek. Most a tudatosan előkészített, több lépcsős műtárgyvédelmi projekt újabb állomásának sikeréről számolhatunk be.

A nem megfelelő műtárgykörnyezeti paraméterek miatt károsodott, a páratartalom- és hőmérsékletváltozásra érzékeny alkotások restaurálásának első, és nem várt eredményt hozó darabja az eredetileg aranyozott felületű Mária Magdolna szobor helyreállítása lett. A szobor restaurálását Baracza Szabolcs okleveles faszobrász-restaurátor művész végezte (Magyar Restaurátorok Egyesülete névjegyzékszáma: S2-464, oklevél száma: I-07/1996). A restaurálás során a legfelső, már említett aranyozott felület alól előkerült a szobor eredeti polikróm színezése. Eközben a formák plasztikusabbak, az arányok letisztultabbak lettek. A szobor visszanyerhette eredeti karakterét. A változás szinte drámai hatású.

A restaurálás folyamatát figyelemmel kísérve, a restaurátor-művésszel folyamatosan egyeztetve kijelenthető, hogy a szobor helyreállítása magas színvonalon történt, s mai ismereteink szerint helyreállítása a legjobban tükrözi a műtárgy eredeti állapotát. A helyreállítás teljes folyamata alaposan és megfelelően dokumentált.

A szoborral a magyar barokk szobrászat egyik magas kvalitású darabja vált alkalmassá a további művészettörténeti kutatásra. Egy észak-dunántúli, feltehetően német, vagy osztrák tanultságú művészkör pontosabb meghatározásához kerülhetünk közelebb általa.

A restaurálás a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiuma 2311/1738 számú pályázata támogatásával valósult meg. Köszönjük a támogatást!