A Kulturális Örökség Napjai alkalmából nyílt napot tartottak a székesfehérvári Bazilikában - beszámoló

2020. 09. 19. | | 2020. 09. 21.

 

 

 

Freskók testközelből – A Kulturális Örökség Napján, Székesfehérváron

2020.09.22. – Az idén új megoldásokat keresve, a járványügyi előírásoknak megfelelően tartották meg a Kulturális Örökség Napjait Székesfehérváron. Smohay András, az egyházmegyei múzeum igazgatója szervezésében a fehérvári Szent István király Székesegyház belső felújításának jelenlegi állapotát mutatták be az érdeklődőknek.

Az egyházmegye főtemplomának teljes belső tere 2022-ig lesz beállványozva, addig lehet gyakorlatilag testközelből látni azokat a freskókat, amelyek 12–18 méter magasban csodálhatók meg. A felújításban részt vevő szakemberek ezt az élményt szerették volna átadni azoknak a székesfehérváriaknak, akik folyamatosan érdeklődnek, mert magukénak érzik a templomot. Hiszen az nemcsak az egyházmegye fő temploma és püspöki székesegyház, hanem a város első számú temploma is, mert az eredeti hatalmas épület az itt élő hívek adományaiból készült el egykor – mondta el az esemény elején a főszervező.

A Kulturális Örökség Napjai fehérvári programja további részében először a Szent István Király Múzeum középkoros régésznője, Reich Szabina beszélt a város legkorábbi települési egységében található, a Szent Anna-kápolna és a Bazilika között végzett ásatások eredményeiről. Majd a Székesegyház altemplomában vetített képes előadást tartott a főtemplom területén végzett ásatásokról. Megismertette az érdeklődőkkel, hogyan is zajlik egy ásatás, milyen írott és képi forrásokból merítkezik a régész, hogy hozzáláthasson a tényleges föld alatti munkálatokhoz. A régésznő a 2016 és 2018 közötti ásatásokról beszélt, amelyet a Székesegyházon belül magában a templomhajóban és a két oldalsó kápolnában végeztek. Elmondta, 2014 és 2018 között folyamatosan zajlottak az ásatások a Székesegyház körül, és nagyon sok új információhoz jutottak a történelmi városmag történetét illetően. Kiegészítették az elődök által nyert információkat, pontosították azokat, vagy éppen teljesen új adatokat nyertek a kutatások által. Bizonyítékot nyert, hogy a város legkorábbi település részén állt a királyi várrá kiépített fejedelmi központ, de ezen belül a világi és egyházi épületek is helyet kaptak. Köztük volt a Szent Péter plébániatemplom, a jelenlegi bazilika középkori előzménye, illetve a mellette álló Szent Anna-kápolna. Ezenkívül a világi épületek között egy csarnokszerű építménynek a maradványait is megtalálták, amely valószínűleg reprezentatív célokat szolgáló palota lehetett. Valamint a korábbi erődítésekhez kapcsolható falakat is sikerült megtalálni a területen. A liturgikus színhelyek között a szakember azt a temetőt is megemlítette, amelyet a templom körül találtak, és amelyről megállapították, hogy a temetkezések ott folyamatosan zajlottak az 1800-as évek elejéig. A főtemplom felújításához kapcsolódóan a régésznő arról is beszélt, hogy mielőtt a restaurálási munkálatok elkezdődtek, lehetőségük nyílt a padok kivitelét követően magában a hajóban is ásatásokat végezni. A korábbi talajradarozás által végzett eredmények sejttették, hogy ott falakat találnak, de nem tudták, milyen korúak lehetnek. Megtalálták, hogyan történt az első középkori négykaréjos templom kibővítése. A két oldalsó kápolnában az északi és déli toronyban is nagyon sok ritkaságot sikerült feltárniuk. A déliben például találtak egy érintetlen családi kriptát, amely valószínűleg egy firenzei sókereskedő és családjának lehetett a sírboltja. Az északi toronyban pedig egy gótikus lábazati falfestés részleteit találták meg teljes épségében.

A bazilikában Smohay András művészettörténész, múzeumigazgató, a restaurálási munkálatok egyik szervezője ismertette a Székesegyház belső ikonográfiai programját, és egy rövid ismertetést adott arról, hogyan halad a restaurálási munka, miként kell elképzelni az egész renoválási folyamatot. Mint elmondta, a projekt valóban egy nagyon átfogó és izgalmas szakmai kihívás, hiszen 2014-ben megsérült a Székesegyház északi oldala, ami gyakorlatilag egy tünete volt annak, hogy komoly statikai problémák vannak a tetőzettel. Ennek a javítása, illetve a homlokzatnak a rendbetétele 2016-ig megtörtént, de már ekkor elkezdték tervezni azt a hatalmas restaurálási munkát, ami most is folyik. Terveik szerint 2022-ben fog befejeződni a teljes belső helyreállítás, ami nagyon összetett és komoly kihívás, hiszen a templom történetében ez a második alkalom, hogy be lehetett zárni, és az egész belső teret egyszerre lehetett felújítani. Viszont ez az első olyan alkalom, hogy erre a megfelelő idő és forrás is rendelkezésre áll. Amíg 1868-ban kilenc hónap alatt csinálták meg ezt a munkát, addig most három és fél évig valóban, a lehető legalaposabban és felkészültebben tudják a renoválást elvégezni. Az eredmények már most is láthatók, egy egészen új, világos, felszabadult látvány fogadja majd azokat, akik a tervek szerint 2022 húsvétján belépnek a felújított Székesegyházba.

Az érdeklődőknek Jeszeniczky Ildikó, Munkácsy Mihály-díjas festő-restaurátor művész elmondta: a Székesegyház restaurálása abban az ütemben zajlik, amelyben tervezték, és ez nagyban köszönhető annak, hogy a Székesfehérvári Egyházmegye komoly gondot és hangsúlyt helyezett a munka előkészítésére. Hiszen majd három évig tartott, hogy valóban átgondoltan és megtervezetten, minden információ birtokában el tudják kezdeni a helyreállítást. Az előkészítő munka meghozta a gyümölcsét, hiszen most a tervek szerint haladva a Johann Ignaz Czimbal által festett, mintegy 2000 m² boltozati falképek már feltárt állapotban láthatók. Konzerválták minden egyes részletét, vakolatcserék történtek, és a felületek hiányainak pótlása, tömítése is megvan. Másfél hónappal ezelőtt kezdték meg az esztétikai helyreállítást, ami azért nagy öröm, mert ez már valóban a kész állapot felé mutat. Egyes részletei a második boltozati szakasznak is majdnem restaurált állapotban vannak. A főrestaurátor azt reméli, hogy a fehérváriak szeretettel fogadják majd a Székesegyház templombelső új összképét, ami nagyon meg fog változni. A falképek, és tulajdonképpen minden elem sokkal világosabb lesz, a freskók légiesebbek lesznek. Ahogy már többször említették, a boltozati falképek „kinyílnak a mennyország” felé, mert az a barokk összkép, ami a festő eredeti szándéka volt, most helyre- állításra kerül. A továbbiakban, ha a második boltozati szakasszal is elkészültek, akkor haladnak tovább a szentély felé. Folyamatosan fejlesztik a felületet, a falképeket, amely az esztétikai helyreállítást jelenti, a retusálást, a finom kiegészítéseket. De vannak olyan részletek is, amelyek teljesen hiányoznak – néhol több négyzetméter felület –, ezeket a festő életműve alapján egészítik ki. A hiányos területek rekonstrukciójáért több helyre is elmennek, ahol Czimbal falképei is láthatók. A napokban jártak Berhidán, és az életműből olyan elemeket gyűjtöttek, amelyeket itt fel tudnak használni a helyreállítás során.

A Kulturális Örökség Napja záróprogramjaként a megfelelő biztonsági körülmények között a látogatók felmehettek a 12–18 méter magas állványzatra, és megnézhették testközelből is az eddig elért renoválási eredményeket, megcsodálhatták a barokk festő eredeti festészeti elképzeléseit.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk